Elmaradt. 2006. szeptember 21.-én nem mentünk a Kossuth térre a tandíj ellen demonstrálni. Legalábbis testületileg, nagy számban, egységesen, összeszedve, megszervezve a HÖOK zászlaja és égisze alatt biztosan nem. Elmaradt. Egy tévéostrom és egy Blaha Lujza téri csata után a HÖOK vezetése nem merte bevállalni a több tízezer fősre tervezett demonstrációt. Nagyjából ez még érthető is. Az általuk lefoglalt helyen mindenféle más nép gyülekezett, demonstrált, zászlót lengetett és jelmondatokat skandált, amihez – valljuk be – vajmi kevés köze van konkrétan a tandíjhoz (persze, most lehetne elemzgetni, hogy márpedig, de, én mégiscsak azt mondanám, hogy így, ebben a formában mégsem). Hülyén nézett volna ki az árpád sávok mellett a HÖOK logo...
Ellenben voltak, akik azt bizonygatták, hogy márpedig ők kimennek, megmutatják, hogy mi a virtus és megmondják ennek a kormányzatnak, hogy mit csináljon a tandíjával. Kettő plusz egy társaságot tudtam megszámolni. A jelenlévők létszámát két kezemen.
Terjedtek pletykák, hogy akik vidékről fel akartak jönni, azok bizony nem maradnak otthon, és Pécsről, Szegedről, Kecskemétről, Debrecenből, Győrből és Szombathelyről százak érkeznek Budapestre. Terjedt a pletyka, hogy a ELTE BTK HÖK-je mégiscsak kiviszi a bölcsészeit testületileg. Terjedt a hír, hogy még a HÖOK vezérek is kint lesznek és csak a felelősséget akarták letenni, de pontosan tudták, hogy mégiscsak jön ide tízezres hallgatósereg. Mi meg mentünk, hogy az egészről mégiscsak tudósítsunk valahogy. Be kell vallanom, nem voltam teljesen nyugodt. Sőt, konkrétan paráztam, hogy lesz itt majd rendőrattak meg kardlapozás, ahogy az volt az előző napokon is. Persze nem lett. Nem lett, mert a pletyka meg a meg nem erősített információk természetüknél fogva kevésbé hordozzák magukban az igazság magját, így összesen sikerült találkozni egy szem pécsi lánnyal meg nyolc debreceni fiatallal (igaz ők, a Tilos Tádiót akarták bevenni – mint később kiderült, nem tették.). Elmondásuk szerint a HÖK-jeik értesítették őket, hogy nem lesz Pesten semmiféle hacacáré, kár felmenni, de ők maguk akaratából, elszántságból, meg amúgy is, kijöttek. Ők a standard Kossuth-téri tüntetők táborát gyarapították végül. Később feltűnt egy-két BME-es és PSZF-es arc, illetve egy "NEM KELL TANDÍJ" transzparens a zászlórengetegben, de a legerősebb túlzással is az "elvétve egy-egy" jelzővel fejezhető ki a résztvevők száma.
A Hallgatói Hálózat (HH), viszont tényleg ott volt. Ha lehet ilyet mondani, testületileg. A tüntetés előtti kedd és szerda róluk szólt. Az ELTE vezetése sikeresen tette nevetségessé magát ország-világ, leginkább saját hallgatói előtt. Bezáratni az egyetem épületeit, mert a sajtó szerint anarchista csoport akar ott gyűlni, nos, halál ciki. Engedélyezett, előre lefoglalt teremben megtartandó vitaest esett először áldozatul az Ajtósin, majd másnap egy gyűlés a TTK-n. Vagy inkább a BTK és a TTK esett áldozatul egy nem túl bölcs, ám annál paranoidabb vezetői döntésnek. Igaz, tényleg a HH szervezte ezeket, akikről mit sem lehet tudni, de biztosan az a legbiztosabb, ha a legrosszabbat feltételezzük róluk és minden eszközzel azon igyekszünk, hogy megakadályozzuk ennek az ismeretlen, nyilvánvalóan gazember társaságnak minden megmozdulását. Véletlenül sem az informálódás és a párbeszéd. Nincs olyan egyetemi szabályzat, ami tiltaná az önszerveződést, ezért az infrastruktúra (értsd: terem, aula) megvonásával lehetetlenítik el. Roppant felnőtt és demokratikus megoldás. Végül persze megtartották a gyűléseiket és nem bontottak le semmit. 21-én az Alkotmány utcában, a BGF előtt tartottak pár tíz fős demonstrációt. Kicsit zenélgettek, szavaltak verset, beszélgettek, a tandíj bevezetésének szükségtelensége mellett érveltek, majd a jelenlévők (miután szavazással eldöntötték) átvonultak az Erzsébet térre, mindenféle rendbontás nélkül.
Hogy miért is mentek a népek mégis demonstrálni? Minden jelenlévő, akivel beszéltünk elmondta, hogy nem tudták magukban tartani a tandíj bevezetésével kapcsolatos ellenszenvüket, így valamiképpen mégiscsak megtalálták a módját, hogy megmutassák ország-világnak, mit is gondolnak erről. Bár igaz, ami igaz, elsősorban mindenki a saját (vagy családja) egzisztenciájáért aggódott, legalábbis ez volt az első, amit említettek, hogy miért nem jó nekik a tandíj. A HÖOK tüntetés elmaradásáról is az volt a közvélekedés, hogy bizony kár volt lemondani, mert alaptalan minden olyan feltételezés, hogy mi, hallgatók bármilyen teret vagy épületet szándékosan leamortizáltunk volna, az azokat védő rendfenntartó erőkkel egyetemben. Galamblelkűek vagyunk, no.
Ja, és a plusz egy társaság, avagy a Tüskevár Egyesület. A Batthyányi örökmécsesnél tartottak sebtiben összerántott gyülekezést. Ott is voltak vagy huszan. Nagyon kedves szülők és nagyszülők álltak ki, hogy csemetéik tandíjának újragondolására késztessék az ország vezetőit. Kedvesek voltak, fehér virágot szorongattak, azután az újságírók nélkül már felére apadt tömeg békésen elindult, hogy a lemenő nap fényében beleolvadjon a Kossuth téri megmozdulók nagy olvasztótégelyébe. Minthogy mindenki szétszéledt, mi sem maradtunk tovább. Mondván, majd folytatjuk október 5-én a tandíjtüntetés reloadon.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ellenben voltak, akik azt bizonygatták, hogy márpedig ők kimennek, megmutatják, hogy mi a virtus és megmondják ennek a kormányzatnak, hogy mit csináljon a tandíjával. Kettő plusz egy társaságot tudtam megszámolni. A jelenlévők létszámát két kezemen.
Terjedtek pletykák, hogy akik vidékről fel akartak jönni, azok bizony nem maradnak otthon, és Pécsről, Szegedről, Kecskemétről, Debrecenből, Győrből és Szombathelyről százak érkeznek Budapestre. Terjedt a pletyka, hogy a ELTE BTK HÖK-je mégiscsak kiviszi a bölcsészeit testületileg. Terjedt a hír, hogy még a HÖOK vezérek is kint lesznek és csak a felelősséget akarták letenni, de pontosan tudták, hogy mégiscsak jön ide tízezres hallgatósereg. Mi meg mentünk, hogy az egészről mégiscsak tudósítsunk valahogy. Be kell vallanom, nem voltam teljesen nyugodt. Sőt, konkrétan paráztam, hogy lesz itt majd rendőrattak meg kardlapozás, ahogy az volt az előző napokon is. Persze nem lett. Nem lett, mert a pletyka meg a meg nem erősített információk természetüknél fogva kevésbé hordozzák magukban az igazság magját, így összesen sikerült találkozni egy szem pécsi lánnyal meg nyolc debreceni fiatallal (igaz ők, a Tilos Tádiót akarták bevenni – mint később kiderült, nem tették.). Elmondásuk szerint a HÖK-jeik értesítették őket, hogy nem lesz Pesten semmiféle hacacáré, kár felmenni, de ők maguk akaratából, elszántságból, meg amúgy is, kijöttek. Ők a standard Kossuth-téri tüntetők táborát gyarapították végül. Később feltűnt egy-két BME-es és PSZF-es arc, illetve egy "NEM KELL TANDÍJ" transzparens a zászlórengetegben, de a legerősebb túlzással is az "elvétve egy-egy" jelzővel fejezhető ki a résztvevők száma.
A Hallgatói Hálózat (HH), viszont tényleg ott volt. Ha lehet ilyet mondani, testületileg. A tüntetés előtti kedd és szerda róluk szólt. Az ELTE vezetése sikeresen tette nevetségessé magát ország-világ, leginkább saját hallgatói előtt. Bezáratni az egyetem épületeit, mert a sajtó szerint anarchista csoport akar ott gyűlni, nos, halál ciki. Engedélyezett, előre lefoglalt teremben megtartandó vitaest esett először áldozatul az Ajtósin, majd másnap egy gyűlés a TTK-n. Vagy inkább a BTK és a TTK esett áldozatul egy nem túl bölcs, ám annál paranoidabb vezetői döntésnek. Igaz, tényleg a HH szervezte ezeket, akikről mit sem lehet tudni, de biztosan az a legbiztosabb, ha a legrosszabbat feltételezzük róluk és minden eszközzel azon igyekszünk, hogy megakadályozzuk ennek az ismeretlen, nyilvánvalóan gazember társaságnak minden megmozdulását. Véletlenül sem az informálódás és a párbeszéd. Nincs olyan egyetemi szabályzat, ami tiltaná az önszerveződést, ezért az infrastruktúra (értsd: terem, aula) megvonásával lehetetlenítik el. Roppant felnőtt és demokratikus megoldás. Végül persze megtartották a gyűléseiket és nem bontottak le semmit. 21-én az Alkotmány utcában, a BGF előtt tartottak pár tíz fős demonstrációt. Kicsit zenélgettek, szavaltak verset, beszélgettek, a tandíj bevezetésének szükségtelensége mellett érveltek, majd a jelenlévők (miután szavazással eldöntötték) átvonultak az Erzsébet térre, mindenféle rendbontás nélkül.
Hogy miért is mentek a népek mégis demonstrálni? Minden jelenlévő, akivel beszéltünk elmondta, hogy nem tudták magukban tartani a tandíj bevezetésével kapcsolatos ellenszenvüket, így valamiképpen mégiscsak megtalálták a módját, hogy megmutassák ország-világnak, mit is gondolnak erről. Bár igaz, ami igaz, elsősorban mindenki a saját (vagy családja) egzisztenciájáért aggódott, legalábbis ez volt az első, amit említettek, hogy miért nem jó nekik a tandíj. A HÖOK tüntetés elmaradásáról is az volt a közvélekedés, hogy bizony kár volt lemondani, mert alaptalan minden olyan feltételezés, hogy mi, hallgatók bármilyen teret vagy épületet szándékosan leamortizáltunk volna, az azokat védő rendfenntartó erőkkel egyetemben. Galamblelkűek vagyunk, no.
Ja, és a plusz egy társaság, avagy a Tüskevár Egyesület. A Batthyányi örökmécsesnél tartottak sebtiben összerántott gyülekezést. Ott is voltak vagy huszan. Nagyon kedves szülők és nagyszülők álltak ki, hogy csemetéik tandíjának újragondolására késztessék az ország vezetőit. Kedvesek voltak, fehér virágot szorongattak, azután az újságírók nélkül már felére apadt tömeg békésen elindult, hogy a lemenő nap fényében beleolvadjon a Kossuth téri megmozdulók nagy olvasztótégelyébe. Minthogy mindenki szétszéledt, mi sem maradtunk tovább. Mondván, majd folytatjuk október 5-én a tandíjtüntetés reloadon.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
