Girl power (Földes Jolán: A halászó macska uccája)
könyv, 2006. szeptember
Az újdonság egy speciális fajtájával állok szemben, amikor újra meg újra kezembe veszem Földes Jolán könyvét. A 2006-os Könyvhét meglepetése valójában egy 1936-os mű: a szerző 33 évesen nyerte meg a londoni Pinter Kiadó regénypályázatát, és egycsapásra világsztár lett, egy év alatt egymilliós eladott példányszámot produkált.
Amilyen gyors és sistergő volt a siker, olyan hamar le is csengett: Földes ezek után számos regényt írt, de egyik sem lett olyan sikeres, sem pedig annyira jó, mint ez az első. Persze szó sincs bukásról: a Golden Earrings című regényét meg is filmesítették, az isteni Marlene Dietrich játszotta benne a főszerepet. A Halászó macska uccája azonban feledésbe merült. 1989-ben volt egy újabb kiadása, de annak nem volt különösebb visszhangja. Ez nem is csoda, ha a nemzetközi színtérről beszélünk, a magyar irodalmi közéletet azonban igencsak minősíti ez a hallgatás.
Az közhely, hogy az olyan kis nemzetek és nyelvi közösségek közélete, mint a magyar, zárt – az azonban korántsem természetszerű, hogy ponyvának minősítsen mindent, ami a belső körön kívülről jön. Márpedig itthon ez történt nem csak Földessel és nem csak a ponyvához méltóan népszerű szerzőkkel, hanem az egykori burjánzó könyvtermés öthatodával. Eddig az anti-elitista puffogás. Itt az ideje, hogy rátérjek magára a könyvre.
A regény egy párizsi emigráns magyar család legidősebb leánya történetét meséli el, méghozzá olyan érzékletesen és izgalmasan, hogy a Jókaihoz szokottak sikoltoznak a meglepetéstől. A mindennapok nem-mindennapiságával van dolgunk: kulturális másság, kívülállóság, kirekesztés, megvetés a sorsa annak, aki idegen földre teszi a lábát – s ha mindezt megérti, kitárul előtte a világ. Földes hőse, Annus fel kell ismerje azokat a struktúrákat, amik őt magát is fogva tartják – mert emigráns, mert kelet-európai és még inkább mert (egyedülálló) nő – és le kell vetkőznie azokat az előítéleteket és szerepeket, amiket eladdig természetesnek tartott. Kőkemény munkával és rengeteg konfliktussal végigharcolja magát az emigránsok világán, hogy végül teljes értékű emberré váljon – a világ szemében, és főként önmaga szemében.
Az önéletrajzi vonatkozás enyhe kifejezés: Földes maga is tíz évig élt párizsi emigrációban a regény megírása előtt, a sikert követően pedig Londonban töltötte hátralévő éveit. Ez a könyv fontos a hazai női írás történetében, az uralkodó kánonon kívüliek történetében, és a legfontosabb, hogy egy izgalmas, élvezetes regény azokról a problémákról, amik a felvilágosodás óta belülről feszítik a nyugati kultúrákat, és amikből már két világégés kisült: a kulturális sokszínűség, a bevándorlás, az együttélés mikéntje, tolerancia házon belül és kívül.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Amilyen gyors és sistergő volt a siker, olyan hamar le is csengett: Földes ezek után számos regényt írt, de egyik sem lett olyan sikeres, sem pedig annyira jó, mint ez az első. Persze szó sincs bukásról: a Golden Earrings című regényét meg is filmesítették, az isteni Marlene Dietrich játszotta benne a főszerepet. A Halászó macska uccája azonban feledésbe merült. 1989-ben volt egy újabb kiadása, de annak nem volt különösebb visszhangja. Ez nem is csoda, ha a nemzetközi színtérről beszélünk, a magyar irodalmi közéletet azonban igencsak minősíti ez a hallgatás.
Az közhely, hogy az olyan kis nemzetek és nyelvi közösségek közélete, mint a magyar, zárt – az azonban korántsem természetszerű, hogy ponyvának minősítsen mindent, ami a belső körön kívülről jön. Márpedig itthon ez történt nem csak Földessel és nem csak a ponyvához méltóan népszerű szerzőkkel, hanem az egykori burjánzó könyvtermés öthatodával. Eddig az anti-elitista puffogás. Itt az ideje, hogy rátérjek magára a könyvre.
A regény egy párizsi emigráns magyar család legidősebb leánya történetét meséli el, méghozzá olyan érzékletesen és izgalmasan, hogy a Jókaihoz szokottak sikoltoznak a meglepetéstől. A mindennapok nem-mindennapiságával van dolgunk: kulturális másság, kívülállóság, kirekesztés, megvetés a sorsa annak, aki idegen földre teszi a lábát – s ha mindezt megérti, kitárul előtte a világ. Földes hőse, Annus fel kell ismerje azokat a struktúrákat, amik őt magát is fogva tartják – mert emigráns, mert kelet-európai és még inkább mert (egyedülálló) nő – és le kell vetkőznie azokat az előítéleteket és szerepeket, amiket eladdig természetesnek tartott. Kőkemény munkával és rengeteg konfliktussal végigharcolja magát az emigránsok világán, hogy végül teljes értékű emberré váljon – a világ szemében, és főként önmaga szemében.
Az önéletrajzi vonatkozás enyhe kifejezés: Földes maga is tíz évig élt párizsi emigrációban a regény megírása előtt, a sikert követően pedig Londonban töltötte hátralévő éveit. Ez a könyv fontos a hazai női írás történetében, az uralkodó kánonon kívüliek történetében, és a legfontosabb, hogy egy izgalmas, élvezetes regény azokról a problémákról, amik a felvilágosodás óta belülről feszítik a nyugati kultúrákat, és amikből már két világégés kisült: a kulturális sokszínűség, a bevándorlás, az együttélés mikéntje, tolerancia házon belül és kívül.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
