Kigolyózós milliomos módra (A 13-as)
film, 2007. április
Nézegetve az e havi kínálatot, arra a következtetésre jutottam, hogy némi túlzással akár francia hónapnak is elkönyvelhetjük az áprilist. Nem kevesebb, mint öt francia alkotást mutatnak majd be a négy mozihét során, zömét az utolsó két hétben. Ráadásul azok is kiélhetik magukat, akik szeretnék nagy dózisban magukba falni a francia filmművészet legújabb remekeit, lévén április 19-től 21-ig Budapesten a Corvin moziban, illetve 16-tól 25-ig az ország hat nagyvárosában (Debrecen, Győr, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Szeged) rendeznek filmnapokat e nemzet műveiből csemegézve. Ami a bemutatókat illeti, mire az újság a kezetekbe kerül, a népszerű Taxi sorozat negyedik része talán már ki is lesz pipálva többeteknek, de itt lesz még a Topmodell a barátnőm titulussal megáldott romantikus vígjáték is (eredeti címe: La Doublure...) illetve három komolyabb hangvételű film: 10 nap szeptemberben, Az álom tudománya, és az A 13-as. Ezúttal az utóbbiról lesz szó kicsit bővebben.
A történet főszereplője a 22 éves Sébastien, tetőfedőként keresi a kenyerét. Aktuális munkaadója a feleségével kettesben élő, drog-függő Jean-Francois, az ő házának tetőszerkezetét kellene rendbe hoznia. A férfi a fizetés első részletét csak pár nappal későbbre ígéri, és mikor egy barátja náluk jár, a fiú munka közben kihallgatja a beszélgetésüket. Kiderül, hogy Jean-Francois nem áll jól anyagilag, viszont vár egy levelet, melynek segítségével nagy mennyiségű pénzhez juthat. Ugyanakkor azt is bevallja, hogy nem biztos, hogy visszatér. A levél - melyről a rendőrség is tud - annak rendje és módja szerint meg is érkezik, Jean-Francois egy vonatjegyet és egy szállás előre fizetett foglalóját találja benne. Ezután azonban fürdőzés közben túladagolja magát és meghal. Sébastien megtalálja a borítékot, elteszi, és úgy dönt, utánajár a dolognak. A hotelben telefonon kap újabb instrukciókat, melynek segítségével lerázza az őt figyelő rendőröket. Végül eljut egy erdei házba, ahol szembesül azzal, hogy egy olyan életre-halálra menő játék részese lett, melyből csak akkor szállhat ki, ha megnyeri azt.
A grúz származású rendező, Géla Babluani első nagyjátékfilmje szép debütálás. Nem akar látványos lenni, vagy bonyolult történetével összekuszálni a nézők figyelmét. A remekül fényképezett fekete-fehér képsorokon gyakorlatilag három-négy főbb helyszínt fedezhetünk fel, a középpontban pedig mindvégig Sébastien áll. Szerepe rendkívül nehéz, beszélnie alig kell, viszont az állandóan jelen lévő feszültség különböző fokainak tükröződnie kell az arcán. George Babluani, a direktor fivére teljesíti e kívánalmakat, így a film a hangulata elég ahhoz, hogy lekösse a vászon előtt ülők figyelmét. A tempó ehhez mérten lassú, hirtelen jelenetekre, meglepő dolgokra nem érdemes számítani, de - mint azt már feljebb említettem – nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy az kritikusok által csak neo-noirként ismert stílus egy újabb korrekt alkotással gyarapodott.
A 13-as nem éppen közönségfilm, de érdekes csemege lehet azoknak, akik egy klasszikus értelemben vett pszicho-thrillert szeretnének látni.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu
A történet főszereplője a 22 éves Sébastien, tetőfedőként keresi a kenyerét. Aktuális munkaadója a feleségével kettesben élő, drog-függő Jean-Francois, az ő házának tetőszerkezetét kellene rendbe hoznia. A férfi a fizetés első részletét csak pár nappal későbbre ígéri, és mikor egy barátja náluk jár, a fiú munka közben kihallgatja a beszélgetésüket. Kiderül, hogy Jean-Francois nem áll jól anyagilag, viszont vár egy levelet, melynek segítségével nagy mennyiségű pénzhez juthat. Ugyanakkor azt is bevallja, hogy nem biztos, hogy visszatér. A levél - melyről a rendőrség is tud - annak rendje és módja szerint meg is érkezik, Jean-Francois egy vonatjegyet és egy szállás előre fizetett foglalóját találja benne. Ezután azonban fürdőzés közben túladagolja magát és meghal. Sébastien megtalálja a borítékot, elteszi, és úgy dönt, utánajár a dolognak. A hotelben telefonon kap újabb instrukciókat, melynek segítségével lerázza az őt figyelő rendőröket. Végül eljut egy erdei házba, ahol szembesül azzal, hogy egy olyan életre-halálra menő játék részese lett, melyből csak akkor szállhat ki, ha megnyeri azt.
A grúz származású rendező, Géla Babluani első nagyjátékfilmje szép debütálás. Nem akar látványos lenni, vagy bonyolult történetével összekuszálni a nézők figyelmét. A remekül fényképezett fekete-fehér képsorokon gyakorlatilag három-négy főbb helyszínt fedezhetünk fel, a középpontban pedig mindvégig Sébastien áll. Szerepe rendkívül nehéz, beszélnie alig kell, viszont az állandóan jelen lévő feszültség különböző fokainak tükröződnie kell az arcán. George Babluani, a direktor fivére teljesíti e kívánalmakat, így a film a hangulata elég ahhoz, hogy lekösse a vászon előtt ülők figyelmét. A tempó ehhez mérten lassú, hirtelen jelenetekre, meglepő dolgokra nem érdemes számítani, de - mint azt már feljebb említettem – nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy az kritikusok által csak neo-noirként ismert stílus egy újabb korrekt alkotással gyarapodott.
A 13-as nem éppen közönségfilm, de érdekes csemege lehet azoknak, akik egy klasszikus értelemben vett pszicho-thrillert szeretnének látni.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
