Miért járnak a lányok csoportosan a WC-re?
hétköznapok, 2003. október
Megkértek, hogy írjak ebbe a rovatba. Jó, mondtam, de mégis miről írjak? Azt mondták: hát amolyan "nők a nőkről" témában. Erre eszembe jutott, hogy most vettem részt egy előadáson, amely kórházi szülésekről szólt, és a (női) hallgatóság körében akkora vihart kavart, hogy a kezdetben szelíden pislákoló kismamák a végére felháborodott hadoszlopba fejlődve képesek lettek volna megrohamozni bármelyik szülészetet, és széttrancsírozni a fellelhető (férfi) nőgyógyászokat. Gondoltam, írok erről.
Mindjárt megrémültek, hogy én ezt ennyire komolyan akarom venni. Neeem..., kaptam a választ mindjárt, neeem. Inkább olyasmiről kéne írnom, mint például: miért járnak a lányok párosával a WC-re. Írjak erről.
Mintha ez valami rejtelmes, titokzatos női izé volna, amit fel kell deríteni. Hát jó. A nők, mondtam, már évszázadokkal ezelőtt sem feltétlenül azért jártak megigazítani a toalettjüket, hogy megigazítsák a toalettjüket. Ez az, lelkesítettek, akkor ennek biztosan valamilyen evolúciós oka van.
És még én veszem komolyan a dolgokat. Mielőtt még elkezdenénk DNS mintákat elemezni, mondom én, vegyük szemügyre a férfi és női illemhelyek eltérő berendezését. Ami nyilvánvalóan a férfiak és nők közötti anatómiai eltérések miatt alakult ki. Ha például a lányok képesek lennének állva, és ugyanúgy semmi fal és ajtó nem választaná el őket, nem járnának ki ilyen lelkesen többedmagukkal. Számukra azonban többnyire megadatik a WC-k kapcsán egy fontos tényező: az Intimitás. A mellékhelység tehát lehet egy olyan hely, ahova félre lehet vonulni, ahova barátnő rángat el barátnőt, hogy megkérdezze: "szerinted miért nézett úgy rám a Béla?", és hasonlók... (Arról nem is beszélve, hogy a mai mellékhelyiségek állapota az intimitás megőrzése végett megkívánja, hogy egyvalaki fogja az ajtót...). Egyébként figyeljük meg, hogy idegen lányok nem szokták egymást a WC-re invitálni, vagy ha igen, akkor más típusú esetről van szó.
A lányok csoportos WC-látogatása amúgy kommunikációs kérdés. Úgy értem, a jelenség forrása nyilván a férfiak és nők eltérő kommunikációs stílusában keresendő. Ha férfiak összeülnek, és beszélgetni kezdenek, többnyire mindegyik kerek, tényszerű, (rövidebb-hosszabb) kijelentéseket rak az asztal közepére, és általában egyszerre egy témáról beszélnek. A lányok egész máshogy fejezik ki a barátságukat, és amikor beszélgetnek, nem feltétlenül azért teszik, hogy tényeket juttassanak a többiek tudomására, hanem hogy kifejezzék a kapcsolódásukat. Közelebb ülnek egymáshoz, sokkal valószínűbb, hogy megérintik egymást, és az is, hogy "bókokat" mondanak egymásnak, pl. "De jó a hajad!...Tök jó színe van a pólódnak stb." Ezek nem feltétlen igazságok, hanem gesztusok, és sokszor csak annyit jelentenek: "a barátod vagyok". Ugyanígy van ez a mosdóba ráncigálással is. Nem az a lényeg, hogy hova mennek, hanem, hogy együtt. Nyilván csak a WC tűnik fel, de megfigyelte már valaki, hogy a lányok mindenhova (indexet leadni, felvenni, tanárral beszélni, fénymásolni, büfébe stb.) többedmagukkal mennek?
Egyébként a tudományosság kedvéért elhatároztam, hogy alkalmazom a résztvevő megfigyelés módszerét. Ez egy ősi, közkedvelt pszichológiai módszer, amely mindig beválik, ha az ember nem akarja kiragadni a problémát a környezetéből, vagy nem tudja kiragadni, mint például a mi esetünkben, mert ugyebár a WC-t nehéz kiragadni bárhonnan is.
Célcsoportnak az egyetemista ifjúságot jelöltem meg, egyrészt a kényelem kedvéért, másrészt meg a hagyomány kedvéért, hiszen eddig a pszichológiai kísérletek 99,9 %-át egyetemistákon végezték, miért pont a mellékhelyiség miatt tennénk kivételt?
Az eredmény: miután "berésztvettem" magam a koedukált mosdóba, valóban több lánycsoporttal találkoztam, mint fiúval, akik többnyire csak magányosan, és csak fél pillanat erejéig jöttek a helyiségbe. Leszámítva a szerelő bácsikat, akik hatodmagukkal, a csőtörés kapcsán érkeztek, ami véget is vetett a résztvevő megfigyelésnek.
Tanulmányaim során már belém sulykolták: Egy módszer nem módszer! Tehát eltökéltem, hogy rövid interjúkkal is alátámasztom a hipotézist. Sajnos a célcsoport nem mutatott maximális együttműködési hajlandóságot. A "szerinted miért járnak a lányok többedmagukkal a WC-re" kérdés általában sokkolta az egyelőre még más dimenzióban mozgó gólyákat, akik kurzuskínálatot szorongatva próbáltak eligazodni a regisztrációs káoszban. Más, rutinosabb verekedők, véresen és boldogan érkezve a sorszámosztásból, egyszerűen hülyének néztek, és ezt volt képük még közölni is velem.
Na, azért volt, aki komolyan vett! A kérdésre általában azt a választ adták, hogy "fogalmam sincs..., de kit érdekel?" Bár néhányan mégis próbálkoztak, pl.: "Szerintem barátságból" vagy "Azért, mert a dolguk végzése közben is muszáj dumálniuk..." És ebből láthatjuk, hogy sikerült megközelíteniük a probléma magját!
Valószínűleg előbb-utóbb minden ember rájön majd a dolog nyitjára, ha komolyan foglalkozik a kérdéssel, esetleg reprodukálja a kísérletemet. Addig is, legközelebb inkább valami száraz témáról írnék.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Mindjárt megrémültek, hogy én ezt ennyire komolyan akarom venni. Neeem..., kaptam a választ mindjárt, neeem. Inkább olyasmiről kéne írnom, mint például: miért járnak a lányok párosával a WC-re. Írjak erről.
Mintha ez valami rejtelmes, titokzatos női izé volna, amit fel kell deríteni. Hát jó. A nők, mondtam, már évszázadokkal ezelőtt sem feltétlenül azért jártak megigazítani a toalettjüket, hogy megigazítsák a toalettjüket. Ez az, lelkesítettek, akkor ennek biztosan valamilyen evolúciós oka van.
És még én veszem komolyan a dolgokat. Mielőtt még elkezdenénk DNS mintákat elemezni, mondom én, vegyük szemügyre a férfi és női illemhelyek eltérő berendezését. Ami nyilvánvalóan a férfiak és nők közötti anatómiai eltérések miatt alakult ki. Ha például a lányok képesek lennének állva, és ugyanúgy semmi fal és ajtó nem választaná el őket, nem járnának ki ilyen lelkesen többedmagukkal. Számukra azonban többnyire megadatik a WC-k kapcsán egy fontos tényező: az Intimitás. A mellékhelység tehát lehet egy olyan hely, ahova félre lehet vonulni, ahova barátnő rángat el barátnőt, hogy megkérdezze: "szerinted miért nézett úgy rám a Béla?", és hasonlók... (Arról nem is beszélve, hogy a mai mellékhelyiségek állapota az intimitás megőrzése végett megkívánja, hogy egyvalaki fogja az ajtót...). Egyébként figyeljük meg, hogy idegen lányok nem szokták egymást a WC-re invitálni, vagy ha igen, akkor más típusú esetről van szó.
A lányok csoportos WC-látogatása amúgy kommunikációs kérdés. Úgy értem, a jelenség forrása nyilván a férfiak és nők eltérő kommunikációs stílusában keresendő. Ha férfiak összeülnek, és beszélgetni kezdenek, többnyire mindegyik kerek, tényszerű, (rövidebb-hosszabb) kijelentéseket rak az asztal közepére, és általában egyszerre egy témáról beszélnek. A lányok egész máshogy fejezik ki a barátságukat, és amikor beszélgetnek, nem feltétlenül azért teszik, hogy tényeket juttassanak a többiek tudomására, hanem hogy kifejezzék a kapcsolódásukat. Közelebb ülnek egymáshoz, sokkal valószínűbb, hogy megérintik egymást, és az is, hogy "bókokat" mondanak egymásnak, pl. "De jó a hajad!...Tök jó színe van a pólódnak stb." Ezek nem feltétlen igazságok, hanem gesztusok, és sokszor csak annyit jelentenek: "a barátod vagyok". Ugyanígy van ez a mosdóba ráncigálással is. Nem az a lényeg, hogy hova mennek, hanem, hogy együtt. Nyilván csak a WC tűnik fel, de megfigyelte már valaki, hogy a lányok mindenhova (indexet leadni, felvenni, tanárral beszélni, fénymásolni, büfébe stb.) többedmagukkal mennek?
Egyébként a tudományosság kedvéért elhatároztam, hogy alkalmazom a résztvevő megfigyelés módszerét. Ez egy ősi, közkedvelt pszichológiai módszer, amely mindig beválik, ha az ember nem akarja kiragadni a problémát a környezetéből, vagy nem tudja kiragadni, mint például a mi esetünkben, mert ugyebár a WC-t nehéz kiragadni bárhonnan is.
Célcsoportnak az egyetemista ifjúságot jelöltem meg, egyrészt a kényelem kedvéért, másrészt meg a hagyomány kedvéért, hiszen eddig a pszichológiai kísérletek 99,9 %-át egyetemistákon végezték, miért pont a mellékhelyiség miatt tennénk kivételt?
Az eredmény: miután "berésztvettem" magam a koedukált mosdóba, valóban több lánycsoporttal találkoztam, mint fiúval, akik többnyire csak magányosan, és csak fél pillanat erejéig jöttek a helyiségbe. Leszámítva a szerelő bácsikat, akik hatodmagukkal, a csőtörés kapcsán érkeztek, ami véget is vetett a résztvevő megfigyelésnek.
Tanulmányaim során már belém sulykolták: Egy módszer nem módszer! Tehát eltökéltem, hogy rövid interjúkkal is alátámasztom a hipotézist. Sajnos a célcsoport nem mutatott maximális együttműködési hajlandóságot. A "szerinted miért járnak a lányok többedmagukkal a WC-re" kérdés általában sokkolta az egyelőre még más dimenzióban mozgó gólyákat, akik kurzuskínálatot szorongatva próbáltak eligazodni a regisztrációs káoszban. Más, rutinosabb verekedők, véresen és boldogan érkezve a sorszámosztásból, egyszerűen hülyének néztek, és ezt volt képük még közölni is velem.
Na, azért volt, aki komolyan vett! A kérdésre általában azt a választ adták, hogy "fogalmam sincs..., de kit érdekel?" Bár néhányan mégis próbálkoztak, pl.: "Szerintem barátságból" vagy "Azért, mert a dolguk végzése közben is muszáj dumálniuk..." És ebből láthatjuk, hogy sikerült megközelíteniük a probléma magját!
Valószínűleg előbb-utóbb minden ember rájön majd a dolog nyitjára, ha komolyan foglalkozik a kérdéssel, esetleg reprodukálja a kísérletemet. Addig is, legközelebb inkább valami száraz témáról írnék.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
