A világon elsőként Magyarország, Budapest és a Madách Színház kapta meg a jogot, hogy Andrew Lloyd Webber Az Operaház Fantomja című musicaljét színpadra állítsa önálló művészi felfogásban, úgynevezett "no-replica" változatban. Szirtes Tamás és alkotótársai ezzel kivételes lehetőséget és elismerést kaptak.
Tizenhat évvel ezelőtt elkezdődött egy harc. Időközben még két másik budapesti színház is versenybe szállt a pályázott jogokért, de a Madách Színház győzött. A fordítás pályázatát Galambos Attila nyerte meg: "A dalszövegírók örökös problémája, hogy magyarul mindent hosszabban tudunk csak elmondani. Mikor erre rájön a fordító, egy enyhe és gyors lefolyású szívroham után magához vesz háromnapi hidegélelmet, bezárkózik és elkezdi törni a fejét. Én is így tettem, azzal a különbséggel, hogy négy hónapra csomagoltam. "Hetekig tartó szereplőválogatás előzte meg a próbákat, rengeteg színészt, operaénekest hallgattak meg, és táncost néztek meg. Végül egy sokszínű szereplőgárdát sikerült összehozniuk. Nagy munka állt előttük, hiszen össze kellett szokniuk, közösséget kellett alkotniuk. Sok ismert és kezdő színész kapott lehetőséget arra, hogy megmutassa tudását. Minthogy a musical nagyrészt ensuite megy, ezért minden szerepet két-három szereplőre kellett kiosztani. Így az Operaház Fantomját Csengeri Attila, Miller Zoltán, Sasvári Sándor játssza. Christine Daaé-t pedig: Bíró Eszter, Király Linda, Mahó Andrea. Bármelyik színész vagy belső munkatárs, akit megkérdeztek a darabbal kapcsolatban, azt nyilatkozta, ez élete legnagyobb szerepe, megtiszteltetése. Ezzel sokan egyetértenek, hiszen nem mindennapi dolog egy olyan művet átdolgozni, melyet a világ összes országában Webber munkája alapján vastaps övez. "No-replica" jog, tehát azt jelenti, hogy megváltoztatták a koreográfiát, kosztümöket, díszletet, és ezáltal egy más életérzést adtak a darabnak. A dekorációt Kentaur tervezte. Sokszorosan összetett karaktereket sorakoztat fel a darab, ezért a díszleteket minden egyes jelenethez ki kellett dolgozni. A maszkák Vágó Nelly munkái: ,,Hogy jó legyen, stílszerű, szép, látványos, praktikus, különleges, de mégis egyszerű, és mindamellett harmonikus és tartós, hisz sokáig fogjuk játszani, hatalmas kitartásra, energiára és erőfeszítésre van szükség". A ruhadarabok látványossága miatt az ember egy pillanatra sem tudja levenni a szemét az alakokról. Ezáltal nem vesszük észre a hibákat, nehezen tudunk rossz kritikát mondani, mert a maszkok és a hangzás együttléte teljesen leköti a figyelmünket. Mikor elkezdődik az előadás, az átlagostól eltérő látvány tárul a szemünk elé. Van még egy fontos ember a rendezőn kívül, akinek a munkájától sok minden függ. Ő a koreográfus, Seregi László. Minden egyes lépés, melyet a színészek tesznek, minden egyes mozdulat, melyet a táncosok eljátszanak – töretlen siker esetén –, hozzájárul ahhoz, hogy ez a mű az ország darabjává váljon.
A regényt, melyből a musicalt készítették, Gaston Leroux írta 1911-ben. A darab a párizsi Operaházban játszódik, melynek hajdani berendezését 1905-ben elárverezik. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegetik. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori Operaház. Felidéződik egy hajdani szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. Ő a Fantom, aki a színház alatti labirintusban él, aki nem riad meg semmitől, aki mindent elkövet, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos?
Erről szól ez az este, erről szól ez az Andrew Lloyd Webber csodálatos zenéjével átszőtt, szenvedélyes és látványos musical. Webber így nyilatkozott az alkotásról: "Amikor a Fantomot írtam, hát az traumatikus élmény volt. Odáig jutottam komponálás közben, hogy majdnem elpusztultam. Amikor erre ráébredtem, feltettem magamnak a kérdést: Érdemes? A válasz így hangzott: Meg kell tennem, így és nem másként."
Miután felgördül a függöny, kilépünk a hétköznapok szürke, egyhangú világából. Átérezzük mindazt, ami a színpadon történik. Mi is részeseivé válunk a darabnak. Az emberek többségét a hanghatások, a látvány fogja meg. Zeneileg, képileg, a világon egyedülálló látvány tárul elénk, hiszen eme formában hazánkban játsszák csak. Ebben nemcsak azoknak az embereknek van fontos szerepük, akiket már említettem, hanem a főszereplőknek, mellékszereplőknek is. Ők alkotják a darab lelkét és erejét. A Christine-t játszó színésznők mind fiatal pályakezdők, akik eme darabbal hatalmas lehetőséget kaptak. Egy csapásra betörtek a köztudatba, és szakmailag is elismertséget vívtak ki maguknak, hiszen nem volt egyszerű a rosta. Mindhárman egyetértenek abban, hogy ez életük legnagyobb kihívása, feladata, munkája. Mindannyian mély átéléssel játsszák el a hölgyet, a színésznőt, a szerelmes asszonyt. Hangjukkal, terjedelmes orgánumukkal fejezik ki mindazt, amit darab megkíván tőlük. A férfi főszereplők már sokkal ismertebb személyiségek. Több a tapasztalatuk, nagyobb a színházi múltjuk, de ez nem azt jelenti, hogy számukra nem ugyanolyan nagy kihívás ez a mű. Fantom rendkívül összetett személyiség. Egészen a hősszerelmestől, a síró gyermektől, a gyilkosig terjed a benső világa. Mindegyik szerep megformálása egész embert kíván, összpontosítást és kitartást.
Vannak olyan darabok, könyvek melyek hozzá tartoznak az általános műveltséghez, és azt hiszem, önmagához az emberhez is. Úgy érzem, ez a darab is ilyen, mert kiszakít önmagunkból, magasabb rendű pillanatokkal ajándékoz meg, és természetesen szórakoztat. Mindenki számára hozzáférhető, mindenkinek megadatik, hogy megnézze, és érdemes is megnéznie.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Tizenhat évvel ezelőtt elkezdődött egy harc. Időközben még két másik budapesti színház is versenybe szállt a pályázott jogokért, de a Madách Színház győzött. A fordítás pályázatát Galambos Attila nyerte meg: "A dalszövegírók örökös problémája, hogy magyarul mindent hosszabban tudunk csak elmondani. Mikor erre rájön a fordító, egy enyhe és gyors lefolyású szívroham után magához vesz háromnapi hidegélelmet, bezárkózik és elkezdi törni a fejét. Én is így tettem, azzal a különbséggel, hogy négy hónapra csomagoltam. "Hetekig tartó szereplőválogatás előzte meg a próbákat, rengeteg színészt, operaénekest hallgattak meg, és táncost néztek meg. Végül egy sokszínű szereplőgárdát sikerült összehozniuk. Nagy munka állt előttük, hiszen össze kellett szokniuk, közösséget kellett alkotniuk. Sok ismert és kezdő színész kapott lehetőséget arra, hogy megmutassa tudását. Minthogy a musical nagyrészt ensuite megy, ezért minden szerepet két-három szereplőre kellett kiosztani. Így az Operaház Fantomját Csengeri Attila, Miller Zoltán, Sasvári Sándor játssza. Christine Daaé-t pedig: Bíró Eszter, Király Linda, Mahó Andrea. Bármelyik színész vagy belső munkatárs, akit megkérdeztek a darabbal kapcsolatban, azt nyilatkozta, ez élete legnagyobb szerepe, megtiszteltetése. Ezzel sokan egyetértenek, hiszen nem mindennapi dolog egy olyan művet átdolgozni, melyet a világ összes országában Webber munkája alapján vastaps övez. "No-replica" jog, tehát azt jelenti, hogy megváltoztatták a koreográfiát, kosztümöket, díszletet, és ezáltal egy más életérzést adtak a darabnak. A dekorációt Kentaur tervezte. Sokszorosan összetett karaktereket sorakoztat fel a darab, ezért a díszleteket minden egyes jelenethez ki kellett dolgozni. A maszkák Vágó Nelly munkái: ,,Hogy jó legyen, stílszerű, szép, látványos, praktikus, különleges, de mégis egyszerű, és mindamellett harmonikus és tartós, hisz sokáig fogjuk játszani, hatalmas kitartásra, energiára és erőfeszítésre van szükség". A ruhadarabok látványossága miatt az ember egy pillanatra sem tudja levenni a szemét az alakokról. Ezáltal nem vesszük észre a hibákat, nehezen tudunk rossz kritikát mondani, mert a maszkok és a hangzás együttléte teljesen leköti a figyelmünket. Mikor elkezdődik az előadás, az átlagostól eltérő látvány tárul a szemünk elé. Van még egy fontos ember a rendezőn kívül, akinek a munkájától sok minden függ. Ő a koreográfus, Seregi László. Minden egyes lépés, melyet a színészek tesznek, minden egyes mozdulat, melyet a táncosok eljátszanak – töretlen siker esetén –, hozzájárul ahhoz, hogy ez a mű az ország darabjává váljon.
A regényt, melyből a musicalt készítették, Gaston Leroux írta 1911-ben. A darab a párizsi Operaházban játszódik, melynek hajdani berendezését 1905-ben elárverezik. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegetik. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori Operaház. Felidéződik egy hajdani szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. Ő a Fantom, aki a színház alatti labirintusban él, aki nem riad meg semmitől, aki mindent elkövet, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos?
Erről szól ez az este, erről szól ez az Andrew Lloyd Webber csodálatos zenéjével átszőtt, szenvedélyes és látványos musical. Webber így nyilatkozott az alkotásról: "Amikor a Fantomot írtam, hát az traumatikus élmény volt. Odáig jutottam komponálás közben, hogy majdnem elpusztultam. Amikor erre ráébredtem, feltettem magamnak a kérdést: Érdemes? A válasz így hangzott: Meg kell tennem, így és nem másként."
Miután felgördül a függöny, kilépünk a hétköznapok szürke, egyhangú világából. Átérezzük mindazt, ami a színpadon történik. Mi is részeseivé válunk a darabnak. Az emberek többségét a hanghatások, a látvány fogja meg. Zeneileg, képileg, a világon egyedülálló látvány tárul elénk, hiszen eme formában hazánkban játsszák csak. Ebben nemcsak azoknak az embereknek van fontos szerepük, akiket már említettem, hanem a főszereplőknek, mellékszereplőknek is. Ők alkotják a darab lelkét és erejét. A Christine-t játszó színésznők mind fiatal pályakezdők, akik eme darabbal hatalmas lehetőséget kaptak. Egy csapásra betörtek a köztudatba, és szakmailag is elismertséget vívtak ki maguknak, hiszen nem volt egyszerű a rosta. Mindhárman egyetértenek abban, hogy ez életük legnagyobb kihívása, feladata, munkája. Mindannyian mély átéléssel játsszák el a hölgyet, a színésznőt, a szerelmes asszonyt. Hangjukkal, terjedelmes orgánumukkal fejezik ki mindazt, amit darab megkíván tőlük. A férfi főszereplők már sokkal ismertebb személyiségek. Több a tapasztalatuk, nagyobb a színházi múltjuk, de ez nem azt jelenti, hogy számukra nem ugyanolyan nagy kihívás ez a mű. Fantom rendkívül összetett személyiség. Egészen a hősszerelmestől, a síró gyermektől, a gyilkosig terjed a benső világa. Mindegyik szerep megformálása egész embert kíván, összpontosítást és kitartást.
Vannak olyan darabok, könyvek melyek hozzá tartoznak az általános műveltséghez, és azt hiszem, önmagához az emberhez is. Úgy érzem, ez a darab is ilyen, mert kiszakít önmagunkból, magasabb rendű pillanatokkal ajándékoz meg, és természetesen szórakoztat. Mindenki számára hozzáférhető, mindenkinek megadatik, hogy megnézze, és érdemes is megnéznie.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
