Hybrid: Morning Sci-Fi
industrial, zene, 2003. október
1998 után ismét új albumot jelentetett meg a Hybrid. Ezen egyszerű kijelentés, mindenféle média-hype nélkül, talán már elég is lenne néhány embernek, hogy azonnal kutatómunkába kezdjen a korong beszerezhetőségét illetően. Azoknak viszont, akik még nem hallottak róluk, erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy felhívjam rájuk a figyelmet.
A formáció Mike Truman-t és Chris Healings-et takarja, két wales-i fiatalembert, akik az azóta már távozó Lee Mullin-nal együtt 1993-ban úgy döntöttek együttest alapítanak, hogy megmutassák a világnak, ők hogyan is képzelik el azt, amit úgy hívunk: zene. Az első albumuk Wide Angle címmel 1999-ben jelent meg, érdekes, új hangzásvilágával rengeteg rajongót szerezve a srácoknak. Mindemellett a szakmai elismerés sem maradt el, hogy mást ne említsek: Moby őket kérte fel kísérő együttesnek Play című albumának egyesült államokbeli turnéjához. Azóta a fiúk előrukkoltak a ’99-es lemez egy feltupírozott, bonus cd-s változatával (Wider angle), kiadtak egy remix-kollekciót és számos élő és dj-fellépéssel szolgálták ki szépszámú közönségüket. Egy friss, teljesen új darabokat felvonultató lemezre viszont egészen mostanáig kellett várnunk.
A Morning Sci-Fi hasonlatos az elődjéhez, ugyanakkor előrelépés is ahhoz képest. Hasonlatos, mert ugyanazt a receptet követi: az elektronikus zene különböző válfajait (house, breakbeat, ambient) ötvözi klasszikus zenei elemekkel. Előrelépés viszont a hangzásában, mert míg a Wide Angle számai inkább a táncparkettre íródtak, a mostaniak sokkal komolyabbak, elgondolkodtatóbbak. Na nem mondom, azért akad egy-két pörgősebb track is, mint pl. a Visible Noise vagy a Gravastar, az emlékezetesebb darabok viszont azok, melyek klasszikus, élő hangszereket szólaltatnak meg. Mike és Chris ezen számok kifogástalan megszólalása érdekében nem átallottak "vendégmunkásokat" invitálni a produkciós munkákhoz, persze csakis az elitből. Segítségükre volt így Peter Hook, a New Order basszusgitárosa, Richard Thair ,a hazánkban kevésbé ismert Red Snapper együttes dobosa, John Creamer New York-i lemezlovas, a szentpétervári Hermitage vonósegyüttes valamint két kitűnő hangú vokalista, Adam Taylor és Kirsty Hawkshaw. Tudva, hogy a lemezen a legtöbb szám vonósorientált, nem csodálkozhatunk azon, hogy Wales-i stúdiójuk mellett Oroszországban foglalatoskodtak a legtöbbet a hanganyag rögzítésével, tökéletesítésével.
A Hybrid új alkotása tulajdonképpen reprezentálja azt, merre tart az elektronikus zene (vagy legalábbis az a része, amelyik utat kíván mutatni) manapság. Mind több zenész és együttes nyúl az élő hangszerekhez, és ha valaki ad magára, meg sem próbál csupán egy stílusban utazni. E művészek tehát figyelnek arra, hogy újat adjanak nekünk, és ahhoz, hogy a kép összeálljon, már csak egy dolog kell: mi is legyünk vevők az újra!
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
A formáció Mike Truman-t és Chris Healings-et takarja, két wales-i fiatalembert, akik az azóta már távozó Lee Mullin-nal együtt 1993-ban úgy döntöttek együttest alapítanak, hogy megmutassák a világnak, ők hogyan is képzelik el azt, amit úgy hívunk: zene. Az első albumuk Wide Angle címmel 1999-ben jelent meg, érdekes, új hangzásvilágával rengeteg rajongót szerezve a srácoknak. Mindemellett a szakmai elismerés sem maradt el, hogy mást ne említsek: Moby őket kérte fel kísérő együttesnek Play című albumának egyesült államokbeli turnéjához. Azóta a fiúk előrukkoltak a ’99-es lemez egy feltupírozott, bonus cd-s változatával (Wider angle), kiadtak egy remix-kollekciót és számos élő és dj-fellépéssel szolgálták ki szépszámú közönségüket. Egy friss, teljesen új darabokat felvonultató lemezre viszont egészen mostanáig kellett várnunk.
A Morning Sci-Fi hasonlatos az elődjéhez, ugyanakkor előrelépés is ahhoz képest. Hasonlatos, mert ugyanazt a receptet követi: az elektronikus zene különböző válfajait (house, breakbeat, ambient) ötvözi klasszikus zenei elemekkel. Előrelépés viszont a hangzásában, mert míg a Wide Angle számai inkább a táncparkettre íródtak, a mostaniak sokkal komolyabbak, elgondolkodtatóbbak. Na nem mondom, azért akad egy-két pörgősebb track is, mint pl. a Visible Noise vagy a Gravastar, az emlékezetesebb darabok viszont azok, melyek klasszikus, élő hangszereket szólaltatnak meg. Mike és Chris ezen számok kifogástalan megszólalása érdekében nem átallottak "vendégmunkásokat" invitálni a produkciós munkákhoz, persze csakis az elitből. Segítségükre volt így Peter Hook, a New Order basszusgitárosa, Richard Thair ,a hazánkban kevésbé ismert Red Snapper együttes dobosa, John Creamer New York-i lemezlovas, a szentpétervári Hermitage vonósegyüttes valamint két kitűnő hangú vokalista, Adam Taylor és Kirsty Hawkshaw. Tudva, hogy a lemezen a legtöbb szám vonósorientált, nem csodálkozhatunk azon, hogy Wales-i stúdiójuk mellett Oroszországban foglalatoskodtak a legtöbbet a hanganyag rögzítésével, tökéletesítésével.
A Hybrid új alkotása tulajdonképpen reprezentálja azt, merre tart az elektronikus zene (vagy legalábbis az a része, amelyik utat kíván mutatni) manapság. Mind több zenész és együttes nyúl az élő hangszerekhez, és ha valaki ad magára, meg sem próbál csupán egy stílusban utazni. E művészek tehát figyelnek arra, hogy újat adjanak nekünk, és ahhoz, hogy a kép összeálljon, már csak egy dolog kell: mi is legyünk vevők az újra!
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
