Eltelt ismét egy hónap, amit nem csak az új számlák érkezése, minimum 4 db hetilap elolvasása, 2 új ősz hajszál, 3 tekercs WC-papír dumpolása, hanem – hogy a Decemberi Szilvesztert verő Petrovics szavaival éljek – az alábbi frázis is jelez: "itt van a bit, itt van újra!". Ez pedig reményeim szerint egyben azt is jelzi, hogy egy végtelen ciklusú programot, magazint futtatunk, hölgyeim és uraim. A Kiskegyedhez hasonlóan, ha kedd, akkor bizony cikkleadás ezerrel, mert azért az mégse járja, hogy az önjelölt "Homo Informaticus" zsurnaliszta miatt a szerkesztőt (aki leginkább Homo Erectus képében jelenik meg, főleg illuminált állapotban) permbannra ítéljék. Ha még mindig adásban vagyunk, Sanyikám, akkor Mea maxima culpa, vágjunk rögtön a közepébe, isteni segédlettel vagy anélkül, hogy a programot látva szubbal vagy anélkül, már a nyájas olvasó ízlésére bízom.
Legutóbbi ígéretemhez híven a rejtvény rovat ezentúl az esélytelenség nyugalmával indulhat majd az olvasói rovattetszési-index felmérésen (!), annak ellenére, hogy postabontás előtt még fej-fej mellett voltunk a visszajelzéseket illetően. Kérem, ne tessék meglepődni: nem az ön készülékében van sajtóhiba, az első bitben valóban nem volt rejtvényrovat, de a helyes megfejtők közötti (minimum) fél éves BIT magazin-előfizetést kisorsoltuk, így amennyiben Ön is eme sorok lelkes olvasója, ezúton tudatjuk (tudja, a Sanyi meg Én): ÖN NYERT!
Az ősz beköszöntét a fentiek mellett több más is jelzi: a falevelek, borzok, éti csigák tárgyilagos bemutatását és lélekrajzát azonban meghagynám egy másik kar médiumának. Én maradnék az informatikus megközelítésnél, és így írnám tovább a fent említett híres vers első két sorát, hogy "itt van az ősz, itt a lanparty újra!" (hiszen nem vérzik a szívünk, hogy a strand vagy a kellemes indiánnyári kirándulóidőben 4 fal közt tespedünk). Vagy: "Itt van az ősz, itt a tuning újra" esetleg kifinomultaknak "Itt van az ősz, itt az IDF újra!".
Eme hosszú bevezető után talán érezhető, mi is lesz ennek a hónapnak a témája: az idei, őszi Intel Developer Forumon jártunk kandi-mikrofonunkkal, és meglestük, mi is vár ránk a közeljövőben, ami a személyi számítógépek hőmanagementjét illeti.
Bevett újságírói, előadói (bokszolói) gyakorlat, hogy a felütést követően némi történelmi áttekintést kell nyújtani a témában, hogy a járatlan, de lelkes érdeklődők is közelebb kerüljenek a tűzhöz, a profik számára pedig igazoljuk, valójában tökéletesen járatlanok vagyunk szakterületük ingoványos talaján. A spanyolviasszal tehát nem érdemes próbálkoznom nekem sem (Sanyika közben bealudt), következzék a történelmi áttekintő, a spanyolnátháról pedig már remélem, mindenki tudja, mi a jó benne.
A történelmi hűség kedvéért megemlítem tehát, hogy 1984-ben debütált az AT, majd 1990-ben a Baby-AT formátum. A leváltandó ATX formátum 1995 óta van jelen, és azóta többszöri “ráncfelvarráson" esett át. '97-ben jött a Micro-ATX, '99-ben a FlexATX, és végül a 2002. júniusi módosítás, az ATX 12V (2.03), melyek rendre az Intel nevéhez fűződnek. Egy-egy ilyen standard meghatározza az alaplapok kialakítását (a fő részegységek és csatolófelületek helyét, az alaplap méretét), illetve később a tápegységekre, az I/O eszközökre is kiterjedt az egységesítés.
Végeredményben a Small Form Factor (SFF) konfigurációk megjelenése és gyors elterjedése volt a fő kiváltó oka annak, hogy egy kisebb, csendesebb, minden ízében jobb PC-s formátum, az ATX utód megszülessen. Kevesen tudják azonban, hogy ez a munka közel 8 esztendeje tart, az ismeretlenség ködének fő oka, hogy nyilvános adatok, béta-rendszerek alig egy esztendeje ismertek. Az Intel "Big Water" kódnéven fejlesztett projektjéről csupán spekulációk láttak napvilágot. Idén ősszel azonban "lehullt a lepel", és hivatalosan is bejelentették a "Balanced Technology eXtended form factor"-t, avagy röviden BTX-et.
BTX, az alap(lap)ok
Ahhoz, hogy megértsük az új szabvány lényegét, célszerű megismernünk a fejlődést kiváltó okot. Ezen ok pedig a személyi számítógépek esetében roppant egyszerű és a legtöbbünk által ismert ok: az egyre nagyobb teljesítményű CPU-k, illetve grafikus vezérlők (GPU, VPU) egyre több hőt termelnek, melynek elvezetése egyre nagyobb gondot okoz. Ugyanakkor az igény, hogy a személyi számítógépek halkabban üzemeljenek, rendkívüli mértékben megnőtt, ezt az alternatív hűtési technológiák előretörése is jelzi (hővezető cső, víz, peltier, hőszivattyú, szárazjég, extrém esetben folyékony nitrogén). A napjainkban használatos ATX házakat, tápegységeket, illetve alaplapokat nem úgy tervezték ugyanis, hogy ilyen extrém mennyiségű hővel keljen megküzdeniük, és ez az, ahonnét a BTX szabvány kiindul.
Kezdetben a szabvány csak és kizárólag az alaplapok kialakítására vonatkozik, vázlatos tervek azonban mind a 3 területre már vannak (alaplap, ház, tápegységek). A téma iránt érdeklődők azonban a www.forfactors.org-on figyelemmel követhetjük a tápegységek, illetve a számítógépházak BTX szabványra történő átalakítását. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a januárban debütáló BTX alaplapoknál használhatók lesznek a mai ATX 2.03-as (12V) szabványú tápegységek. Az első, BTX formátumú alaplapot az Intel "Tejas" kódnéven ismert processzora fogja használni, mely az első pletykák szerint közel 4GHz-en debütál óriási áramfelvétellel.
A fenti képet látva az első, amit a BTX szabvány kapcsán észreveszünk, hogy a bővítő helyek átkerültek korábbi helyükkel szembe, a processzor pedig az alaplap elején kapott helyet. Az alaplap kiépítésének radikális újratervezésének fő oka az volt, hogy a hűtésre használt levegő áramlása az egész rendszerben jobb legyen. A CPU elmozdítása a számítógépház "orrába" azt eredményezi, hogy az ott beszívott hideg levegő legelőször a legforróbb alkatrésszel találkozik. Érdemes megfigyelni azt is, hogy az "északi híd" egy vonalba került a CPU-val, így annak a hűtése is megoldódik egy csapásra egy légcsatorna bevezetésével. Ezzel a közvetlen levegőbeáramoltatással és elvezetéssel sokkal eredményesebben lehet a processzor körüli egyéb alkatrészeket, kondenzátorokat vagy akár a grafikus kártyát is hűteni.
A memóriák bal oldalra való mozgatása ellenére aktív hűtést kapnak majd a processzorra épített ún. "hővezető modul"-tól. Az alábbiakban egy tipikusnak mondható ilyen modul látható.
A fehér műanyag doboz rejti az imént említett "hővezető modult" (röviden hőmodult), amely egyelőre egy termetesebb bordából, illetve egy arra levegőt beszívó ventillátorból áll. Később azonban nem elképzelhetetlen, hogy megjelenjen hővezető csöves vagy vízhűtéses megoldás egy "átlag" PC-ben. A fenti képen egyébként egy szabvány, 90mm-es ventilátor látható.
A méret a lényeg?
Mivel egyre népszerűbbek a kisebb formátumú gépek, a BTX már induláskor 3 különböző méretű házat, végeredményében rendszert specifikál, ezek rendre picoBTX, microBTX, illetve "normál"
BTX. Lényegében a bővítőhelyek számában, illetve a fizikai méretben fognak különbözni az új rendszerek. Míg a tipikus picoBTX alaplap 1 vagy 2 bővítőhellyel rendelkezik, és 4 rögzítő ponttal kapaszkodik a házba, addig egy mai, ATX lapnak megfelelő "normál" BTX lapon már 7 db teljes értékű bővítőhelyet találunk majd, és 10 rögzítési pontot. A BTX formátumú alaplapoknak helyt adó házak elsősorban a 3.5" és 5.25" helyek számában fognak különbözni egymástól.
Képesség
A VesaLB, PCI, majd AGP után debütáló PCI-X technológia gyors előretörését is segítheti a BTX, ugyanis az új szabvány már a PCI-X 16 bővítőhelyet említi mint grafikus csatolófelületet. Alkalmazásával akár 8GB/sec sávszélesség, illetve megnövekedett áramfelvételi lehetőség áll majd rendelkezésre a grafikus feldolgozó egységek új generációjának számára.
Záró Akkord
Mint említettem, 2004 tavasza ismét valami fontos újítást hoz: egy “emberibb" számítógépet otthonunkba, mely csendesebb, gondosan tervezett hőmanagement szempontjából, és a kisebb méretű PC-k gyors elterjedését is segítheti. A szabvánnyal valószínűleg végleg eltűnik a PS/2 és a soros-port PC-nkről, ugyanakkor megjelenik a PCI Express, illetve a soros-ATA csatolófelület. Azok, akik egy vagyont öltek otthoni számítógépükbe, vagy éppen vásárlás előtt állnak, nem kell, hogy megijedjenek, hiszen a technológia elterjedésére azért még várni kell.
Fájó szívvel emlékszem vissza az idei InfoM@rket kiállításra, ahol megtekinthettem egy Apple PowerMac G5-ös rendszert kívül-belül, és nyugodt szívvel mondhatom: fényévekkel jár mindazok előtt, amelyekről most közel három oldalt írtam.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Legutóbbi ígéretemhez híven a rejtvény rovat ezentúl az esélytelenség nyugalmával indulhat majd az olvasói rovattetszési-index felmérésen (!), annak ellenére, hogy postabontás előtt még fej-fej mellett voltunk a visszajelzéseket illetően. Kérem, ne tessék meglepődni: nem az ön készülékében van sajtóhiba, az első bitben valóban nem volt rejtvényrovat, de a helyes megfejtők közötti (minimum) fél éves BIT magazin-előfizetést kisorsoltuk, így amennyiben Ön is eme sorok lelkes olvasója, ezúton tudatjuk (tudja, a Sanyi meg Én): ÖN NYERT!
Az ősz beköszöntét a fentiek mellett több más is jelzi: a falevelek, borzok, éti csigák tárgyilagos bemutatását és lélekrajzát azonban meghagynám egy másik kar médiumának. Én maradnék az informatikus megközelítésnél, és így írnám tovább a fent említett híres vers első két sorát, hogy "itt van az ősz, itt a lanparty újra!" (hiszen nem vérzik a szívünk, hogy a strand vagy a kellemes indiánnyári kirándulóidőben 4 fal közt tespedünk). Vagy: "Itt van az ősz, itt a tuning újra" esetleg kifinomultaknak "Itt van az ősz, itt az IDF újra!".
Eme hosszú bevezető után talán érezhető, mi is lesz ennek a hónapnak a témája: az idei, őszi Intel Developer Forumon jártunk kandi-mikrofonunkkal, és meglestük, mi is vár ránk a közeljövőben, ami a személyi számítógépek hőmanagementjét illeti.
Bevett újságírói, előadói (bokszolói) gyakorlat, hogy a felütést követően némi történelmi áttekintést kell nyújtani a témában, hogy a járatlan, de lelkes érdeklődők is közelebb kerüljenek a tűzhöz, a profik számára pedig igazoljuk, valójában tökéletesen járatlanok vagyunk szakterületük ingoványos talaján. A spanyolviasszal tehát nem érdemes próbálkoznom nekem sem (Sanyika közben bealudt), következzék a történelmi áttekintő, a spanyolnátháról pedig már remélem, mindenki tudja, mi a jó benne.
A történelmi hűség kedvéért megemlítem tehát, hogy 1984-ben debütált az AT, majd 1990-ben a Baby-AT formátum. A leváltandó ATX formátum 1995 óta van jelen, és azóta többszöri “ráncfelvarráson" esett át. '97-ben jött a Micro-ATX, '99-ben a FlexATX, és végül a 2002. júniusi módosítás, az ATX 12V (2.03), melyek rendre az Intel nevéhez fűződnek. Egy-egy ilyen standard meghatározza az alaplapok kialakítását (a fő részegységek és csatolófelületek helyét, az alaplap méretét), illetve később a tápegységekre, az I/O eszközökre is kiterjedt az egységesítés.
Végeredményben a Small Form Factor (SFF) konfigurációk megjelenése és gyors elterjedése volt a fő kiváltó oka annak, hogy egy kisebb, csendesebb, minden ízében jobb PC-s formátum, az ATX utód megszülessen. Kevesen tudják azonban, hogy ez a munka közel 8 esztendeje tart, az ismeretlenség ködének fő oka, hogy nyilvános adatok, béta-rendszerek alig egy esztendeje ismertek. Az Intel "Big Water" kódnéven fejlesztett projektjéről csupán spekulációk láttak napvilágot. Idén ősszel azonban "lehullt a lepel", és hivatalosan is bejelentették a "Balanced Technology eXtended form factor"-t, avagy röviden BTX-et.
BTX, az alap(lap)ok
Ahhoz, hogy megértsük az új szabvány lényegét, célszerű megismernünk a fejlődést kiváltó okot. Ezen ok pedig a személyi számítógépek esetében roppant egyszerű és a legtöbbünk által ismert ok: az egyre nagyobb teljesítményű CPU-k, illetve grafikus vezérlők (GPU, VPU) egyre több hőt termelnek, melynek elvezetése egyre nagyobb gondot okoz. Ugyanakkor az igény, hogy a személyi számítógépek halkabban üzemeljenek, rendkívüli mértékben megnőtt, ezt az alternatív hűtési technológiák előretörése is jelzi (hővezető cső, víz, peltier, hőszivattyú, szárazjég, extrém esetben folyékony nitrogén). A napjainkban használatos ATX házakat, tápegységeket, illetve alaplapokat nem úgy tervezték ugyanis, hogy ilyen extrém mennyiségű hővel keljen megküzdeniük, és ez az, ahonnét a BTX szabvány kiindul.
Kezdetben a szabvány csak és kizárólag az alaplapok kialakítására vonatkozik, vázlatos tervek azonban mind a 3 területre már vannak (alaplap, ház, tápegységek). A téma iránt érdeklődők azonban a www.forfactors.org-on figyelemmel követhetjük a tápegységek, illetve a számítógépházak BTX szabványra történő átalakítását. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a januárban debütáló BTX alaplapoknál használhatók lesznek a mai ATX 2.03-as (12V) szabványú tápegységek. Az első, BTX formátumú alaplapot az Intel "Tejas" kódnéven ismert processzora fogja használni, mely az első pletykák szerint közel 4GHz-en debütál óriási áramfelvétellel.
A fenti képet látva az első, amit a BTX szabvány kapcsán észreveszünk, hogy a bővítő helyek átkerültek korábbi helyükkel szembe, a processzor pedig az alaplap elején kapott helyet. Az alaplap kiépítésének radikális újratervezésének fő oka az volt, hogy a hűtésre használt levegő áramlása az egész rendszerben jobb legyen. A CPU elmozdítása a számítógépház "orrába" azt eredményezi, hogy az ott beszívott hideg levegő legelőször a legforróbb alkatrésszel találkozik. Érdemes megfigyelni azt is, hogy az "északi híd" egy vonalba került a CPU-val, így annak a hűtése is megoldódik egy csapásra egy légcsatorna bevezetésével. Ezzel a közvetlen levegőbeáramoltatással és elvezetéssel sokkal eredményesebben lehet a processzor körüli egyéb alkatrészeket, kondenzátorokat vagy akár a grafikus kártyát is hűteni.
A memóriák bal oldalra való mozgatása ellenére aktív hűtést kapnak majd a processzorra épített ún. "hővezető modul"-tól. Az alábbiakban egy tipikusnak mondható ilyen modul látható.
A fehér műanyag doboz rejti az imént említett "hővezető modult" (röviden hőmodult), amely egyelőre egy termetesebb bordából, illetve egy arra levegőt beszívó ventillátorból áll. Később azonban nem elképzelhetetlen, hogy megjelenjen hővezető csöves vagy vízhűtéses megoldás egy "átlag" PC-ben. A fenti képen egyébként egy szabvány, 90mm-es ventilátor látható.
A méret a lényeg?
Mivel egyre népszerűbbek a kisebb formátumú gépek, a BTX már induláskor 3 különböző méretű házat, végeredményében rendszert specifikál, ezek rendre picoBTX, microBTX, illetve "normál"
BTX. Lényegében a bővítőhelyek számában, illetve a fizikai méretben fognak különbözni az új rendszerek. Míg a tipikus picoBTX alaplap 1 vagy 2 bővítőhellyel rendelkezik, és 4 rögzítő ponttal kapaszkodik a házba, addig egy mai, ATX lapnak megfelelő "normál" BTX lapon már 7 db teljes értékű bővítőhelyet találunk majd, és 10 rögzítési pontot. A BTX formátumú alaplapoknak helyt adó házak elsősorban a 3.5" és 5.25" helyek számában fognak különbözni egymástól.
Képesség
A VesaLB, PCI, majd AGP után debütáló PCI-X technológia gyors előretörését is segítheti a BTX, ugyanis az új szabvány már a PCI-X 16 bővítőhelyet említi mint grafikus csatolófelületet. Alkalmazásával akár 8GB/sec sávszélesség, illetve megnövekedett áramfelvételi lehetőség áll majd rendelkezésre a grafikus feldolgozó egységek új generációjának számára.
Záró Akkord
Mint említettem, 2004 tavasza ismét valami fontos újítást hoz: egy “emberibb" számítógépet otthonunkba, mely csendesebb, gondosan tervezett hőmanagement szempontjából, és a kisebb méretű PC-k gyors elterjedését is segítheti. A szabvánnyal valószínűleg végleg eltűnik a PS/2 és a soros-port PC-nkről, ugyanakkor megjelenik a PCI Express, illetve a soros-ATA csatolófelület. Azok, akik egy vagyont öltek otthoni számítógépükbe, vagy éppen vásárlás előtt állnak, nem kell, hogy megijedjenek, hiszen a technológia elterjedésére azért még várni kell.
Fájó szívvel emlékszem vissza az idei InfoM@rket kiállításra, ahol megtekinthettem egy Apple PowerMac G5-ös rendszert kívül-belül, és nyugodt szívvel mondhatom: fényévekkel jár mindazok előtt, amelyekről most közel három oldalt írtam.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
