Angyalok, repüljetek!
színház, 2006. szeptember
Szabadtér. Süt a nap, lágy szellő lengedez. Templom tör az ég felé, tökéletes színtér. Lágy zene szól a fiú két percen keresztül fütyül. Vajon hogy csinálja? A férfi színre lép, földet rak ki tálcára, majd meghinti vízzel. Jelkép. Szekéren kocsis ül. A férfi, aki a vámos, megállítja. A szekérről utasok szállnak le: bádogember, madarász, bábos, kikiáltó, festő, harangöntő és egy angyal. A vámos működési engedélyt kér az utasoktól, kivéve az angyaltól, tőle repülési engedélyre vár.
A Baltazár Színház 1998 februárjában alakult. Magyarországon ez az egyedüli hivatásos színháztársulat, mely középsúlyosan fogyatékos fiatalokból tevődik össze. Fő törekvésük, hogy megmutassák a világnak: a fogyatékkal élők is tudnak teljes értékű életet élni. Nem mások, csak mi látjuk őket annak. Ugyan úgy érdekli őket a kultúra, a művészet, a színház. Ezek a színészek a normalizációs elv szerint élik az életüket. Ez azt jelenti, hogy hasonlóképpen dolgoznak, tanulnak, szeretnek és sírnak, mint mi. Magas színvonalú szakmai képzésben részesülnek, munkájukért rendszeres havi fizetést kapnak. A darab megpróbálja feloldani a korlátokat, melyeket mi felállítunk köztük és köztünk. A Repülési engedély - angyaloknak című drámát 2003 június 13-án mutatták be a Pécsi Országos Színházi Találkozón, ahol hatalmas sikert aratott. Azóta a társulat megjárt több hazai előadást és külföldi fellépést is. Valódi utcaszínház. A céljuk ezzel az volt, hogy a közönség és a színészek viszonyát más alapokra fektessék, így személyesebb lett a téma, a mondanivaló, hogy ügyük részének érezze magát a néző, és a legkedvesebb: hangjuk messze szálljon, túl a négy falon! A darabot Vörös István külön az ő kérésükre írta. A mű zenés, táncos formában beszéli el a gondolataikat, érzéseiket a hitről, a világról, a körülöttük élőkről.
Szól a zene, táncolnak. Apró mozdulatok, egyszerű koreográfia. A vámos kétezer éve él ugyanott. Nem érti, miért akarnak áthaladni az utasok éppen ott. Ő testesíti meg a bürokratizmust, a földhözragadt ember gondolatvilágát. Nem ért semmit. Kik ezek az emberek? Mit akarnak? Hova tartanak? Honnan jöttek? Az angyal miért nem beszél, és ha megszólal, miért szólal meg? Mit jelent mindez: "Vakondkabát, angyalzokni – egy a közös: nem kell mosni. Hét angyal és hétszínvirág között is van hasonlóság. Teljesítik kívánságod, nem kell más, csak bennük hinni. Hitethozó ima nyomán kertedben is nyílhat virág!"
Együtt érzünk a vámossal, nemcsak ő nem ért semmit, sokszor a néző sem. A darab nem lineárisan halad előre, csapong. Nincs összefüggő történet, nincsenek konkrét jelenetek. Még konkrét mondanivaló sincs. A mindenről beszél, és a semmiről. Nem mondhatod: ez a darab erről és erről szól, viszont azt elmondhatod miről volt benne szó. Mesél a szerelemről, hitről, emberségről csupa nagybetűs dologról, melyekről mi is nap, mint nap gondolkodunk. Mégsem lóg a levegőben. Versek kapnak szárnyra, olyan dallamok, melyet csak a gyakorlott fül hall meg. Precíz, kiélezett rímek, apró eldugott jelképek, egy-egy metafora. Végig azt érezzük, velünk van gond, nem a darabbal. Ők előadják, megmutatják, mi meg képtelenek vagyunk felfogni. Néha körülnéztem, fényképeztem egyet. Mindenki élesen figyelt. Próbáltam okos képet vágni, mint aki mindent ért, hisz ez egy színdarab, melyet nem létezik, hogy egy bölcsész ne értsen meg. Majd a végén megnyugodtam, azt ugyanis értettem. A vámos, aki hitehagyott pap volt, visszatért az életbe, a hithez, a szerelemhez, a megnyugváshoz, a békéhez. A hit a kulcsa mindennek.
A fogyatékos emberek itt élnek köztünk és ügyet sem vetünk rájuk. Legtöbbjük a mai napig a mezőgazdaságban dolgozik embertelen körülmények között. Van köztük néhány oly kivételesen szerencsés, mint akik a darabban szerepelnek, hogy teljes életet élhetnek. Lássuk meg ezt a csodát, melyet ők nyújtanak 30 percben.
Elfelé a Bakáts térről nehezen szólalt meg az ember. Azon töprengtem, ha végiggondolom, újra lejátszom magamban, akkor megértek mindent. Így lett. Nem könnyű a darab, végig résen kell lenned, oda kell figyelned minden apró részletre. Nem azért, hogy megértsd, hanem hogy megtapasztald az érzést, hogy milyen, ha másnak hiszek.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
A Baltazár Színház 1998 februárjában alakult. Magyarországon ez az egyedüli hivatásos színháztársulat, mely középsúlyosan fogyatékos fiatalokból tevődik össze. Fő törekvésük, hogy megmutassák a világnak: a fogyatékkal élők is tudnak teljes értékű életet élni. Nem mások, csak mi látjuk őket annak. Ugyan úgy érdekli őket a kultúra, a művészet, a színház. Ezek a színészek a normalizációs elv szerint élik az életüket. Ez azt jelenti, hogy hasonlóképpen dolgoznak, tanulnak, szeretnek és sírnak, mint mi. Magas színvonalú szakmai képzésben részesülnek, munkájukért rendszeres havi fizetést kapnak. A darab megpróbálja feloldani a korlátokat, melyeket mi felállítunk köztük és köztünk. A Repülési engedély - angyaloknak című drámát 2003 június 13-án mutatták be a Pécsi Országos Színházi Találkozón, ahol hatalmas sikert aratott. Azóta a társulat megjárt több hazai előadást és külföldi fellépést is. Valódi utcaszínház. A céljuk ezzel az volt, hogy a közönség és a színészek viszonyát más alapokra fektessék, így személyesebb lett a téma, a mondanivaló, hogy ügyük részének érezze magát a néző, és a legkedvesebb: hangjuk messze szálljon, túl a négy falon! A darabot Vörös István külön az ő kérésükre írta. A mű zenés, táncos formában beszéli el a gondolataikat, érzéseiket a hitről, a világról, a körülöttük élőkről.
Szól a zene, táncolnak. Apró mozdulatok, egyszerű koreográfia. A vámos kétezer éve él ugyanott. Nem érti, miért akarnak áthaladni az utasok éppen ott. Ő testesíti meg a bürokratizmust, a földhözragadt ember gondolatvilágát. Nem ért semmit. Kik ezek az emberek? Mit akarnak? Hova tartanak? Honnan jöttek? Az angyal miért nem beszél, és ha megszólal, miért szólal meg? Mit jelent mindez: "Vakondkabát, angyalzokni – egy a közös: nem kell mosni. Hét angyal és hétszínvirág között is van hasonlóság. Teljesítik kívánságod, nem kell más, csak bennük hinni. Hitethozó ima nyomán kertedben is nyílhat virág!"
Együtt érzünk a vámossal, nemcsak ő nem ért semmit, sokszor a néző sem. A darab nem lineárisan halad előre, csapong. Nincs összefüggő történet, nincsenek konkrét jelenetek. Még konkrét mondanivaló sincs. A mindenről beszél, és a semmiről. Nem mondhatod: ez a darab erről és erről szól, viszont azt elmondhatod miről volt benne szó. Mesél a szerelemről, hitről, emberségről csupa nagybetűs dologról, melyekről mi is nap, mint nap gondolkodunk. Mégsem lóg a levegőben. Versek kapnak szárnyra, olyan dallamok, melyet csak a gyakorlott fül hall meg. Precíz, kiélezett rímek, apró eldugott jelképek, egy-egy metafora. Végig azt érezzük, velünk van gond, nem a darabbal. Ők előadják, megmutatják, mi meg képtelenek vagyunk felfogni. Néha körülnéztem, fényképeztem egyet. Mindenki élesen figyelt. Próbáltam okos képet vágni, mint aki mindent ért, hisz ez egy színdarab, melyet nem létezik, hogy egy bölcsész ne értsen meg. Majd a végén megnyugodtam, azt ugyanis értettem. A vámos, aki hitehagyott pap volt, visszatért az életbe, a hithez, a szerelemhez, a megnyugváshoz, a békéhez. A hit a kulcsa mindennek.
A fogyatékos emberek itt élnek köztünk és ügyet sem vetünk rájuk. Legtöbbjük a mai napig a mezőgazdaságban dolgozik embertelen körülmények között. Van köztük néhány oly kivételesen szerencsés, mint akik a darabban szerepelnek, hogy teljes életet élhetnek. Lássuk meg ezt a csodát, melyet ők nyújtanak 30 percben.
Elfelé a Bakáts térről nehezen szólalt meg az ember. Azon töprengtem, ha végiggondolom, újra lejátszom magamban, akkor megértek mindent. Így lett. Nem könnyű a darab, végig résen kell lenned, oda kell figyelned minden apró részletre. Nem azért, hogy megértsd, hanem hogy megtapasztald az érzést, hogy milyen, ha másnak hiszek.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
