Ismerd meg a kívülállót! (DJ Shadow: The Outsider)
zene, 2006. szeptember
Nosztalgikus érzésekkel fogok hozzá ennek a CD ajánlónknak. Eszembe jutott ugyanis a legelső írásom. Három éve az Unkle Never Never Land című albumára igyekeztem felhívni a figyelmet, melynek kapcsán megemlítettem, hogy bár korábban DJ Shadow is tagja volt a projektnek, ezen a bizonyos albumon ő már nem segédkezett. Nos, Shadow lényegében azóta sem jelentkezett új hanganyaggal. Erre egészen idén szeptemberig kellett várni.
Ki gondolná, hogy a kaliforniai születésű producernek ez mindössze a harmadik LP-je? Pedig ha szigorúan nézzük, így van. Josh Davis zenéjével nagyjából másfél évtizede kezdhettünk meg ismerkedni, elsősorban persze azok, akiket az underground hip-hop érdekelt. Első albumát (Entroducing...) 1996-ban adta ki a James Lavelle vezette Mo Wax kiadó. A széles zenei palettát felölelő, stílushatárokat feszegető lemez óriási sikert aratott. 1998-ban következett egy válogatás a korai single kiadványokból (Preemptive strike), majd négy évig csend, hogy aztán ismét robbantson a 2002-es The Private Press-szel. Az elmúlt négy évet sem lazsálta el, mix albumokat adott ki kollegájával Cut Chemist-tel, piacra dobott egy DVD-t és egy remix lemezt, valamint jó néhány előadónak segített a stúdiómunkákban. És persze időnként szabadjára engedte fantáziáját, zenei síkra terelve gondolatait. Ennek a gyümölcse a The Outsider.
Az albumon nagyon sok a közreműködő, és mivel a fő irányvonal a hip-hop, legtöbbjük a szövegelésért felelős. Az első kb. 20 perc meghallgatása után még azt is gondoltam, hogy az előző lemezekkel ellentétben, most szinte kizárólag hip-hop alkotások várnak rám egészen a végéig. Ami persze nem lenne baj, hiszen Shadow mestere a műfajnak, effektjei és ritmusképletei továbbra is egyedülállók, semmit sem szégyell kipróbálni az újszerű hangzás érdekében. De a Shadow-féle eklektika nem maradhatott el! A lemez derekán kisebb stílus-kavalkádnak lehetünk fültanúi: rock, funk, downtempo és breakbeat hallható, tisztán és keverve. Ez a rész többszöri hallgatásra ösztönöz, és azt hiszem, kielégíti a legelvakultabb Shadow-rajongókat is. A végére még marad némi könnyed hip-hop levezetés, és a jól eső érzés, hogy az utóbbi egy órában valami tartalmasat hallgattunk.
Emberünk tehát ismét letett valamit az asztalra. Feltétlenül ajánlom ezt a lemezt azoknak, akik izgalmas zenei élményre vágynak.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ki gondolná, hogy a kaliforniai születésű producernek ez mindössze a harmadik LP-je? Pedig ha szigorúan nézzük, így van. Josh Davis zenéjével nagyjából másfél évtizede kezdhettünk meg ismerkedni, elsősorban persze azok, akiket az underground hip-hop érdekelt. Első albumát (Entroducing...) 1996-ban adta ki a James Lavelle vezette Mo Wax kiadó. A széles zenei palettát felölelő, stílushatárokat feszegető lemez óriási sikert aratott. 1998-ban következett egy válogatás a korai single kiadványokból (Preemptive strike), majd négy évig csend, hogy aztán ismét robbantson a 2002-es The Private Press-szel. Az elmúlt négy évet sem lazsálta el, mix albumokat adott ki kollegájával Cut Chemist-tel, piacra dobott egy DVD-t és egy remix lemezt, valamint jó néhány előadónak segített a stúdiómunkákban. És persze időnként szabadjára engedte fantáziáját, zenei síkra terelve gondolatait. Ennek a gyümölcse a The Outsider.
Az albumon nagyon sok a közreműködő, és mivel a fő irányvonal a hip-hop, legtöbbjük a szövegelésért felelős. Az első kb. 20 perc meghallgatása után még azt is gondoltam, hogy az előző lemezekkel ellentétben, most szinte kizárólag hip-hop alkotások várnak rám egészen a végéig. Ami persze nem lenne baj, hiszen Shadow mestere a műfajnak, effektjei és ritmusképletei továbbra is egyedülállók, semmit sem szégyell kipróbálni az újszerű hangzás érdekében. De a Shadow-féle eklektika nem maradhatott el! A lemez derekán kisebb stílus-kavalkádnak lehetünk fültanúi: rock, funk, downtempo és breakbeat hallható, tisztán és keverve. Ez a rész többszöri hallgatásra ösztönöz, és azt hiszem, kielégíti a legelvakultabb Shadow-rajongókat is. A végére még marad némi könnyed hip-hop levezetés, és a jól eső érzés, hogy az utóbbi egy órában valami tartalmasat hallgattunk.
Emberünk tehát ismét letett valamit az asztalra. Feltétlenül ajánlom ezt a lemezt azoknak, akik izgalmas zenei élményre vágynak.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 1. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
