A népszerű fiúk projekt

Miután tőlem telhetőleg kielemeztem a női nem páros illemhely-látogatási szokásait, ami természetesen kifejezetten megerőltető kognitív feladat volt, mégis úgy döntöttem, hogy merész leszek, és valami tartalmasabb javaslatot teszek a szerkesztőségnek.

Így jutottunk el a "népszerű fiúk" témakörhöz, tehát most erről fogok írni. Mármint a "népszerű fiúkról".

Szinte hallom az ordításokat: Mi az, hogy "népszerű fiúk"?! DEFINIÁLJAM! (Ha a kedves olvasóközönség tudná, hányszor akartak kibelezni ezért a szókapcsolatért! Újságírni néha életveszélyes!) Megjegyzem, a lányok általában azonnal értik és bólogatnak. Na igen, mondják, azokról lehet beszélni. Tiltakozni a férfi neműek szoktak. Egyáltalán honnan veszem, hogy ilyen létezik. És mi az, hogy "népszerű"? Ez egy nagyon homályos fogalom, nem puffogtathatom csak úgy a levegőbe!

Jól van, lássuk. A témakörben végzett kutatásaim során kidolgoztam a definíciót.
A "népszerű fiú" kategória meghatározása: népszerű fiúnak nevezzük azokat a hímnemű lényeket, akiknek a nevét kiejtve, és a fent említett fogalommal összekapcsolva a nőneműek helyeselnek, bólogatnak, teljes mértékben egyetértenek, kezet ráznak velem, hogy milyen jól ráhibáztam, valamint megfordítva: felszólításra, akit a lányok megneveznek a kategória tagjának. Tudom, ez még mindig nem túl empirikus, de ennél több pontosság már túl megerőltető lenne számomra.

A cikk eredeti célja az lett volna, hogy meginterjúvoljam a lányokat, mit gondolnak az "ilyen" emberekről. (Fontos kiemelni, hogy a kutatást már megint az egyetemista populáció körében végeztem, vagyis idős néniket nem kérdeztem meg, és népszerű ötvenéves férfiakról sem fogok semmit mondani.) A lányok szívesen és érdekesen válaszoltak, én azonban úgy döntöttem, megkérdezem azokat a fiúkat is, akiket népszerűnek tituláltak, hogy vajon mit gondolnak erről a népszerűség-dologról, hiszen meg kell hallgatni a másik felet is!
Ahogy egy kedves ismerősöm mondaná, "hallatlan" eredményeket kaptam.

A lányokkal általában rövidebben beszélgettem, a "népszerű fiúkat" azonban egy-, másfél órás interjúknak vetettem alá. Elsősorban nem a népszerűségről vagy saját népszerűségükről akartam beszélni, hanem a világképükre, és a párválasztással kapcsolatos elképzelésükre voltam kíváncsi, ezért szinte mindig megkaptam a végén: "de hát nem is a témáról beszélgettünk". Úgy gondoltam, és úgy gondolom, megtudni például, hogy egyikük nem hisz a szerelemben, a másik szerint az "igazi létezik ugyan, de biztos cserepeket gyárt Afrikában", a harmadik pedig az összes kedvesebben mosolygó lányról "fel tudja tételezni", hogy a "nagy akárki" rejlik benne, és így tovább, sokkal informatívabb annál, mint beszámolni arról a vitáról, amely során több százszor kétségbe vonták, hogy egyáltalán férfiember lehet népszerű, de hogy ők maguk nem azok, az ezer százalék.

Nézzük meg először, mit mondtak a lányok:

"Hát igen... az ilyen fiúk valószínűleg lenézők. Sőt, biztosan azok. Egy ilyenhez sosem közelednék. Mert mondjuk, mit képzelek én, hogy egy ilyennel kezdek. A butább nők persze azt hiszik, hogy majd ők megváltoztatják, de ez hülyeség, mert egy ilyen népszerű fazon sosem hagyja abba a szoknyavadászatot, az élteti, meg különben sem bír magával..."

"Én azt gondolom, hogy az ilyenek sokkal nyitottabbak, kedvesebbek, többet lehet velük beszélgetni, és még véleményük is van a dolgokról, meg ápoltabbak, az ugye nem utolsó szempont. Tényleg, figyeld meg, hogy ezek a népszerű pasik mind adnak magukra, tiszták, jól öltözöttek és illatosak, szóval már ez tök vonzó."

"Hú, én azt gondolom, hogy egy ilyen valakiben mindenképpen kell legyen valami extra feminin, különben nem tudna annyira szót érteni a csajokkal. Ezek képesek úgy pletykálni, mint egy vénasszony. Szóval kicsit buzisak. Nekem nem jönne be egy ilyen, az biztos. Folyton lányokkal barátkoznak, minden csaj haver, meglátod a folyosón és éppen két- három-négy-öt-tíz lánnyal dumál. Hát hogy lehetne egy ilyennel bármit kezdeni, amikor oda se fér az ember a nőből lévő kerítés miatt?"

"Ja, szerintem is, az ilyen soknős típusoknál a lányok kerítés-funkciót látnak el, érzelmileg táplálják a fickót, és távol tartanak minden érzelmi csalódást."

"Hááát... a népszerű fiúk mind karizmatikusak. Különben nem lennének olyan népszerűek a lányok körében. Muszáj, hogy legyen valami ott belül. Tehetségesek, ambiciózusak, rendelkeznek célokkal, motiváltak, megállnak önmagukban is, meg ilyenek. Igazi férfiak, csak egyes lányok megijednek ettől, mert nem tudják kezelni."

"Az ilyen típus egyszerűen háremet tart. Poligámok, sőt, palingámok, állandóan szükségük van a változatosságra. Még azt is el tudom képzelni, hogy minden nőhöz vonzódnak. Túl erős bennük a szexualitás. Van, amelyik ezt nyíltan felvállalja, és minden csajjal lefekszik, aki erre kapható, meg van, aki önmagának sem vallja be, mi van, és csak haverkodik meg flörtöl. Nem tudom, meg kell-e ezt ítélni. Sokféle ember van. Én most nem akarom azt mondani, hogy ez rossz vagy jó. Az biztos, ha valaki ilyennel akar kapcsolatot, annak nagyon tisztában kell lennie az érzelmi veszélyekkel. Fogalmam sincs, én belemennék-e egy ilyen fiúval valamibe, talán ha nagyon-nagyon szerelmes volnék, vagy ha egyáltalán nem."

"Azt tudom, hogy egy ilyen pasinak ugyan rengeteg női barátja meg haverja meg szexpartnere meg anyámkínja van, de rengeteg az ellensége is, főleg nők. A legtöbben nem tudnak egy ilyenhez érzelmileg közel kerülni, és nagyot koppannak. Aztán dühösek lesznek, gyűlölik, megátkozzák, megvetik, sőt, tudod, mit szoktam látni? Elkezdik terjeszteni, hogy homoszexuális! Csak azért, mert őket visszautasította! Hát nem undorító?"

"Narcisztikusak, és kész. Ennyi az egész."

"Ilyen fiú nincs is olyan sok. Rátermettek és kompetensek, ezért olyan elbűvölők. Már megszólal, és tudod, hogy van esze. Figyeld meg, a lányok nem a külső után mennek, hanem az intelligenciát díjazzák. Aki népszerű, annak mindig van egy státusza, általában anyagi és szellemi is. Hát nem az ilyen a legkívánatosabb partner? Na, most akár biológiai szempontból is!

"Lehet, hogy vonzóak meg népszerűek, de amúgy kész csődtömeg mindegyik. Ezek nem férfiak. Fogalmuk sincs, hogyan kell udvarolni. Őket szokták körülrajongani, és ezt el is várják. Az ilyen típusnak anyukája kicsontozza a csirkét még harminc éves korában is, és a párjától is elvárja majd, hogy eléterítse a vörös szőnyeget, és hasra essen, ha valami okosat mond."

"A jó kommunikációs képességek. Azok teszik őket az uralkodóvá. Tudják, mikor kell megszólalni, és mit kell mondani. Minden nőt meg tudnak szólítani. Úgy néznek a szemükbe, hogy azok beleszédülnek. Még akkor is, ha később felfedezik, hogy minden nő szemébe így néznek."

Azt hiszem, teljesen egyértelmű, mennyire megoszlanak a vélemények a témát illetően. Igyekeztem mindent szó szerint idézni. Csaknem minden lánynak más jutott eszébe arról, hogy "népszerű fiú". Nyilván sokat számítanak az egyéni tapasztalatok. Én őszintén bevallom, arra számítottam, hogy inkább negatív dolgokat fogok hallani, noha a "népszerű" jelző egyáltalán nem pejoratív. (Erre igyekeztem ügyelni). Amint a fenti ábra mutatja, legalább annyi pozitívum hangzott el, mint rossz vélemény.
Ezek után hallani akartam a boncolás áldozatait is.

Fontos kiemelni, hogy az interjúalanyok egytől egyig tiltakoztak az ellen, hogy őket népszerűnek kategorizáljam. Ezt vegyem jegyzőkönyvbe, mondták páran, és feltétlenül írjam bele a cikkbe, hogy ők nem is népszerűek!

Egyáltalán honnan gondolom, miből jutottam erre a következtetésre és különben is. De azért megtisztelő. Ja igen, elég sok lánnyal volt már dolguk. De azért azok nem voltak mind komolyak. Igen, sok a lányhaver. Kinek nem? Persze, vonzóak. Minden másodikkal el tudná képzelni. A lányok szeretik, ha szeretik őket. A lányok érdekesek. Tanulhatna tőlük minden férfi. Elbűvölők. Sivár lenne az élet nők nélkül. Na igen, az egyetem egy nagy vadászmező...

Az ember csak egyszer fiatal. Jaj, nem, a szerelem mindent elront. Legalábbis nála. Igen, az igazit fontos megtalálni. De hát hogy találja meg az ember, ha nem is keresi? Honnan tudhatja, ha nem próbálta? Igen, adódnak félreértések, persze, talán néha túl közvetlen a stílusa. Szegény lányok néha eltájolódnak, beleszeretnek. A viszonzatlan? Igen, igen, az nagyon kellemetlen, utálatos érzés, hát ki szeretne fájdalmat okozni? Egyes lányok könnyebben kaphatóak, mondhatni bedőlnek, illetve ledőlnek. Néha – ez gonosz dolog – szinte élvezet játszani velük. Na, azért ez nem mindig játék. Csak többnyire. Miért, a lányok nem játszanak? Biztos vagyok ebben? És az milyen érzés, amikor a lány rájön, hogy neki is vannak érzései? Hogy nem egy hűvös, kemény, mindentmegoldó lovag? Hogy neki is vannak igényei? Indulatai? Miért, milyenek azok a lányok, akik rákényszerítik az embert, hogy ilyen vagy olyan legyen? És miért legyen szerelmes, ha kidobják, amint az lesz? A nők miért nem bírják azokat, akik a tenyerükön hordozzák őket? És közben szerelmet akarnak?! Lehet ezt követni? Én értem magunkat?

Nem én. Már semmit sem értek. Pláne azt nem, mit akartam ebből az egészből kihozni. Nem tudom, kikről írok. Volt ugyan egy szilárdnak hitt sztereotípiám, de szétmállott. Igen, megszűnt, mert túl sok lányt és fiút kérdeztem meg, és mindenki mást mondott, még akkor is, ha voltak közös jegyek. Le kell vonnom az életbölcsességet, hogy az embereket nem lehet kategorizálni. (Igen, erre most jöttem rá, még nagyon fiatal vagyok.)

Aki nem ért mindezzel egyet, felháborodnivalója van, vagy esetleg egyetért, az el tud érni a linda@szabolinda.hu címen, és előre is köszönöm az utólagos véleményeket!

Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu