Szexista Szilveszter (nők - a nőkről - a nőknek - a nőkkel - a nőkért )
párkapcsolat, 2004. február
Elhatároztuk, hogy elegünk van (ezt el kellett határozni). Tehát: ELEGÜNK VAN! – Ezt a Szilvesztert nem vagyok hajlandó... illetve nem vagyunk hajlandóak, mert ugye te is így gondolod, férfi egyedek jelenlétében tölteni, az új év igenis jöjjön el nélkülük, mert én már belefáradtam, elegem van, tele van a..., és kikérem magamnak, és felmondok! – mondtam T.-nek, a barátnőm-testvérem-évfolyam- és sorstársamnak, aki teljesen egyetértett velem, így hát savanyodott vénlány ábrázatot öltöttünk, és elkezdtük megszervezni a "Hogyannesértsükmegafiúbarátokat" jeligével futtatott "Szexista Szilvesztert Szeretnénk" (figyelitek az alliterációt?) elnevezésű hadműveletet.
Először is gondoskodni kellett a megfelelő indokokról. Ha eddig együtt szilvesztereztünk, akkor most hirtelen miért nem? Őszintén szólva, épkézláb és tapintatos indok ebben a percben sem jut eszembe, és akkor sem jutott, tehát nem indokoltunk semmit. Ahogy T. mondaná, lassan "beadagoltuk a helyzetet". Csodálatos módon olyan jól sikerült, hogy a fiúk nem sértődtek meg, hanem mindjárt kitalálták, hogy akkor ők férfias szabadságukban milyen jellegű bárokat és egyéb kulturális helyeket fognak felkeresni, és hogyan fogják a legfiatalabb tizennyolc évest beavatni az élet rejtelmeibe. Végül úgy értesültem, egy mátrai faházban kötöttek ki, ahol tizenötödmagukkal főztek virslit és paprikás krumplit – ez nem tudom, mennyire felel meg az "élet rejtelmeinek".
Én sok lányt szerettem volna hívni, illetve hívtam is, ennek megfelelően végül is hárman maradtunk, T., egy volt osztálytársam, D. és én.
Ez lehet, hogy egyesek számára nagyon unalmasan hangzik, pedig mindenféle misztikus dologgal foglalkoztunk, miután a "pasta al’ Alfreddo" (a vacsora) kiszenvedett. Például kártyát vetettem magunknak, és ezáltal olyan fantasztikus életbölcsességekre jöttünk rá, hogy végülis hajnali ötig beszélgettünk.
Elhatároztuk többek között, hogy az új év hajnalán összefoglaljuk a férfiakról gyűjtött tapasztalatainkat, és tizenkét pontban papírra vetjük, amiből aztán végül is tizenöt lett. Gondolom mindenki SZÖRNYEN kíváncsi a nagy tapasztalatokra és a tapasztalatoknak megfelelő eljárási stratégiákra (aki nem, az hagyja abba az olvasást). Tehát:
A Tizenöt pont
1. Ha valaki valaha valahol, és tök mindegy, ki és hol és miért, úgy kezdi a dolgot, hogy "Nekem nagyon tetszel kívül-belül, DE még érzelmeim hetvenöt százaléka valaki más…", akkor mindegy, hol állsz vagy ülsz vagy fekszel vagy kézen állsz vagy akármi, abban a minutumban tegyél száznyolcvan fokos fordulatot, mondom abban a pillanatban, és kezdj el eszeveszettül rohanni elfelé, bokrokat, vasúti síneket, öreg néniket átugorva, ereszkedj le a várfalon, vagy ugorj be az arra járó metrószerelvénybe, vagy szállj repülőre vagy... mindegy, csak gyorsan. Az semmiképp se jusson eszedbe, hogy "akkor most próbáljuk meg, hátha le lehet nyomni azt a hetvenöt százalékot".
2. Ha valaki kijelenti, hogy számára csak a racionális világ a világ, mit neki költészet, képzőművészet, absztrakció, a könyv mondanivalója és ehhez hasonlók, akkor ne akard neki elmagyarázni, mi az az intimitás és érzelem, és mit jelent neked ez meg az meg amaz.
3. Ha valaki úgy tűnne, hirtelen észrevett téged, és állandóan fel akarja venni a szemkontaktust... az csak bandzsa.
4. Ha valaki elkezd mesélni a "fizikai szükségleteiről" (pláne a tieidről), az nyílt lapokkal játszik... de attól még gusztustalan.
5. Ha "meg akar hódítani", az egyáltalán nem jelenti, hogy érez bármi elkötelezettséget irántad.
6. A férfiaknak "meg kell szelídíteniük" a nőket. Az öntudatos, tüzes típushoz nagyon vonzódnak, de a befolyásolhatóbb és szubmisszívebb nőt tartják maguk mellett. A férfiasság egyik mércéje, ha "be tudja törni" a kiválasztottat... nyíltan vagy észrevétlenül.
7. A férfiak legnagyobb sértése, amit nőre mondhatnak, hogy "nem nőies", és ezzel kiválóan lehet manipulálni a másikat. (Ez persze fordítva is igaz.)
8. A legveszélyesebb egy nő számára, ha nem egyenrangú akar lenni a férfiakkal, hanem ugyanolyan. Sokszor nem a nőies értékeket értékeljük fel, hanem egyszerűen felvesszük a férfias értékeket. Persze, hiszen...
9. Ezt látjuk a haladás útjának. Maga az evolúció is férfias, ahogy eleve a hierarchia törvénye is. A női értékvilág egyik alappillére a dekonstrukció, ezért a civilizáció tulajdonképpen patriarchális világfelépítést igényel, mert "aki fenn van, életben marad". Ha csökken az agresszió (amit férfias tulajdonságnak szoktak besorolni), és mindenki elfogadja a békés egymás mellett élést, akkor egykettőre megszűnik az élettér a túl nagyra nőtt népesség miatt.
10. Ha az illető az édesanyját öt percen belül háromnál többször emlegeti, akkor az 1. utasítás lép életbe.
11. Ne áltasd magad. A férfiak ideálja az a nő, aki értük lett öngyilkos. A Pillangókisasszony.
12. Platón írt valami olyasmit, hogy a nő egy tál, amibe a férfi adja a tartalmat. Más szóval... a nőnek csak a jelenléte szükséges, a világot majd megváltja a férfi, az ötleteidet esetleg bedobhatod a kívánságdobozba. Avagy kihordhatod szíved alatt a férfi mindent elsöprő gondolatait.
13. Ha a férfiak egy nővel kerülnek dominancia harcba, akkor vagy otthagyják, vagy behódolnak, míg egy férfival szemben felveszik a harcot.
14. A férfiak egymás között nem X-ről vagy Y-ról beszélgetnek, hanem a "nőkről". És közben csodálkoznak, hogy nem értik a "nőket". Ráadásul a "nőket" is úgy akarják megérteni, mint egy felnyitott motorháztetejű autót... nahát, vajon milyen funkciót szolgálnak az egyes részek...
15. Ha egy férfi közli veled, hogy az igazit keresi, az nagyon gyanús...!!!
Valószínűleg gyárthattunk volna még jó néhány bekezdést, de már magunkon kívül voltunk, egyrészt az álmosságtól, másrészt a görcsös röhögéstől, ami ötpercenként kibuggyant belőlünk, miközben megosztottuk egymással lélekérlelő életutunkat és kedvenc anekdotáinkat: "Amikor megkérdezte tőlem, tudod, hogy azért nem akarom-e már közel engedni magamhoz, mert rájöttem, hogy leszbikus vagyok... - Miért nem húztál be neki egyet?"
Ugye nagyszerű szilveszterünk volt? Aki pedig ezek után esetleg jól megmondaná nekem, annak továbbra is szeretettel várom a leveleit a linda@szabolinda.hu címen.
Először is gondoskodni kellett a megfelelő indokokról. Ha eddig együtt szilvesztereztünk, akkor most hirtelen miért nem? Őszintén szólva, épkézláb és tapintatos indok ebben a percben sem jut eszembe, és akkor sem jutott, tehát nem indokoltunk semmit. Ahogy T. mondaná, lassan "beadagoltuk a helyzetet". Csodálatos módon olyan jól sikerült, hogy a fiúk nem sértődtek meg, hanem mindjárt kitalálták, hogy akkor ők férfias szabadságukban milyen jellegű bárokat és egyéb kulturális helyeket fognak felkeresni, és hogyan fogják a legfiatalabb tizennyolc évest beavatni az élet rejtelmeibe. Végül úgy értesültem, egy mátrai faházban kötöttek ki, ahol tizenötödmagukkal főztek virslit és paprikás krumplit – ez nem tudom, mennyire felel meg az "élet rejtelmeinek".
Én sok lányt szerettem volna hívni, illetve hívtam is, ennek megfelelően végül is hárman maradtunk, T., egy volt osztálytársam, D. és én.
Ez lehet, hogy egyesek számára nagyon unalmasan hangzik, pedig mindenféle misztikus dologgal foglalkoztunk, miután a "pasta al’ Alfreddo" (a vacsora) kiszenvedett. Például kártyát vetettem magunknak, és ezáltal olyan fantasztikus életbölcsességekre jöttünk rá, hogy végülis hajnali ötig beszélgettünk.
Elhatároztuk többek között, hogy az új év hajnalán összefoglaljuk a férfiakról gyűjtött tapasztalatainkat, és tizenkét pontban papírra vetjük, amiből aztán végül is tizenöt lett. Gondolom mindenki SZÖRNYEN kíváncsi a nagy tapasztalatokra és a tapasztalatoknak megfelelő eljárási stratégiákra (aki nem, az hagyja abba az olvasást). Tehát:
A Tizenöt pont
1. Ha valaki valaha valahol, és tök mindegy, ki és hol és miért, úgy kezdi a dolgot, hogy "Nekem nagyon tetszel kívül-belül, DE még érzelmeim hetvenöt százaléka valaki más…", akkor mindegy, hol állsz vagy ülsz vagy fekszel vagy kézen állsz vagy akármi, abban a minutumban tegyél száznyolcvan fokos fordulatot, mondom abban a pillanatban, és kezdj el eszeveszettül rohanni elfelé, bokrokat, vasúti síneket, öreg néniket átugorva, ereszkedj le a várfalon, vagy ugorj be az arra járó metrószerelvénybe, vagy szállj repülőre vagy... mindegy, csak gyorsan. Az semmiképp se jusson eszedbe, hogy "akkor most próbáljuk meg, hátha le lehet nyomni azt a hetvenöt százalékot".
2. Ha valaki kijelenti, hogy számára csak a racionális világ a világ, mit neki költészet, képzőművészet, absztrakció, a könyv mondanivalója és ehhez hasonlók, akkor ne akard neki elmagyarázni, mi az az intimitás és érzelem, és mit jelent neked ez meg az meg amaz.
3. Ha valaki úgy tűnne, hirtelen észrevett téged, és állandóan fel akarja venni a szemkontaktust... az csak bandzsa.
4. Ha valaki elkezd mesélni a "fizikai szükségleteiről" (pláne a tieidről), az nyílt lapokkal játszik... de attól még gusztustalan.
5. Ha "meg akar hódítani", az egyáltalán nem jelenti, hogy érez bármi elkötelezettséget irántad.
6. A férfiaknak "meg kell szelídíteniük" a nőket. Az öntudatos, tüzes típushoz nagyon vonzódnak, de a befolyásolhatóbb és szubmisszívebb nőt tartják maguk mellett. A férfiasság egyik mércéje, ha "be tudja törni" a kiválasztottat... nyíltan vagy észrevétlenül.
7. A férfiak legnagyobb sértése, amit nőre mondhatnak, hogy "nem nőies", és ezzel kiválóan lehet manipulálni a másikat. (Ez persze fordítva is igaz.)
8. A legveszélyesebb egy nő számára, ha nem egyenrangú akar lenni a férfiakkal, hanem ugyanolyan. Sokszor nem a nőies értékeket értékeljük fel, hanem egyszerűen felvesszük a férfias értékeket. Persze, hiszen...
9. Ezt látjuk a haladás útjának. Maga az evolúció is férfias, ahogy eleve a hierarchia törvénye is. A női értékvilág egyik alappillére a dekonstrukció, ezért a civilizáció tulajdonképpen patriarchális világfelépítést igényel, mert "aki fenn van, életben marad". Ha csökken az agresszió (amit férfias tulajdonságnak szoktak besorolni), és mindenki elfogadja a békés egymás mellett élést, akkor egykettőre megszűnik az élettér a túl nagyra nőtt népesség miatt.
10. Ha az illető az édesanyját öt percen belül háromnál többször emlegeti, akkor az 1. utasítás lép életbe.
11. Ne áltasd magad. A férfiak ideálja az a nő, aki értük lett öngyilkos. A Pillangókisasszony.
12. Platón írt valami olyasmit, hogy a nő egy tál, amibe a férfi adja a tartalmat. Más szóval... a nőnek csak a jelenléte szükséges, a világot majd megváltja a férfi, az ötleteidet esetleg bedobhatod a kívánságdobozba. Avagy kihordhatod szíved alatt a férfi mindent elsöprő gondolatait.
13. Ha a férfiak egy nővel kerülnek dominancia harcba, akkor vagy otthagyják, vagy behódolnak, míg egy férfival szemben felveszik a harcot.
14. A férfiak egymás között nem X-ről vagy Y-ról beszélgetnek, hanem a "nőkről". És közben csodálkoznak, hogy nem értik a "nőket". Ráadásul a "nőket" is úgy akarják megérteni, mint egy felnyitott motorháztetejű autót... nahát, vajon milyen funkciót szolgálnak az egyes részek...
15. Ha egy férfi közli veled, hogy az igazit keresi, az nagyon gyanús...!!!
Valószínűleg gyárthattunk volna még jó néhány bekezdést, de már magunkon kívül voltunk, egyrészt az álmosságtól, másrészt a görcsös röhögéstől, ami ötpercenként kibuggyant belőlünk, miközben megosztottuk egymással lélekérlelő életutunkat és kedvenc anekdotáinkat: "Amikor megkérdezte tőlem, tudod, hogy azért nem akarom-e már közel engedni magamhoz, mert rájöttem, hogy leszbikus vagyok... - Miért nem húztál be neki egyet?"
Ugye nagyszerű szilveszterünk volt? Aki pedig ezek után esetleg jól megmondaná nekem, annak továbbra is szeretettel várom a leveleit a linda@szabolinda.hu címen.
Ezt megosztom Facebook-on!
