Fenntartható fejlődés?
időjárás, klimatológia, 2007. április
Újra és újra a bőrünkön érezzük, valami nincs rendben a világ és szűkebb hazánk időjárása körül. A híradások évek óta az egyre borzalmasabb természeti katasztrófákról szólnak, mind többen és többen keresik a válaszokat a sokasodó kérdéshalmaz elemeire. Globális felmelegedés, éghajlatváltozás – a témáról campusunk leginkább illetékes személyét, a hosszú évek óta ebben a tárgykörben kutató Zágoni Miklóst kérdeztük. A teljes(ebb) megértés érdekében ajánljuk a tanár úr honlapjának alapos tanulmányozását: http://hps.elte.hu/~zagoni
BIT: Vágjunk rögtön a közepébe! Március elején előfordult, hogy az ország délnyugati területein fagypont környékére esett a hőmérséklet, míg másik felén 10 fok felett volt. Ez már korrelál a honlapon szereplő előrejelzés azon sorával, hogy "2005 – Uralkodó déli széljárás – Szárazság, időnként trópusi vihar"?
Zágoni Miklós: Igen, azt gondolom, hogy laza értelemben korrelál. Hiszen nyilvánvaló okokból évre lebontott pontos éghajlati prognózissal nem rendelkezünk, nem rendelkezhetünk. Az időjárás előrejelzése 7-10 napra lehetséges, eddig tart egy tipikus ciklon felépülése és lebomlása, az utána következő helyének és idejének kiszámítása nem lehetséges. Ráadásul addigra a kiinduló (mért) adatok bizonytalansága a prognózissal egyenértékű méretűvé nő. De ha nem az egyes időjárási elemeket (régióra lebontott szél, csapadék, hőmérséklet), hanem az éghajlat tendenciáját, jellegét akarjuk meghatározni, akkor nagyléptékű trendeket mondhatunk a peremfeltételek változásának ismeretében (Neumann János szerint az időjárás-előrejelzés kezdetiérték-probléma, az éghajlat előrejelzése pedig peremérték-probléma). A globális hőmérséklet emelkedésének trendje, az általános légkörzés mintázatainak módosulása, a tipikus zonális áramlás északabbra tolódása pontosan ilyen változó peremfeltétel-rendszer. Mindezek mellett valóban úgy gondolom, hogy az idei, rekord-döntő tél beleilleszkedik ebbe a trendbe, noha valószínű, hogy a következő években találkozunk a trenddel ellentétes jellegű (például az átlagnál hűvösebb, csapadékos) évekkel is.
BIT: A hírek szerint Tokajban márciusban elkezdték szüretelni az aszút, amire emberemlékezet óta nem volt példa a gazdák szerint. Mostantól készülhetünk rá, hogy minden második híradó végén lesz ilyen "kis színes" éghajlatváltozásos hír országos illetve világszinten?
ZM: Való igaz, 2006 ősze és tele, 2007 januárja és februárja együttesen a mérések kezdete óta páratlanul meleg és száraz volt, ezért emberemlékezet óta először, szüretelni lehetett az aszút. Ez kétség kívül a szélsőségek növekedésének trendjébe illik. Ezért egyre gyakrabban találkozhatunk majd rendkívüli eseményekkel a "kis színes" hírekben, sőt, attól tartok, a címlapokon is. Csak emlékeztetnék 2006 nyarára, amikor a páratlan dupla árvíz (a Dunán és a Tiszán egyszerre) hírei mindent uraltak, joggal, mert a közvélemény nem igazán tudta, hogy valójában mekkora veszély állt fenn. Szerencsére a gátak és a szakemberek bírták – de hasonló, vagy nagyobb tehertételnek ezután gyakrabban ki lehetnek téve. (Említettem a tipikus zonális szelek északabbra tolódását: ezek hozzák az Atlanti-óceán felől a nagy esőket-havakat, ami például a Duna forrásvidékén, vagy akár a Kárpátokban a Tisza vízgyűjtőjén csapódhat le.)
BIT: A honlapon olvasható jövőkép sok évvel ezelőtt íródott. Azóta is ugyanígy megállja a helyét pár éves hibahatárral, vagy időszerű lenne módosítani? Ha igen, pesszimista, vagy optimista irányba?
ZM: A szóban forgó prognózist 2000-ben készítettem (ez nem is pro-gnószisz, "előre-tudás", hanem egy lehetséges forgatókönyv, mint a címe is mutatja). Azóta a Golf-áramlat leállására vonatkozó részt a Golf-áramlat lassulására finomítanám: a modellek ugyanis nem mutatják az óceáni cirkuláció teljes leállását a XXI. századra, de a lassulását szinte valamennyi előrevetíti. De a számítógépes szimulációk sem isteni kinyilatkoztatások, ezekben éppúgy lehet pontatlanság, mint bármi másban – noha igyekszünk bőséges fizikát pakolni beléjük (ugye világos: globális hőmérsékleti becslésekből szerepelnek bennük tengerfelszíni vízhőmérsékletek, sarki jégolvadási következmények, édesvíz-befolyásból származó sókoncentráció-változási számítások, áramlási sebesség-kalkuláció, és mindebből következően a termohalin cirkuláció által szállított hő mennyiségének becslése… ebből jön ki a Golf-áramlat lassulásának mértékére és idejére vonatkozó előrejelzés). Ma úgy tűnik, ez a veszély (jégkorszakba fordulás) talán kisebb, vagy távolabbi, mint 2000-ben gondoltuk. Ez tehát, ha úgy tetszik, egy optimista irányba történő elmozdulás. Viszont pesszimista irányba tolja a képet az egyéb irányú változások gyorsulásának, nemlinearitásának – úgy tűnik – felerősödése.
BIT: Ha már a most zajló kutatásoknál tartunk, mit gondol, a magyar szakemberek, kutatók, akik eredményeikkel közvetve hatást gyakorolnak a gazdaságra, képesek lesznek megfelelő információkkal ellátni a döntéshozókat? Hogy áll a VAHAVA-projekt?
ZM: A VAHAVA-projekt eredményeinek felhasználásával egy Nemzeti Éghajlatváltozási stratégia nevű országgyűlési határozati javaslat készül a Környezetvédelmi Minisztériumban. Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy a VAHAVA sikeres kommunikációja révén (több száz cikk, tévé- és rádióműsor foglalkozott vele) sikerült felhívnunk az éghajlatváltozás fontosságára a más téren dolgozó kutatók, a döntéshozók és a lakosság figyelmét is.
BIT: Az, hogy az éghajlatváltozás problémáját a kutatók mellett elsősorban a zöld civil szervezetek karolják fel és hirdetik, előny, vagy inkább hátrány? Számos okot halmoztak fel ezen szervezetek egyes csoportjai amellett, hogy ne vegyék őket komolyan.
ZM: A VAHAVA ugyebár egy tudományos (MTA) projekt volt, az éghajlat állandósága vagy megváltozása, a változás miértje és mikéntje tudományos kérdés. Éppen ezért valóban ellentmondásos a zöld, civil szervezetek némelyikének részvétele, ugyanis gyakran harcias, harsány, megfontolatlan módon lépnek fel, kiragadnak egy-egy félreértett tudományos állítást és ideológiát csinálva belőle nekimennek a világnak. Nem mindegyik ilyen persze, van, ahol komoly műhelymunka zajlik, ha nem is közvetlen tudományművelés, de az eredmények nyomon követése és felhasználása. Az ilyenek részvétele nyilván hasznos, hiszen segítik az "üzeneteket" eljuttatni a lakosság felé. Csak az a lényeg, hogy az "üzenetek" tartalmát ne ők válasszák meg – azt bízzuk a kutatókra, klimatológusokra, fizikusokra, szakemberekre.
BIT: Foglalkozzunk kicsit az elmélettel! A légkör a klasszikus fizika által jól leírható rendszer. Lezárult-e teljesen a kutatása?
ZM: Egyáltalán nem. Sőt, egészen alapvető kérdésekben is vannak még nyitott kérdések. Egy ilyen éppen az üvegházhatás mechanizmusával kapcsolatos légköri sugárzás-átviteli probléma. Bizonyos alapvető elméleti megfontolások szerint a Föld-légkör rendszer akár képes is lehet hőmérsékleti önszabályozó visszahatásokra. Most nem a szokásos melegedés-párolgás-felhő-albedó-hűlés folyamatra gondolok, hanem egy újonnan felvetett hipotézisre. Eszerint a légkör képes megőrizni a földfelszíni hőmérséklet állandóságát bizonyos hosszabb távú egyensúlyi folyamatok révén, azonban ennek "ára" a légköri transzport-folyamatok megváltozása lenne. Eszerint a – hangsúlyozom! – feltevés szerint hosszabb távon a globális felmelegedés nem érvényesül, hanem a hőmérséklet előbb-utóbb visszaállna az ipari széndioxid-kibocsátás előtti szintre. "Cserébe" azonban megváltozna a konvekció (felszálló légmozgások, felhőképződés) intenzitása és a trópus-pólus (meridionális) hőtranszport. Ez valóban jelentős szerkezeti változásokat hozna az éghajlati rendszerben, viszont kevésbbé emelkedne a globális hőmérséklet. Más szavakkal, a rendszer melegítésére fordított hőenergia – nagyobb részben vagy teljesen – a mozgó légtestek dinamikai energiájává alakulna át. Ahhoz azonban, hogy ez a hipotézis igaznak bizonyuljon, bizonyos sugárzási feltételeknek fenn kellene állnia. Ezek kimutatása, bizonyítása jelenleg még folyik.
BIT: Végeredményben ez a változat is belefér az ENSZ klímaváltozási testületének, az IPCC-nek idén februárban közzétett jelentésébe, amely századunk végéig alsó melegedési határként 1.6 fokot ad meg. Az újdonság ehhez képest az lenne, hogy ezt az emelkedést is csak átmeneti időre produkálná a rendszer, utána pedig visszaállna a XIX. század végén mért hőmérsékleti értékekre, miközben átalakulna a légköri hőszállítás és az általános légkörzés?
ZM: Valahogy így, egyelőre azonban ellentmond ennek a hipotézisnek az a megfigyelt tény, hogy az utóbbi 30 évben gyorsuló ütemben emelkedik a globális átlaghőmérséklet, sőt, a melegedést még a tengerek vizében is megfigyelték, egészen 3 kilométer mélységig. Az is állítható, hogy az emberi ráhatásból (azaz az antropogén üvegházhatás-növekedésből) származó hőtöbblet 80 százalékát a tengerek tárolják. Vagyis ha igaz is lenne a hipotézis, az csak hosszabb távon tűnik működőképesnek: az egyensúlyhoz való visszatéréshez szükséges hűlő fázisba a visszafordulás még nem indult meg, sőt, egyelőre magának az emelkedésnek az üteme sem látszik lanyhulni.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu
BIT: Vágjunk rögtön a közepébe! Március elején előfordult, hogy az ország délnyugati területein fagypont környékére esett a hőmérséklet, míg másik felén 10 fok felett volt. Ez már korrelál a honlapon szereplő előrejelzés azon sorával, hogy "2005 – Uralkodó déli széljárás – Szárazság, időnként trópusi vihar"?
Zágoni Miklós: Igen, azt gondolom, hogy laza értelemben korrelál. Hiszen nyilvánvaló okokból évre lebontott pontos éghajlati prognózissal nem rendelkezünk, nem rendelkezhetünk. Az időjárás előrejelzése 7-10 napra lehetséges, eddig tart egy tipikus ciklon felépülése és lebomlása, az utána következő helyének és idejének kiszámítása nem lehetséges. Ráadásul addigra a kiinduló (mért) adatok bizonytalansága a prognózissal egyenértékű méretűvé nő. De ha nem az egyes időjárási elemeket (régióra lebontott szél, csapadék, hőmérséklet), hanem az éghajlat tendenciáját, jellegét akarjuk meghatározni, akkor nagyléptékű trendeket mondhatunk a peremfeltételek változásának ismeretében (Neumann János szerint az időjárás-előrejelzés kezdetiérték-probléma, az éghajlat előrejelzése pedig peremérték-probléma). A globális hőmérséklet emelkedésének trendje, az általános légkörzés mintázatainak módosulása, a tipikus zonális áramlás északabbra tolódása pontosan ilyen változó peremfeltétel-rendszer. Mindezek mellett valóban úgy gondolom, hogy az idei, rekord-döntő tél beleilleszkedik ebbe a trendbe, noha valószínű, hogy a következő években találkozunk a trenddel ellentétes jellegű (például az átlagnál hűvösebb, csapadékos) évekkel is.
BIT: A hírek szerint Tokajban márciusban elkezdték szüretelni az aszút, amire emberemlékezet óta nem volt példa a gazdák szerint. Mostantól készülhetünk rá, hogy minden második híradó végén lesz ilyen "kis színes" éghajlatváltozásos hír országos illetve világszinten?
ZM: Való igaz, 2006 ősze és tele, 2007 januárja és februárja együttesen a mérések kezdete óta páratlanul meleg és száraz volt, ezért emberemlékezet óta először, szüretelni lehetett az aszút. Ez kétség kívül a szélsőségek növekedésének trendjébe illik. Ezért egyre gyakrabban találkozhatunk majd rendkívüli eseményekkel a "kis színes" hírekben, sőt, attól tartok, a címlapokon is. Csak emlékeztetnék 2006 nyarára, amikor a páratlan dupla árvíz (a Dunán és a Tiszán egyszerre) hírei mindent uraltak, joggal, mert a közvélemény nem igazán tudta, hogy valójában mekkora veszély állt fenn. Szerencsére a gátak és a szakemberek bírták – de hasonló, vagy nagyobb tehertételnek ezután gyakrabban ki lehetnek téve. (Említettem a tipikus zonális szelek északabbra tolódását: ezek hozzák az Atlanti-óceán felől a nagy esőket-havakat, ami például a Duna forrásvidékén, vagy akár a Kárpátokban a Tisza vízgyűjtőjén csapódhat le.)
BIT: A honlapon olvasható jövőkép sok évvel ezelőtt íródott. Azóta is ugyanígy megállja a helyét pár éves hibahatárral, vagy időszerű lenne módosítani? Ha igen, pesszimista, vagy optimista irányba?
ZM: A szóban forgó prognózist 2000-ben készítettem (ez nem is pro-gnószisz, "előre-tudás", hanem egy lehetséges forgatókönyv, mint a címe is mutatja). Azóta a Golf-áramlat leállására vonatkozó részt a Golf-áramlat lassulására finomítanám: a modellek ugyanis nem mutatják az óceáni cirkuláció teljes leállását a XXI. századra, de a lassulását szinte valamennyi előrevetíti. De a számítógépes szimulációk sem isteni kinyilatkoztatások, ezekben éppúgy lehet pontatlanság, mint bármi másban – noha igyekszünk bőséges fizikát pakolni beléjük (ugye világos: globális hőmérsékleti becslésekből szerepelnek bennük tengerfelszíni vízhőmérsékletek, sarki jégolvadási következmények, édesvíz-befolyásból származó sókoncentráció-változási számítások, áramlási sebesség-kalkuláció, és mindebből következően a termohalin cirkuláció által szállított hő mennyiségének becslése… ebből jön ki a Golf-áramlat lassulásának mértékére és idejére vonatkozó előrejelzés). Ma úgy tűnik, ez a veszély (jégkorszakba fordulás) talán kisebb, vagy távolabbi, mint 2000-ben gondoltuk. Ez tehát, ha úgy tetszik, egy optimista irányba történő elmozdulás. Viszont pesszimista irányba tolja a képet az egyéb irányú változások gyorsulásának, nemlinearitásának – úgy tűnik – felerősödése.
BIT: Ha már a most zajló kutatásoknál tartunk, mit gondol, a magyar szakemberek, kutatók, akik eredményeikkel közvetve hatást gyakorolnak a gazdaságra, képesek lesznek megfelelő információkkal ellátni a döntéshozókat? Hogy áll a VAHAVA-projekt?
ZM: A VAHAVA-projekt eredményeinek felhasználásával egy Nemzeti Éghajlatváltozási stratégia nevű országgyűlési határozati javaslat készül a Környezetvédelmi Minisztériumban. Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy a VAHAVA sikeres kommunikációja révén (több száz cikk, tévé- és rádióműsor foglalkozott vele) sikerült felhívnunk az éghajlatváltozás fontosságára a más téren dolgozó kutatók, a döntéshozók és a lakosság figyelmét is.
BIT: Az, hogy az éghajlatváltozás problémáját a kutatók mellett elsősorban a zöld civil szervezetek karolják fel és hirdetik, előny, vagy inkább hátrány? Számos okot halmoztak fel ezen szervezetek egyes csoportjai amellett, hogy ne vegyék őket komolyan.
ZM: A VAHAVA ugyebár egy tudományos (MTA) projekt volt, az éghajlat állandósága vagy megváltozása, a változás miértje és mikéntje tudományos kérdés. Éppen ezért valóban ellentmondásos a zöld, civil szervezetek némelyikének részvétele, ugyanis gyakran harcias, harsány, megfontolatlan módon lépnek fel, kiragadnak egy-egy félreértett tudományos állítást és ideológiát csinálva belőle nekimennek a világnak. Nem mindegyik ilyen persze, van, ahol komoly műhelymunka zajlik, ha nem is közvetlen tudományművelés, de az eredmények nyomon követése és felhasználása. Az ilyenek részvétele nyilván hasznos, hiszen segítik az "üzeneteket" eljuttatni a lakosság felé. Csak az a lényeg, hogy az "üzenetek" tartalmát ne ők válasszák meg – azt bízzuk a kutatókra, klimatológusokra, fizikusokra, szakemberekre.
BIT: Foglalkozzunk kicsit az elmélettel! A légkör a klasszikus fizika által jól leírható rendszer. Lezárult-e teljesen a kutatása?
ZM: Egyáltalán nem. Sőt, egészen alapvető kérdésekben is vannak még nyitott kérdések. Egy ilyen éppen az üvegházhatás mechanizmusával kapcsolatos légköri sugárzás-átviteli probléma. Bizonyos alapvető elméleti megfontolások szerint a Föld-légkör rendszer akár képes is lehet hőmérsékleti önszabályozó visszahatásokra. Most nem a szokásos melegedés-párolgás-felhő-albedó-hűlés folyamatra gondolok, hanem egy újonnan felvetett hipotézisre. Eszerint a légkör képes megőrizni a földfelszíni hőmérséklet állandóságát bizonyos hosszabb távú egyensúlyi folyamatok révén, azonban ennek "ára" a légköri transzport-folyamatok megváltozása lenne. Eszerint a – hangsúlyozom! – feltevés szerint hosszabb távon a globális felmelegedés nem érvényesül, hanem a hőmérséklet előbb-utóbb visszaállna az ipari széndioxid-kibocsátás előtti szintre. "Cserébe" azonban megváltozna a konvekció (felszálló légmozgások, felhőképződés) intenzitása és a trópus-pólus (meridionális) hőtranszport. Ez valóban jelentős szerkezeti változásokat hozna az éghajlati rendszerben, viszont kevésbbé emelkedne a globális hőmérséklet. Más szavakkal, a rendszer melegítésére fordított hőenergia – nagyobb részben vagy teljesen – a mozgó légtestek dinamikai energiájává alakulna át. Ahhoz azonban, hogy ez a hipotézis igaznak bizonyuljon, bizonyos sugárzási feltételeknek fenn kellene állnia. Ezek kimutatása, bizonyítása jelenleg még folyik.
BIT: Végeredményben ez a változat is belefér az ENSZ klímaváltozási testületének, az IPCC-nek idén februárban közzétett jelentésébe, amely századunk végéig alsó melegedési határként 1.6 fokot ad meg. Az újdonság ehhez képest az lenne, hogy ezt az emelkedést is csak átmeneti időre produkálná a rendszer, utána pedig visszaállna a XIX. század végén mért hőmérsékleti értékekre, miközben átalakulna a légköri hőszállítás és az általános légkörzés?
ZM: Valahogy így, egyelőre azonban ellentmond ennek a hipotézisnek az a megfigyelt tény, hogy az utóbbi 30 évben gyorsuló ütemben emelkedik a globális átlaghőmérséklet, sőt, a melegedést még a tengerek vizében is megfigyelték, egészen 3 kilométer mélységig. Az is állítható, hogy az emberi ráhatásból (azaz az antropogén üvegházhatás-növekedésből) származó hőtöbblet 80 százalékát a tengerek tárolják. Vagyis ha igaz is lenne a hipotézis, az csak hosszabb távon tűnik működőképesnek: az egyensúlyhoz való visszatéréshez szükséges hűlő fázisba a visszafordulás még nem indult meg, sőt, egyelőre magának az emelkedésnek az üteme sem látszik lanyhulni.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
