Ursula Rucker: Silver or lead
zene, 2003. november
Két komolyabb hangvételű lemez után úgy éreztem, hogy ideje lenne már valami nyugisabb cuccot is ajánlanom nektek. Gondolkodtam, válogattam, majd konstatáltam, hogy ebbéli törekvésemet csak félig sikerült megvalósítanom. E havi választásom ugyanis egy olyan előadóra esett, aki zeneileg ugyan visszafogott, verbálisan azonban ez már cseppet sem jellemző rá...
A philadelphiai illetőségű Ursula Ruckerről van szó, aki néhány hete jelentette meg második szerzői albumát. A lemez kétféleképpen közelíthető meg. A komolyabb arca: a költészet. A hölgy poétai vénájára egy philadelphiai klubban figyelhetett fel először a nagyérdemű, és nem kellett rá sokat várni, hogy különböző előadók (King Britt, The roots) dalaiban faraghassa a rímeket. Ami rendkívül figyelemreméltó ezekben, és persze a saját nevén megjelent darabokban is, az – a tehetségén kívül – a szociális érzékenység. Művészien, ugyanakkor a meztelen valóságot nem leplezve, ezt gyakran durva szavakkal is kifejezve beszél a társadalom problémáiról. A ’Silver or lead’-en is ezekkel szembesít minket. Néhol csak általánosan szól erőszakról, családi problémákról; máskor konkrétumokat vázol, és "odamond". Olykor a nőmozgalom és a feketék jogainak élharcosaként szól hozzánk (Soon, What a woman must do), máskor filozófiai síkra száll (Time, Lonely can be sweet). De van olyan szám, ahol a kommersz gengszter-rappereket kritizálja (Untitled flow), sőt, elmondja a véleményét szeptember 11-e témában is (Release). Kíméletességre senki se számítson!
Nem kell azonban attól félni, hogy ha nem értjük a szöveget, vagy esetleg csak nem szándékozunk erősen koncentrálni rá, akkor a különböző dalok élvezhetetlenek lesznek számunkra. Mert noha Rucker kisasszony elsősorban költő, ez mégiscsak egy zenei album, sőt, a zenék szerzőit tekintve tulajdonképpen egy igen színvonalas válogatáslemezként is felfogható. A The mysterium, The society, The roots és 4 Hero együttesek valamint Lil Louis Vega, King Britt és Tim Motzer előadók mind-mind közreműködtek egy-egy dal erejéig, Rob Yancey és a Jazzanova pedig két számot is bevállalt. Nem rossz névsor! Az album egészének stílusát így nehéz is lenne konkrétan beazonosítani. Legyen elég annyi, hogy a fő irányvonal a hip-hop – de ezt tényleg csak nagyvonalúan tessék értelmezni, mert downtempós, soul-os, jazz-es és még ki tudja hány stílusra jellemző jegyek bőven akadnak mindegyik számban.
Igazán megindító lehet e lemez, ha a világ problémáin, az élet nagy dolgain jár az eszünk. De véleményem szerint, ha csak a gyönyörű melódiákat, puha ritmusokat, no és persze Ursula duruzsoló hangját hallgatjuk – mondjuk így: "a zenét a poétika fölé helyezzük" –, akkor is nagyon kellemes, amolyan lazítós perceket szerezhetünk vele magunknak...
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
A philadelphiai illetőségű Ursula Ruckerről van szó, aki néhány hete jelentette meg második szerzői albumát. A lemez kétféleképpen közelíthető meg. A komolyabb arca: a költészet. A hölgy poétai vénájára egy philadelphiai klubban figyelhetett fel először a nagyérdemű, és nem kellett rá sokat várni, hogy különböző előadók (King Britt, The roots) dalaiban faraghassa a rímeket. Ami rendkívül figyelemreméltó ezekben, és persze a saját nevén megjelent darabokban is, az – a tehetségén kívül – a szociális érzékenység. Művészien, ugyanakkor a meztelen valóságot nem leplezve, ezt gyakran durva szavakkal is kifejezve beszél a társadalom problémáiról. A ’Silver or lead’-en is ezekkel szembesít minket. Néhol csak általánosan szól erőszakról, családi problémákról; máskor konkrétumokat vázol, és "odamond". Olykor a nőmozgalom és a feketék jogainak élharcosaként szól hozzánk (Soon, What a woman must do), máskor filozófiai síkra száll (Time, Lonely can be sweet). De van olyan szám, ahol a kommersz gengszter-rappereket kritizálja (Untitled flow), sőt, elmondja a véleményét szeptember 11-e témában is (Release). Kíméletességre senki se számítson!
Nem kell azonban attól félni, hogy ha nem értjük a szöveget, vagy esetleg csak nem szándékozunk erősen koncentrálni rá, akkor a különböző dalok élvezhetetlenek lesznek számunkra. Mert noha Rucker kisasszony elsősorban költő, ez mégiscsak egy zenei album, sőt, a zenék szerzőit tekintve tulajdonképpen egy igen színvonalas válogatáslemezként is felfogható. A The mysterium, The society, The roots és 4 Hero együttesek valamint Lil Louis Vega, King Britt és Tim Motzer előadók mind-mind közreműködtek egy-egy dal erejéig, Rob Yancey és a Jazzanova pedig két számot is bevállalt. Nem rossz névsor! Az album egészének stílusát így nehéz is lenne konkrétan beazonosítani. Legyen elég annyi, hogy a fő irányvonal a hip-hop – de ezt tényleg csak nagyvonalúan tessék értelmezni, mert downtempós, soul-os, jazz-es és még ki tudja hány stílusra jellemző jegyek bőven akadnak mindegyik számban.
Igazán megindító lehet e lemez, ha a világ problémáin, az élet nagy dolgain jár az eszünk. De véleményem szerint, ha csak a gyönyörű melódiákat, puha ritmusokat, no és persze Ursula duruzsoló hangját hallgatjuk – mondjuk így: "a zenét a poétika fölé helyezzük" –, akkor is nagyon kellemes, amolyan lazítós perceket szerezhetünk vele magunknak...
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
