Ámuel Bámuel Samael (Samael: Solar Soul)
zene, 2007. május
A svédek ugyanolyan abnormális népség metálügyileg, mint a norvég, csak közülük kevesebb templomgyújtogató őrült kerül ki. A Samael név alatt lassan húsz éve ügyködő testvérpár és kisegítő zenészeik sem egyszerű arcok. Rém gonosz – de zeneileg meglepően igényes – black metál zenekarként indultak, első két albumuk körül a legendás-kultikus norvég Mayhem zenekar legendás-kultikus módon meggyilkolt gitárosa is bábáskodott. Aztán szerencsére rájöttek, hogy az arcfestés ciki, és áttértek indusztriális metálra. Jól tették. A Rebellion című lemezük például az egyik legzseniálisabb indusztriális-black metál vegyülék, amit csak hallottam. Aztán egyre inkább a gépi hangzás, a precizitás és a hideg professzionalizmus felé lendültek, a Passage című 1996-os lemezükkel elérték a nemzetközi sikert és az MTV-szereplést is. Legutóbbi dupla albumuk (Era One) már meglepően kevés gitárt tartalmazó, ambientes-elszálló modern űrzene volt, a tipikus, gonoszkás Samael-hangulattal nyakon öntve.
Az új Samael, a Solar Soul egyszerre vissza- és előrelépés is az előzőhöz képest. Izmos gitárok csapnak tarkón, Vorph énekes pedig újra elővette szikárabb hangját. Az élőben felvett dobokat a dobos-programozó-szintis (aki, mintegy igazolandó a cikk nyitó tételmondatát, Xy művésznéven alkot) újrakeverte-effektezte, így egészen súlyos hangzásokat ért el. Visszatértek a metálba, ez egyértelmű, túlzott újdonságot sem hoznak a munkásságukat ismerőknek, viszont sikerült egy olyan lemezt csinálniuk, amelyen nincs gyenge szám, sem üresjárat. A Slavocracy vagy a Valkyries’ New Ride pedig abszolút slágerek a műfajban. A szintetizátor eddig is önálló, gitárral egyenértékű hangszer volt, most sincs ez másként. Dark rockos melódiákat, a sikeres lemezeik vontatott témáit, bombasztikus-szimfonikus refrénjeit keverték össze a kései Laibach és a Rammstein ipari slágerességével (persze ennél a Samael jóval gonoszabb), és sok electro betéttel.
Aki fogékony a gépies wagnermetálra, viszont a Deathstarsot túl nyálasnak tartja, annak be fog jönni. Júniusi megjelenést jósolnak, érdemes lesz figyelni rá.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Az új Samael, a Solar Soul egyszerre vissza- és előrelépés is az előzőhöz képest. Izmos gitárok csapnak tarkón, Vorph énekes pedig újra elővette szikárabb hangját. Az élőben felvett dobokat a dobos-programozó-szintis (aki, mintegy igazolandó a cikk nyitó tételmondatát, Xy művésznéven alkot) újrakeverte-effektezte, így egészen súlyos hangzásokat ért el. Visszatértek a metálba, ez egyértelmű, túlzott újdonságot sem hoznak a munkásságukat ismerőknek, viszont sikerült egy olyan lemezt csinálniuk, amelyen nincs gyenge szám, sem üresjárat. A Slavocracy vagy a Valkyries’ New Ride pedig abszolút slágerek a műfajban. A szintetizátor eddig is önálló, gitárral egyenértékű hangszer volt, most sincs ez másként. Dark rockos melódiákat, a sikeres lemezeik vontatott témáit, bombasztikus-szimfonikus refrénjeit keverték össze a kései Laibach és a Rammstein ipari slágerességével (persze ennél a Samael jóval gonoszabb), és sok electro betéttel.
Aki fogékony a gépies wagnermetálra, viszont a Deathstarsot túl nyálasnak tartja, annak be fog jönni. Júniusi megjelenést jósolnak, érdemes lesz figyelni rá.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
