Oly sokat olvasni a BIT magazin hasábjain mindenféle architektúrákról, hogy nem túlzás azt feltételezni, hogy mára már az olvasóközönség nem informatikus része is joggal tekinthető vájt fülű szakértőnek atémában. Ezért nyugodt szívvel vág bele a szerző egy rendhagyó gépismertetőbe, amely inkább teszt és bemutató, telis-tele szubjektív véleménnyel, szóval elnézést.
BEKAPCSOLÁS ELŐTT
Amit elsőre látunk, a külalak, a design kifogástalan, a csomagolás visszafogott ám ízléses, rajta a gyártó (vagy a márka?) logója: IK. Csak így, egyszerűen. Kigöngyölve a fóliát előkerül a méretes és tetszetős ház, néhány kábel, meg a használati útmutató. Ez utóbbi figyelmeztet minket, hogy csak óvatosan az összeszereléssel, a gyárban a termék végső tesztelése még nem fejeződött be, előfordulhatnak gondatlan kivitelezésből fakadó apróbb hibák, gondok. Sebaj, legyintünk, manapság a mikroelektronika újdonsült termékei már az előtt elavulnak, mielőtt elérik a futószalag végét, és mire a polcokra kerülnek, már kint van a gyártó honlapján a legfrissebb driver második javítása is. Idővel hozzászokik az ember a stabilitás hiányához, és valahol elkezdi nem érdekelni. Nem így a mostani műremekünk, hisz látszik rajta a tervezői szándék: örök időknek készült. A használati utasítás szűkszavú, a gyártó honlapja sem okoz csalódást, bár van rajta pár hasznos link. Ez persze senkit sem tántorít el, ha szakszövegről van szó, a tartalom a lényeg, a design másodlagos. Egyébként is ad valami megfoghatatlan misztikumot, ha az információ nehezen megszerezhető; ettől válik fontossá. Remélve, hogy odabent (a gépházban – a szerk.) minden klappol, gyorsan keríthetünk is egy kétszázhúsz voltos névleges teljesítményű, kettős szigetelésű, földelt dugaszolóaljzatot, és helyezzük áram alá a gépet. Orrunk a sebtében kölcsönzött monokróm monitorhoz tapad, a régi gép kiszolgált billentyűzete simul tenyerünk alá, hosszú belégzés, gyors kilégzés, majd: klatt.
BIOS
Bekapcsolás után a gép megtelik élettel, halk zümmögés adja tudtul a működést. Kisvártatva megjelenik néhány felirat, zöld karakterek fekete alapon. A boot folyamat során a gép figyelmeztet bennünket, hogy a rendszeridő minden bizonnyal aktualizálásra szorul, a kijelző szerint 2003.09.01. 00:01. Miután minden periféria életjelet ad, elindul a memóriateszt. Ok.
PROCESSZOR
Miután a két gigányi memória tesztje végigfut, jelez a processzor is: 15Mhz. Nincs min meglepődni, nincs okunk kételkedni, a gyártó a leírásban ezt is jelezte. Köztudott, hogy a vezérlőegység utasításkészlete nagyban meghatározza a későbbi működés hatásfokát. A gyártó jelzi is, hogy az új (IK-magos) processzor utasításkészlete még nem teljes, néhány fejlesztés az év végéig, de legkésőbb jövőre rendelkezésre áll. Maga a processzor persze kifogástalanul működik, hiszen számtalan utasításkészletet örökölt a korábbi verzióból.
OPERÁCIÓS RENDSZER
A kissé szűkre szabott merevlemezen a gyártó legújabb operációs rendszere fut, mely igazi műalkotás. Elkezelgeti a perifériákat, és sok szolgáltatást foglal magában, habár az világosan látszik, hogy a további felhasználóspecifikus telepítéseknek a lemezterület igen nagy korlátot állít. Sajnos a gyártó szerint a rendszer hőtermelése miatt belátható időn belül hasonló méretű gépházban csak ilyen típusú merevlemezt szerelhetnek.
PERIFÉRIÁK
A csatlakozó interfész adott, a gyártó szerint még ez évben érkeznek az új szabványt kezelő egységek – amint látjuk, ígéretekben nincs hiány. A perifériák átgondolatlan elhelyezésén bosszulja meg magát a sietség, hiányzik a hálózati csatoló, az USB ugyan rajta van a lapon, de megközelíthetetlen.
ÖSSZEGZÉS
Régóta vártuk ezt az új konfigurációt, amely hiánypótló szerepet tölt be a piacon, és reméljük, hogy a gyártó által ígért fejlesztések mihamarabb elkészülnek és hozzáférhetővé válnak. Szokásos százalékos értékelésünk során a gép 87%-ot kapott, amely árkategóriájában egyedülállónak számít.
Elsősök, ZH után
Sokak kezében megfordult már Mr. Adams műremeke, az a bizonyos útikalauz. Semmi másra nem kívánom emlékeztetni a tisztelt publikumot, mintsem a jelmondatra: Don’t Panic! Az alábbiakban elrejtett, hasznosnak vélt tanácsok segíthetnek átvészelni az átvészelnivalót, de a cikk könnyed hangvételű, szellemes irományként is fogyasztható.
A ZH TERMÉSZETRAJZA
A ZH korunk csúcsragadozója. Sok fajtája ismert szerte a világon, élőhelye az utóbbi időkben elsősorban a felsőoktatási intézményekbe szorult vissza, ám korántsem beszélhetünk veszélyeztetett voltáról. A ZH-k legközelebbi rokonai a szóbeli, az írásbeli és a kombinált típusú Félévi Vizsgák, amelyek a Számonkérések törzsébe tartoznak, csakúgy, mint a jóval veszélyesebb Szigorlat is. A ZH az év jó részét téli és nyári alvással tölti, aktív állapotát szorgalmi időszaknak nevezzük. A közhiedelemmel ellentétben a ZH húsa nem finom, sőt ehetetlen, sokan mégis puskával vadásznak rá. Rejtély, hogy miért. Furcsa az is, hogy a nagy vadászok egy-egy zsákmányelejtését követően miért nem büszkélkednek tettükkel... A ZH csak fogságban (Zárt Helyen) szaporodik, szorgalmi időszakban akár hetente születhetnek kis ZH-k, melyeket nemüktől függően előjellel jelölünk (plusz - mínusz). A ZH, mint a legtöbb ragadozó, csapatban vadászik, és igyekszik a populáció legkevésbé életképes egyedeit megtizedelni – ily módon szerez érvényt a szelekciós elvnek. A ZH harapása mérgező, ám nem azonnal öl. Az első adag csupán elbódítja az áldozatot, így az azt képzeli, hogy le tudja győzni a következő támadást. Szomorú tény azonban, hogy ha az áldozatot az első támadás felkészületlenül éri, minden bizonnyal ő marad alul. A ZH-k nem marakodnak a prédán, a közösen elejtett zsákmányt jóízűen, közösen fogyasztják el. Az áldozatok nagy szerencséjére a ZH hamar kimerül, így gyakran kényszerül több hetes pihenőre. Ez alatt az első támadás következményei kezelhetőek. Mint a diplomás vadászoktól megtudható, a ZH-val való találkozás elkerülhetetlen. Ugyanis a legyőzését követően elnyert trófea az egyetlen, amely megvédi hordozóját, és elriasztja a jóval félelmetesebb rokon ragadozót, a Pót ZH-t. A ZH élete, mint láthattuk, csupa kaland. A BBC David Attenborough-val az élen már tervezi megfilmesítését, ám egyelőre sokallja az egyetem borsos, félmillió forintos forgatási jogdíját.
ELSŐSÖK ZH ELŐTT
Fontos tudni, hogy a Mátrix jelmondata, mely szerint minden, ami elkezdődött, az egyszer véget is ér, a ZH-ra nem érvényes. Vagyis kétféle ember van a világon, aki még nem írt ZH-t, és aki még fog. Tehát csupán szemlélet kérdése, hogy az ember fia, avagy lánya éppenséggel túl van egy ZH-n, vagy a következő előtt áll. Ez az amolyan félig teli, félig üres pohár esete. Hogy mi a tanulság? Egyszerű: a tanulás, ellentétben a null sorozattal, nem véges természetű.
MEMÓRIA
Emlékszel még a cikk elejére? Don’t Panic!
Stavros
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
BEKAPCSOLÁS ELŐTT
Amit elsőre látunk, a külalak, a design kifogástalan, a csomagolás visszafogott ám ízléses, rajta a gyártó (vagy a márka?) logója: IK. Csak így, egyszerűen. Kigöngyölve a fóliát előkerül a méretes és tetszetős ház, néhány kábel, meg a használati útmutató. Ez utóbbi figyelmeztet minket, hogy csak óvatosan az összeszereléssel, a gyárban a termék végső tesztelése még nem fejeződött be, előfordulhatnak gondatlan kivitelezésből fakadó apróbb hibák, gondok. Sebaj, legyintünk, manapság a mikroelektronika újdonsült termékei már az előtt elavulnak, mielőtt elérik a futószalag végét, és mire a polcokra kerülnek, már kint van a gyártó honlapján a legfrissebb driver második javítása is. Idővel hozzászokik az ember a stabilitás hiányához, és valahol elkezdi nem érdekelni. Nem így a mostani műremekünk, hisz látszik rajta a tervezői szándék: örök időknek készült. A használati utasítás szűkszavú, a gyártó honlapja sem okoz csalódást, bár van rajta pár hasznos link. Ez persze senkit sem tántorít el, ha szakszövegről van szó, a tartalom a lényeg, a design másodlagos. Egyébként is ad valami megfoghatatlan misztikumot, ha az információ nehezen megszerezhető; ettől válik fontossá. Remélve, hogy odabent (a gépházban – a szerk.) minden klappol, gyorsan keríthetünk is egy kétszázhúsz voltos névleges teljesítményű, kettős szigetelésű, földelt dugaszolóaljzatot, és helyezzük áram alá a gépet. Orrunk a sebtében kölcsönzött monokróm monitorhoz tapad, a régi gép kiszolgált billentyűzete simul tenyerünk alá, hosszú belégzés, gyors kilégzés, majd: klatt.
BIOS
Bekapcsolás után a gép megtelik élettel, halk zümmögés adja tudtul a működést. Kisvártatva megjelenik néhány felirat, zöld karakterek fekete alapon. A boot folyamat során a gép figyelmeztet bennünket, hogy a rendszeridő minden bizonnyal aktualizálásra szorul, a kijelző szerint 2003.09.01. 00:01. Miután minden periféria életjelet ad, elindul a memóriateszt. Ok.
PROCESSZOR
Miután a két gigányi memória tesztje végigfut, jelez a processzor is: 15Mhz. Nincs min meglepődni, nincs okunk kételkedni, a gyártó a leírásban ezt is jelezte. Köztudott, hogy a vezérlőegység utasításkészlete nagyban meghatározza a későbbi működés hatásfokát. A gyártó jelzi is, hogy az új (IK-magos) processzor utasításkészlete még nem teljes, néhány fejlesztés az év végéig, de legkésőbb jövőre rendelkezésre áll. Maga a processzor persze kifogástalanul működik, hiszen számtalan utasításkészletet örökölt a korábbi verzióból.
OPERÁCIÓS RENDSZER
A kissé szűkre szabott merevlemezen a gyártó legújabb operációs rendszere fut, mely igazi műalkotás. Elkezelgeti a perifériákat, és sok szolgáltatást foglal magában, habár az világosan látszik, hogy a további felhasználóspecifikus telepítéseknek a lemezterület igen nagy korlátot állít. Sajnos a gyártó szerint a rendszer hőtermelése miatt belátható időn belül hasonló méretű gépházban csak ilyen típusú merevlemezt szerelhetnek.
PERIFÉRIÁK
A csatlakozó interfész adott, a gyártó szerint még ez évben érkeznek az új szabványt kezelő egységek – amint látjuk, ígéretekben nincs hiány. A perifériák átgondolatlan elhelyezésén bosszulja meg magát a sietség, hiányzik a hálózati csatoló, az USB ugyan rajta van a lapon, de megközelíthetetlen.
ÖSSZEGZÉS
Régóta vártuk ezt az új konfigurációt, amely hiánypótló szerepet tölt be a piacon, és reméljük, hogy a gyártó által ígért fejlesztések mihamarabb elkészülnek és hozzáférhetővé válnak. Szokásos százalékos értékelésünk során a gép 87%-ot kapott, amely árkategóriájában egyedülállónak számít.
Elsősök, ZH után
Sokak kezében megfordult már Mr. Adams műremeke, az a bizonyos útikalauz. Semmi másra nem kívánom emlékeztetni a tisztelt publikumot, mintsem a jelmondatra: Don’t Panic! Az alábbiakban elrejtett, hasznosnak vélt tanácsok segíthetnek átvészelni az átvészelnivalót, de a cikk könnyed hangvételű, szellemes irományként is fogyasztható.
A ZH TERMÉSZETRAJZA
A ZH korunk csúcsragadozója. Sok fajtája ismert szerte a világon, élőhelye az utóbbi időkben elsősorban a felsőoktatási intézményekbe szorult vissza, ám korántsem beszélhetünk veszélyeztetett voltáról. A ZH-k legközelebbi rokonai a szóbeli, az írásbeli és a kombinált típusú Félévi Vizsgák, amelyek a Számonkérések törzsébe tartoznak, csakúgy, mint a jóval veszélyesebb Szigorlat is. A ZH az év jó részét téli és nyári alvással tölti, aktív állapotát szorgalmi időszaknak nevezzük. A közhiedelemmel ellentétben a ZH húsa nem finom, sőt ehetetlen, sokan mégis puskával vadásznak rá. Rejtély, hogy miért. Furcsa az is, hogy a nagy vadászok egy-egy zsákmányelejtését követően miért nem büszkélkednek tettükkel... A ZH csak fogságban (Zárt Helyen) szaporodik, szorgalmi időszakban akár hetente születhetnek kis ZH-k, melyeket nemüktől függően előjellel jelölünk (plusz - mínusz). A ZH, mint a legtöbb ragadozó, csapatban vadászik, és igyekszik a populáció legkevésbé életképes egyedeit megtizedelni – ily módon szerez érvényt a szelekciós elvnek. A ZH harapása mérgező, ám nem azonnal öl. Az első adag csupán elbódítja az áldozatot, így az azt képzeli, hogy le tudja győzni a következő támadást. Szomorú tény azonban, hogy ha az áldozatot az első támadás felkészületlenül éri, minden bizonnyal ő marad alul. A ZH-k nem marakodnak a prédán, a közösen elejtett zsákmányt jóízűen, közösen fogyasztják el. Az áldozatok nagy szerencséjére a ZH hamar kimerül, így gyakran kényszerül több hetes pihenőre. Ez alatt az első támadás következményei kezelhetőek. Mint a diplomás vadászoktól megtudható, a ZH-val való találkozás elkerülhetetlen. Ugyanis a legyőzését követően elnyert trófea az egyetlen, amely megvédi hordozóját, és elriasztja a jóval félelmetesebb rokon ragadozót, a Pót ZH-t. A ZH élete, mint láthattuk, csupa kaland. A BBC David Attenborough-val az élen már tervezi megfilmesítését, ám egyelőre sokallja az egyetem borsos, félmillió forintos forgatási jogdíját.
ELSŐSÖK ZH ELŐTT
Fontos tudni, hogy a Mátrix jelmondata, mely szerint minden, ami elkezdődött, az egyszer véget is ér, a ZH-ra nem érvényes. Vagyis kétféle ember van a világon, aki még nem írt ZH-t, és aki még fog. Tehát csupán szemlélet kérdése, hogy az ember fia, avagy lánya éppenséggel túl van egy ZH-n, vagy a következő előtt áll. Ez az amolyan félig teli, félig üres pohár esete. Hogy mi a tanulság? Egyszerű: a tanulás, ellentétben a null sorozattal, nem véges természetű.
MEMÓRIA
Emlékszel még a cikk elejére? Don’t Panic!
Stavros
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
