64 bites asztali processzorok, légdeszka, órába épített flash-memóriák, plüss-egerek, hangfelismerő otthoni rendszerek, ufók, grid-brókerek, járógépek: egyszóval van (és lesz) új a nap alatt...
Ebben a rovatban igyekszem hónapról-hónapra újdonságokról beszámolni: olyanokról, melyekkel csupán az Internet zugaiban, apró betűvel, japánul írva találkozhat a nyájas olvasó. A szerkesztő úr kérésére: amolyan Delta rovat lesz ez, Kudlikjuli nélkül, bár ki tudja. Mindamellett, hogy havi legalább 5-7000 karakterben (szpészekkel) untatni, vagy szót csépelni fogok-fogunk: nem lesz teljesen haszontalan rovata a BIT-nek reményeim szerint a Novum Sub Sole, avagy pöstiesen "en-es-es". Igenis kiásom a csatabárdot: kaptok infót (karotok már úgyis van), megszólaltatok akadémikusokat és professzorokat, bekúszok (nem is olyan) titkos laborokba, és interjút készítek azokkal, akikre Ti is kíváncsiak vagytok. Felveszem a kesztyűt, és harcba szállok a rejtvényrovat ellen a legolvasottabb rovat címéért.
Az ősz talán leginkább várt terméke a számítástechnika iránt érdeklődők körében az AMD 64 bites asztali processzora, az Athlon64, korábbi nevén ClawHammer. A közel egy esztendeje bejelentett, de immár negyedik éve fejlesztett processzorcsalád különlegessége, hogy ez az első 32 bites x86 processzor natív 64 bites támogatással.
A "Hammer" család emellett számos újítást vonultat fel: elsőként alkalmazza a Hypertransportot, gyártása során pedig a SOI (Silicon on Insulator) technológiát, integrált memóriavezérlőt használ, akár 1MB másodszintű gyorsítótára lesz, szóval lesz itt minden, kérem szépen, de leginkább új alaplap meg tejszínhab.
Az AMD 64 bites termékei közül idén április 22-én debütált a szerverekbe és munkaállomásokba szánt Opteron, amely azóta elnyerte a szakma illetve a kutatók, tudósok elismerését is. Legjobb bizonyíték erre, hogy a világon most épülő vagy tervezés alatt álló, legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépek rendre Opteron fürtökből épülnek (majd) fel, gyártóik közül az IBM-et, illetve a Cray-t említhetném. Az Athlon64 mindezt a tömegek számára (szoctámból mikor lesz kicsengethető, még nem tudom) nyújtja, remélhetőleg majd elérhető áron. Mire az első BIT a kezetekbe kerül, a találgatásokból tények lesznek. Induláskor valószínűleg legalább három kivitelben lesz elérhető az Athlon64.
Más. Sosem fogynak ki a perifériák gyártói a bárgyúbbnál bárgyúbb ötletekből, a most következő azonban talán minden eddigit felülmúló. A rovat hölgy olvasói most hagyjanak fel az olvasással, mert mire végeznek ezzel a rövidke bekezdéssel, minden bizonyára kötőtűt szurkálnak majd a szerkesztőről formált vúdúbabába az iménti kijelentésért.
Egy egér önmagában ma már nem újdonság: pár éve még a rádiós, infrás, majd az optikai verziók borzolták a kedélyeket, azonban ezeket mind kenterbe veri a directron.com által forgalmazott plüss-egér. A termék specifikációt tekintve egy "hagyományos" (Klapka úr, kíméljen!), 2-gombos, görgős optikai egér: 400dpi-s felbontással, másfél méter hosszú farkincával. Amiben újat hoz: finom plüssborítást kapott, és megszólalásig egy kiskutyust formáz. A képek láttán elgondolkodtam, és ízlelgettem a méltán híres mondás új változatát ajkaimon: "Azt a kutya egerét!" vagy "Kutya-egér játékot űz". Az őrület itt biztosan nem áll meg: lesz cicus meg teki, pár év múlva pedig már tyrannosaurus rexet rángatnak a nebulók az asztalukon: a legújabb divat szerint.
Citius, altius, fortius, a modernkori olimpia eszméje, és az emberiség évezredes vágyai. Mostanában a bionikus technika segítségével Arnie lejön a mozivászonról, és amellett, hogy kormányzó lesz, rávilágít egy új területre. Az exoskeleton (vagyis csontvázon kívüli) "Springwalker" nem más, mint egy, az emberi testre erősíthető járógép, eszköz, Sanyikának csak "izé". Segítségével az új évezred halandója közel 60 km/h-val is szaladgálhat, vagy megerőltetés nélkül ugrálhat másfél méter magasba.
Tervezői szerint az állatvilágból merték az ihletet, és egy ilyen helyváltoztatásra alkalmas szerkezet (végeredményben műlábak, de annál jóval több) megvalósítása is csupán azért késett 200 esztendőt, mert az emberi szervezet "túlságosan is tökéletes".
Hány és hány jövőnkben játszódó filmben láthattuk a következő trükköt: a főhős elkiáltja magát, és kívánsága máris teljesül, felkapcsolódik a villany, elindul a számítógép, a mosógép kicentrizik – egyszóval "Szezám, tárulj!"
XXII. századi módra. A technológia azonban már most elérhető: a hangaktivált rendszerek sokak számára nem jelentenek újdonságot. Újdonság viszont az automatizálással összekötött hangfelismeréses és aktiváló rendszerek megjelenése, melyek akár 4-5 éven belül otthonaink szerves részei lehetnek. Az AFT "HomeVoice" 2.3-as rendszerével teljes háztartásunkat automatizálhatjuk. Hangunk segítségével lámpáinkat kapcsolhatjuk fel s le, riasztónkat élesíthetjük: háztartási gépeinknek adhatunk utasítást (melyek akár vissza is válaszolnak!): videónkat vezérelhetjük, no és persze PC-nket is életre kelthetjük, vagy hergelhetjük búgó hangunkra. A rendszert – speciális zajszűrő rendszere révén – az egész lakás, kert, udvar területén használhatjuk, akár több személy hangjára is programozhatjuk, titkosítással is. Egyetlen megkötés van: egyelőre a redmondi óriás ablakaira (párkányára?) támaszkodik a szoftver-, illetve hardverkonfiguráció.
A Pendrive szó hallatán szinte mindenkinek beugrik egy toll alakú kis flash-memória darabka, mely legtöbbször USB-s csatolófelülettel rendelkezik. A LAKS azonban egy sokkal praktikusabb készülékbe építi be memóriát: karjainkon hordozhatjuk a biteket. A Pendrive után szabadon Watchdrive-nak becézhető termék 32-től akár 256MB-os compact flash modullal rendelhető, USB-s zsinórjának hossza praktikusnak mondható: közel 1 méter. Egy nagyobb magyar internetes oldal már tesztelte, és szerintük kiváló a termék minősége, egyedül a sebességére lehet panasz: írni mindösszesen 7000 Kbit/sec-kel lehet a memóriába.
A "Vissza a jövőbe" sorozat második része, és első BMX-em óta arra a pillanatra várok, amikor a repülő (gör)deszkát kipróbálhatom. Egy amerikai fejlesztő csapat már közel jár vágyam tárgyához. A "hoverboard" – mint nevéből is látszik – légpárnás elven működő eszköz: a megszokottnál azonban sokkal kompaktabb kivitelű járművön. A mindössze 1,5 méter hosszú és 60 cm széles járművön egy 6 lóerős motor kapott helyet, melynek segítségével akár egy 100 kilós habtestű kiberlegény is 30 fölött repeszthet betonon, füvön, vízen, ahol épp kedve szottyan. A gép ára nagyságrendileg egy új, jó minőségű robogó árával vetekszik, a fanatikusok azonban a terveket is megvásárolhatják, és saját légdeszkát építhetnek a sufniban fűnyírómotorból, meg FOP38-ból.
Végül, de nem utolsósorban egy cikksorozat indításáról szeretnék beszámolni, némi ízelítőt és kedvcsinálót nyújtani a témához. A cikksorozat részeiben itt, a magazinban, egészében pedig hamarosan az BIT weboldalán folytatódik. Egy-egy témakört felölelve megpróbálom felsős hallgatók, az ELTE keretein belül dolgozók, kutatók, tanárok és esetleg akadémikusok segítségével a legtöbb információt átadni, vagy csak az érdeklődéseteket felkelteni. A cikkekhez, riportokhoz természetesen várom ötleteiteket, sőt véleményeiteket is. Az első pár téma már biztosan megvan, ezek rendre a gridről, a vezeték nélküli hálózatokról (az ELTE-n) fognak szólni.
Ki ne halott volna olyanról, hogy pár esztendőn belül fridzsiderünk magától ellenőrzi majd, hogy lejárt-e vajon a benne tárolt tej szavatossága, s képes lesz nemcsak döntést hozni, és ezt megállapítani, hanem adott esetben az utánrendelésről is gondoskodik majd. Hogy hogyan? Ilyen extrém példával is eljuthatunk napjaink és a jövő egyik legizgalmasabb informatikai témaköréhez, a gridhez. Sokan a gridet új mérföldkőnek, az Internet alkalmazásával összemérhető változásnak tekintik. Míg az Internet forradalmasította az információ elérését, a grid (az Interneten keresztül) a számítógépes szolgáltatások, illetve erőforrások kihasználását teszi lehetővé. De mit jelent a szó: grid? Teszi fel a kérdést joggal a laikus olvasó.
Gridnek az Egyesült Államokban az elektromos hálózatot nevezik, amelynek önmagában kevés köze van az informatikához. Azonban ha a villamos hálózatra úgy gondolunk, mint amire rákapcsolódva hozzájutunk a nekünk szükséges energiához, nem járunk túl messze. Nem tudjuk ugyanis, hogy az energiát melyik erőműtől kapjuk. Az informatikában a gridre rákapcsolódva számítógépes erőforrásokat érhetünk el és használhatunk, mégpedig anélkül, hogy pontosan tudnánk: éppen kinek a gépét, szolgáltatását vesszük igénybe.
A továbbiakban Kacsuk Péter professzorral, az MTA SZTAKI Párhuzamos és Elosztott Rendszerek Laboratóriumának vezetőjével készült interjú egy részét olvashatjátok:
Grid vs. Szuperszámítógépek: mit is tud egy mai szuperszámítógép?
Manapság a szuperszámítógépek teljesítménye (műveleti sebessége)100 gigaflopsnál kezdődik, a csúcsgépeké pedig néhány teraflops (1 flops, floating point operations per second: 1 lebegőpontos művelet másodpercenként). A világ leggyorsabb számítógépe Japánban készült; ennek a teljesítménye 40 teraflops: 40x1012 művelet másodpercenként. Ez ma az abszolút csúcs! Hazánkban két szuperszámítógép van; a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Iroda (a NIIFI) gépének a teljesítménye – a most folyó bővítése után – körülbelül 180 gigaflops lesz, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) gépének a csúcsteljesítménye mintegy 120 gigaflops. Ez a két gép a szuperszámítógép-kategória középszintjének alsó harmadában helyezkedik el.
Ha számítógépeket összekapcsolunk egymással, a kapacitásaik összeadódnak. De vajon mekkora a veszteség?
Itt egy meg egy nem kettő, hanem csak – mondjuk – 1 egész és 8 tized. Az összekapcsolt szuperszámítógépek kommunikálnak egymással, s ez leköti kapacitásuknak egy bizonyos részét. Ha az egymással kommunikáló processzorok egymástól nagy távolságban vannak (az egyik például Budapesten, a másik meg New Yorkban van), a teljesítményveszteség a 20-30 százalékot is eléri. Mintegy tíz évvel ezelőtt a gyártók megpróbálkoztak a szuperszámítógép számára optimalizált processzorokat gyártani, ám ezek nagyon drágák voltak, ezért kihaltak. A szuperszámítógépek és a személyi számítógépek (PC-k) processzora ma már általában nem különbözik egymástól. A szupergépben sok processzor van, és azokat egy speciális belső kommunikációs hálózat köti össze. Így egymással sokkal gyorsabban kommunikálhatnak, mint a helyi hálózaton vagy az Interneten keresztül összekötött PC-k. A kommunikációs technológia gyorsan fejlődik, tehát nincs kizárva: öt-tíz év múlva az Interneten az adatforgalom olyan sebességű lesz, mint amilyen most a szuperszámítógépek belsejében. (Néhány évvel ezelőtt még három nagyságrend volt a különbség, ma már csak egy nagyságrendnyi.)
Személyi számítógépeket összekapcsolva ugyancsak nagy kapacitások jöhetnek létre...
Valóban! A gridtechnológiát eredetileg szuperszámítógépek összekapcsolására fejlesztették ki, de ettől ma már igen messze vagyunk. Az egy épületben lévő gépek a helyi hálózaton keresztül már sok helyütt együtt dolgoznak. Egy ilyen rendszer, a klaszter ("számítógépfürt") bizonyos tekintetben a szuperszámítógép és a grid között áll. A szuperszámítógépben a processzorok össze vannak szerelve egymással, egymáshoz szorosan illeszkednek. A grid a másik véglet: a processzorok szét vannak szórva a nagyvilágban. A klaszter rokonságban áll a szupergépekkel és a griddel is. Abban, ahogyan programozni és használni kell, nagyon hasonlít a szuperszámítógépre; a gépek egymás közti kommunikációjában és az adatbázissal való kapcsolatában pedig a gridre hasonlít.
Most az a megoldandó feladat, hogy akármilyen számítógépet (szuperszámítógépeket, klasztert, PC-t), akármilyen elektronikus műszert vagy berendezést össze lehessen kapcsolni egymással, és hogy ezeket az erőforrásokat bárki és bármikor elérhesse a saját gépéről.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ebben a rovatban igyekszem hónapról-hónapra újdonságokról beszámolni: olyanokról, melyekkel csupán az Internet zugaiban, apró betűvel, japánul írva találkozhat a nyájas olvasó. A szerkesztő úr kérésére: amolyan Delta rovat lesz ez, Kudlikjuli nélkül, bár ki tudja. Mindamellett, hogy havi legalább 5-7000 karakterben (szpészekkel) untatni, vagy szót csépelni fogok-fogunk: nem lesz teljesen haszontalan rovata a BIT-nek reményeim szerint a Novum Sub Sole, avagy pöstiesen "en-es-es". Igenis kiásom a csatabárdot: kaptok infót (karotok már úgyis van), megszólaltatok akadémikusokat és professzorokat, bekúszok (nem is olyan) titkos laborokba, és interjút készítek azokkal, akikre Ti is kíváncsiak vagytok. Felveszem a kesztyűt, és harcba szállok a rejtvényrovat ellen a legolvasottabb rovat címéért.
Az ősz talán leginkább várt terméke a számítástechnika iránt érdeklődők körében az AMD 64 bites asztali processzora, az Athlon64, korábbi nevén ClawHammer. A közel egy esztendeje bejelentett, de immár negyedik éve fejlesztett processzorcsalád különlegessége, hogy ez az első 32 bites x86 processzor natív 64 bites támogatással.
A "Hammer" család emellett számos újítást vonultat fel: elsőként alkalmazza a Hypertransportot, gyártása során pedig a SOI (Silicon on Insulator) technológiát, integrált memóriavezérlőt használ, akár 1MB másodszintű gyorsítótára lesz, szóval lesz itt minden, kérem szépen, de leginkább új alaplap meg tejszínhab.
Az AMD 64 bites termékei közül idén április 22-én debütált a szerverekbe és munkaállomásokba szánt Opteron, amely azóta elnyerte a szakma illetve a kutatók, tudósok elismerését is. Legjobb bizonyíték erre, hogy a világon most épülő vagy tervezés alatt álló, legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépek rendre Opteron fürtökből épülnek (majd) fel, gyártóik közül az IBM-et, illetve a Cray-t említhetném. Az Athlon64 mindezt a tömegek számára (szoctámból mikor lesz kicsengethető, még nem tudom) nyújtja, remélhetőleg majd elérhető áron. Mire az első BIT a kezetekbe kerül, a találgatásokból tények lesznek. Induláskor valószínűleg legalább három kivitelben lesz elérhető az Athlon64.
Más. Sosem fogynak ki a perifériák gyártói a bárgyúbbnál bárgyúbb ötletekből, a most következő azonban talán minden eddigit felülmúló. A rovat hölgy olvasói most hagyjanak fel az olvasással, mert mire végeznek ezzel a rövidke bekezdéssel, minden bizonyára kötőtűt szurkálnak majd a szerkesztőről formált vúdúbabába az iménti kijelentésért.
Egy egér önmagában ma már nem újdonság: pár éve még a rádiós, infrás, majd az optikai verziók borzolták a kedélyeket, azonban ezeket mind kenterbe veri a directron.com által forgalmazott plüss-egér. A termék specifikációt tekintve egy "hagyományos" (Klapka úr, kíméljen!), 2-gombos, görgős optikai egér: 400dpi-s felbontással, másfél méter hosszú farkincával. Amiben újat hoz: finom plüssborítást kapott, és megszólalásig egy kiskutyust formáz. A képek láttán elgondolkodtam, és ízlelgettem a méltán híres mondás új változatát ajkaimon: "Azt a kutya egerét!" vagy "Kutya-egér játékot űz". Az őrület itt biztosan nem áll meg: lesz cicus meg teki, pár év múlva pedig már tyrannosaurus rexet rángatnak a nebulók az asztalukon: a legújabb divat szerint.
Citius, altius, fortius, a modernkori olimpia eszméje, és az emberiség évezredes vágyai. Mostanában a bionikus technika segítségével Arnie lejön a mozivászonról, és amellett, hogy kormányzó lesz, rávilágít egy új területre. Az exoskeleton (vagyis csontvázon kívüli) "Springwalker" nem más, mint egy, az emberi testre erősíthető járógép, eszköz, Sanyikának csak "izé". Segítségével az új évezred halandója közel 60 km/h-val is szaladgálhat, vagy megerőltetés nélkül ugrálhat másfél méter magasba.
Tervezői szerint az állatvilágból merték az ihletet, és egy ilyen helyváltoztatásra alkalmas szerkezet (végeredményben műlábak, de annál jóval több) megvalósítása is csupán azért késett 200 esztendőt, mert az emberi szervezet "túlságosan is tökéletes".
Hány és hány jövőnkben játszódó filmben láthattuk a következő trükköt: a főhős elkiáltja magát, és kívánsága máris teljesül, felkapcsolódik a villany, elindul a számítógép, a mosógép kicentrizik – egyszóval "Szezám, tárulj!"
XXII. századi módra. A technológia azonban már most elérhető: a hangaktivált rendszerek sokak számára nem jelentenek újdonságot. Újdonság viszont az automatizálással összekötött hangfelismeréses és aktiváló rendszerek megjelenése, melyek akár 4-5 éven belül otthonaink szerves részei lehetnek. Az AFT "HomeVoice" 2.3-as rendszerével teljes háztartásunkat automatizálhatjuk. Hangunk segítségével lámpáinkat kapcsolhatjuk fel s le, riasztónkat élesíthetjük: háztartási gépeinknek adhatunk utasítást (melyek akár vissza is válaszolnak!): videónkat vezérelhetjük, no és persze PC-nket is életre kelthetjük, vagy hergelhetjük búgó hangunkra. A rendszert – speciális zajszűrő rendszere révén – az egész lakás, kert, udvar területén használhatjuk, akár több személy hangjára is programozhatjuk, titkosítással is. Egyetlen megkötés van: egyelőre a redmondi óriás ablakaira (párkányára?) támaszkodik a szoftver-, illetve hardverkonfiguráció.
A Pendrive szó hallatán szinte mindenkinek beugrik egy toll alakú kis flash-memória darabka, mely legtöbbször USB-s csatolófelülettel rendelkezik. A LAKS azonban egy sokkal praktikusabb készülékbe építi be memóriát: karjainkon hordozhatjuk a biteket. A Pendrive után szabadon Watchdrive-nak becézhető termék 32-től akár 256MB-os compact flash modullal rendelhető, USB-s zsinórjának hossza praktikusnak mondható: közel 1 méter. Egy nagyobb magyar internetes oldal már tesztelte, és szerintük kiváló a termék minősége, egyedül a sebességére lehet panasz: írni mindösszesen 7000 Kbit/sec-kel lehet a memóriába.
A "Vissza a jövőbe" sorozat második része, és első BMX-em óta arra a pillanatra várok, amikor a repülő (gör)deszkát kipróbálhatom. Egy amerikai fejlesztő csapat már közel jár vágyam tárgyához. A "hoverboard" – mint nevéből is látszik – légpárnás elven működő eszköz: a megszokottnál azonban sokkal kompaktabb kivitelű járművön. A mindössze 1,5 méter hosszú és 60 cm széles járművön egy 6 lóerős motor kapott helyet, melynek segítségével akár egy 100 kilós habtestű kiberlegény is 30 fölött repeszthet betonon, füvön, vízen, ahol épp kedve szottyan. A gép ára nagyságrendileg egy új, jó minőségű robogó árával vetekszik, a fanatikusok azonban a terveket is megvásárolhatják, és saját légdeszkát építhetnek a sufniban fűnyírómotorból, meg FOP38-ból.
Végül, de nem utolsósorban egy cikksorozat indításáról szeretnék beszámolni, némi ízelítőt és kedvcsinálót nyújtani a témához. A cikksorozat részeiben itt, a magazinban, egészében pedig hamarosan az BIT weboldalán folytatódik. Egy-egy témakört felölelve megpróbálom felsős hallgatók, az ELTE keretein belül dolgozók, kutatók, tanárok és esetleg akadémikusok segítségével a legtöbb információt átadni, vagy csak az érdeklődéseteket felkelteni. A cikkekhez, riportokhoz természetesen várom ötleteiteket, sőt véleményeiteket is. Az első pár téma már biztosan megvan, ezek rendre a gridről, a vezeték nélküli hálózatokról (az ELTE-n) fognak szólni.
Ki ne halott volna olyanról, hogy pár esztendőn belül fridzsiderünk magától ellenőrzi majd, hogy lejárt-e vajon a benne tárolt tej szavatossága, s képes lesz nemcsak döntést hozni, és ezt megállapítani, hanem adott esetben az utánrendelésről is gondoskodik majd. Hogy hogyan? Ilyen extrém példával is eljuthatunk napjaink és a jövő egyik legizgalmasabb informatikai témaköréhez, a gridhez. Sokan a gridet új mérföldkőnek, az Internet alkalmazásával összemérhető változásnak tekintik. Míg az Internet forradalmasította az információ elérését, a grid (az Interneten keresztül) a számítógépes szolgáltatások, illetve erőforrások kihasználását teszi lehetővé. De mit jelent a szó: grid? Teszi fel a kérdést joggal a laikus olvasó.
Gridnek az Egyesült Államokban az elektromos hálózatot nevezik, amelynek önmagában kevés köze van az informatikához. Azonban ha a villamos hálózatra úgy gondolunk, mint amire rákapcsolódva hozzájutunk a nekünk szükséges energiához, nem járunk túl messze. Nem tudjuk ugyanis, hogy az energiát melyik erőműtől kapjuk. Az informatikában a gridre rákapcsolódva számítógépes erőforrásokat érhetünk el és használhatunk, mégpedig anélkül, hogy pontosan tudnánk: éppen kinek a gépét, szolgáltatását vesszük igénybe.
A továbbiakban Kacsuk Péter professzorral, az MTA SZTAKI Párhuzamos és Elosztott Rendszerek Laboratóriumának vezetőjével készült interjú egy részét olvashatjátok:
Grid vs. Szuperszámítógépek: mit is tud egy mai szuperszámítógép?
Manapság a szuperszámítógépek teljesítménye (műveleti sebessége)100 gigaflopsnál kezdődik, a csúcsgépeké pedig néhány teraflops (1 flops, floating point operations per second: 1 lebegőpontos művelet másodpercenként). A világ leggyorsabb számítógépe Japánban készült; ennek a teljesítménye 40 teraflops: 40x1012 művelet másodpercenként. Ez ma az abszolút csúcs! Hazánkban két szuperszámítógép van; a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Iroda (a NIIFI) gépének a teljesítménye – a most folyó bővítése után – körülbelül 180 gigaflops lesz, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) gépének a csúcsteljesítménye mintegy 120 gigaflops. Ez a két gép a szuperszámítógép-kategória középszintjének alsó harmadában helyezkedik el.
Ha számítógépeket összekapcsolunk egymással, a kapacitásaik összeadódnak. De vajon mekkora a veszteség?
Itt egy meg egy nem kettő, hanem csak – mondjuk – 1 egész és 8 tized. Az összekapcsolt szuperszámítógépek kommunikálnak egymással, s ez leköti kapacitásuknak egy bizonyos részét. Ha az egymással kommunikáló processzorok egymástól nagy távolságban vannak (az egyik például Budapesten, a másik meg New Yorkban van), a teljesítményveszteség a 20-30 százalékot is eléri. Mintegy tíz évvel ezelőtt a gyártók megpróbálkoztak a szuperszámítógép számára optimalizált processzorokat gyártani, ám ezek nagyon drágák voltak, ezért kihaltak. A szuperszámítógépek és a személyi számítógépek (PC-k) processzora ma már általában nem különbözik egymástól. A szupergépben sok processzor van, és azokat egy speciális belső kommunikációs hálózat köti össze. Így egymással sokkal gyorsabban kommunikálhatnak, mint a helyi hálózaton vagy az Interneten keresztül összekötött PC-k. A kommunikációs technológia gyorsan fejlődik, tehát nincs kizárva: öt-tíz év múlva az Interneten az adatforgalom olyan sebességű lesz, mint amilyen most a szuperszámítógépek belsejében. (Néhány évvel ezelőtt még három nagyságrend volt a különbség, ma már csak egy nagyságrendnyi.)
Személyi számítógépeket összekapcsolva ugyancsak nagy kapacitások jöhetnek létre...
Valóban! A gridtechnológiát eredetileg szuperszámítógépek összekapcsolására fejlesztették ki, de ettől ma már igen messze vagyunk. Az egy épületben lévő gépek a helyi hálózaton keresztül már sok helyütt együtt dolgoznak. Egy ilyen rendszer, a klaszter ("számítógépfürt") bizonyos tekintetben a szuperszámítógép és a grid között áll. A szuperszámítógépben a processzorok össze vannak szerelve egymással, egymáshoz szorosan illeszkednek. A grid a másik véglet: a processzorok szét vannak szórva a nagyvilágban. A klaszter rokonságban áll a szupergépekkel és a griddel is. Abban, ahogyan programozni és használni kell, nagyon hasonlít a szuperszámítógépre; a gépek egymás közti kommunikációjában és az adatbázissal való kapcsolatában pedig a gridre hasonlít.
Most az a megoldandó feladat, hogy akármilyen számítógépet (szuperszámítógépeket, klasztert, PC-t), akármilyen elektronikus műszert vagy berendezést össze lehessen kapcsolni egymással, és hogy ezeket az erőforrásokat bárki és bármikor elérhesse a saját gépéről.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
