A táncos
színház, 2007. március
Megvilágosodás. Egy pillanat műve volt. Addig, mint kívülálló szemlélő néztem jobbra, majd balra. Kapkodtam a fejem. Hogy áll össze? Ki van kivel? Miért játszanak egyszerre? Mit mondanak a szavak, melyeket kiejtenek. Majd jött egy pont. Egy mozdulat. És hírtelen felhúzták a függönyt, és beragyogott a nap. Értettem mindent.
A Zéró Műhely Színházi Társulat 2002-ben alakult. Az alapító négy atya közül már csak Müller Ádám van jelen. A többiek elvesztek helyükre újak léptek. Hogy velük mi lesz még nem tudni, de március végéig még élnek és léteznek a Dűrer Kávézóban az Ajtósin. A társulat önfenntartó, ezzel persze nincsenek egyedül. Heti hatszor próbálnak a Dűrer pincéjében, hogy minden pénteken a közönség elé tárják képzetüket. Tehetséges fiatalok, akiknek önálló gondolkodásuk van a világról és a színházról. Politikától és gazdasági szervezetektől független színházat alkotnak. Összetartó közösség, mindent együtt végeznek. Aki rendez, az segít a díszletnél, aki játszik az rendez is. Nincsenek a szerepek kiosztva. Ők tízen mutattak péntek este egy érdekes szemléletmódot. Egy kávézót, melyet másfél órára átalakítottak gyárrá, lakássá, lakókocsivá, börtönné. Lassan rajzolódott ki, hogy melyik sarok milyen funkciót tölt be.
Selma (Alexics Rita) hamarosan elveszti a látását. Míg lát, dolgozik. Fiáért teszi, aki ugyanabban a betegségben szenved, mint ő. Felnőtt korára megvakul. Azért jött át Csehszlovákiából az Egyesült Államokba, hogy 13 évesen a fiút meg tudják műteni. Mindenkinek azt hazudja apjának küldi a pénzt, de kuporgat. Ennek magas az ára. Dolgozik kezdetben két, majd három műszakban. Egy éjszaka, mivel már nem lát elrontja a gépet, és kirúgják. Utolsó keresetével hazatér, az összeget a többi közé rakná, amikor észreveszi, hogy eltűnt. Egyetlen ember vihette el, méghozzá Bill, akivel előző éjjel megosztotta a titkát.
A darab többről szól, mint egy véletlen gyilkosságról. Mély tartalma van. Nem érzékeled a kezdetektől az erkölcsi, társadalmi mondanivalót. Amikor megvilágosodik az elméd, akkor jössz rá, mekkora a mondanivalója. A szűk családi tragédián túlmutat. Túlnő az örökletes betegség témáján. Selma naivitásán, a musicalbe menekülésén, az emberek jóságába vetett hitén. Kihat egy közösség életére. Az emberek sokszínűségére, egymáshoz való viszonyára. Egy társadalmi rétegre a munkásosztály sorsára, és a velük szemben álló bürokráciára. Majd a végén kiterjed a világra. A kapitalista, kizsákmányoló Amerika és a kommunista Csehszlovákia szembenállására. Hogy Amerika a felsőbbrendű tudatával megveti és lenézi a kommunista országokból származó embereket. Nem tekint egyenrangúnak senkit önmagával. Így Selma tragédiája több szempontból megrázó. Megrendít a naívság, pénztelenség, kiszolgáltatottság, halálfélelem és halálvágy miatt, mert ez a nő meg akar halni, hogy fia szemműtétje sikeres legyen, pedig talán önmaga is sejti, hogy esélytelen.
Páratlan Alexics Rita színészi teljesítménye. Bár hangja még csiszolatlan, de a látáselvesztés folyamatát tökéletesen érzékeltette. Lépésről lépésre követhettük, melyek azok a pontok, amiket már nem érzékel, illetve mikor jelenik meg a teljes vakság. A többiek mozdulataikban, mimikáikban felvették vele a ritmust. Jól megformálták a típusokat, melyeket a szerep megkíván. A jószívű barátnőt, ki mindent megtesz Selma kiszabadulásáért, a kegyetlen kivégzésvezetőt, aki ragaszkodik az előírásokhoz, csak papírforma szerint tud élni, a jószívű börtönvezető nőét. Azonban volt egy érdekes figura. A szerelmes férfi alakja. Rajong, hőn szerelmes, apró ajándékokat visz, majd mikor megszerzi a kívánt szót: "szeretlek!", megerőszakol. Hol billen át a férfiak ítélőképessége?
A Zéró Műhely megmutatta, miként lehet egy egyszerű kávézóban, ahol reggel eszed a vajas zsemlédet, iszod a kávédat, megjeleníteni a ’60-as évek amerikáját, s egy nő szomorú történetét. A darab végén, amikor kivonultak, hogy megtapsoljuk őket, úgy éreztem magam, mint Soma: "Jaj gyerekek fantasztikusak voltatok! Még a kezemen is felállt a szőr, a könnyem is kicsordult, és a bugyim is nedves lett!"
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
A Zéró Műhely Színházi Társulat 2002-ben alakult. Az alapító négy atya közül már csak Müller Ádám van jelen. A többiek elvesztek helyükre újak léptek. Hogy velük mi lesz még nem tudni, de március végéig még élnek és léteznek a Dűrer Kávézóban az Ajtósin. A társulat önfenntartó, ezzel persze nincsenek egyedül. Heti hatszor próbálnak a Dűrer pincéjében, hogy minden pénteken a közönség elé tárják képzetüket. Tehetséges fiatalok, akiknek önálló gondolkodásuk van a világról és a színházról. Politikától és gazdasági szervezetektől független színházat alkotnak. Összetartó közösség, mindent együtt végeznek. Aki rendez, az segít a díszletnél, aki játszik az rendez is. Nincsenek a szerepek kiosztva. Ők tízen mutattak péntek este egy érdekes szemléletmódot. Egy kávézót, melyet másfél órára átalakítottak gyárrá, lakássá, lakókocsivá, börtönné. Lassan rajzolódott ki, hogy melyik sarok milyen funkciót tölt be.
Selma (Alexics Rita) hamarosan elveszti a látását. Míg lát, dolgozik. Fiáért teszi, aki ugyanabban a betegségben szenved, mint ő. Felnőtt korára megvakul. Azért jött át Csehszlovákiából az Egyesült Államokba, hogy 13 évesen a fiút meg tudják műteni. Mindenkinek azt hazudja apjának küldi a pénzt, de kuporgat. Ennek magas az ára. Dolgozik kezdetben két, majd három műszakban. Egy éjszaka, mivel már nem lát elrontja a gépet, és kirúgják. Utolsó keresetével hazatér, az összeget a többi közé rakná, amikor észreveszi, hogy eltűnt. Egyetlen ember vihette el, méghozzá Bill, akivel előző éjjel megosztotta a titkát.
A darab többről szól, mint egy véletlen gyilkosságról. Mély tartalma van. Nem érzékeled a kezdetektől az erkölcsi, társadalmi mondanivalót. Amikor megvilágosodik az elméd, akkor jössz rá, mekkora a mondanivalója. A szűk családi tragédián túlmutat. Túlnő az örökletes betegség témáján. Selma naivitásán, a musicalbe menekülésén, az emberek jóságába vetett hitén. Kihat egy közösség életére. Az emberek sokszínűségére, egymáshoz való viszonyára. Egy társadalmi rétegre a munkásosztály sorsára, és a velük szemben álló bürokráciára. Majd a végén kiterjed a világra. A kapitalista, kizsákmányoló Amerika és a kommunista Csehszlovákia szembenállására. Hogy Amerika a felsőbbrendű tudatával megveti és lenézi a kommunista országokból származó embereket. Nem tekint egyenrangúnak senkit önmagával. Így Selma tragédiája több szempontból megrázó. Megrendít a naívság, pénztelenség, kiszolgáltatottság, halálfélelem és halálvágy miatt, mert ez a nő meg akar halni, hogy fia szemműtétje sikeres legyen, pedig talán önmaga is sejti, hogy esélytelen.
Páratlan Alexics Rita színészi teljesítménye. Bár hangja még csiszolatlan, de a látáselvesztés folyamatát tökéletesen érzékeltette. Lépésről lépésre követhettük, melyek azok a pontok, amiket már nem érzékel, illetve mikor jelenik meg a teljes vakság. A többiek mozdulataikban, mimikáikban felvették vele a ritmust. Jól megformálták a típusokat, melyeket a szerep megkíván. A jószívű barátnőt, ki mindent megtesz Selma kiszabadulásáért, a kegyetlen kivégzésvezetőt, aki ragaszkodik az előírásokhoz, csak papírforma szerint tud élni, a jószívű börtönvezető nőét. Azonban volt egy érdekes figura. A szerelmes férfi alakja. Rajong, hőn szerelmes, apró ajándékokat visz, majd mikor megszerzi a kívánt szót: "szeretlek!", megerőszakol. Hol billen át a férfiak ítélőképessége?
A Zéró Műhely megmutatta, miként lehet egy egyszerű kávézóban, ahol reggel eszed a vajas zsemlédet, iszod a kávédat, megjeleníteni a ’60-as évek amerikáját, s egy nő szomorú történetét. A darab végén, amikor kivonultak, hogy megtapsoljuk őket, úgy éreztem magam, mint Soma: "Jaj gyerekek fantasztikusak voltatok! Még a kezemen is felállt a szőr, a könnyem is kicsordult, és a bugyim is nedves lett!"
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
