Hja

Ki gondolná, hogy éppen a lélektan egyik ága terjeszti a nézetet, miszerint a szerelem csereüzlet? Korszerű megközelítésnek számít a maga módján. (Főleg amiatt a szó miatt, hogy üzlet.) A szép nőknek karcsúnak kell lenni, minél laposabb hassal – mert elvileg ez jelzi a hím felé, hogy nem állapotos egy másik hímtől –, de kellően széles csípővel, szabályos arccal. Tiszta, fényes bőr és tiszta szemek (az egészség jelei), ép fogak, arányos csontozat, sima köröm, sűrű haj (vitalitás). Nem ártanak a kellően méretes keblek (elég tej), a hosszú, erős comb (ha netán bogyót kellene gyűjteni mérföldeken át...), és elengedhetetlen a kedves természet és a türelem. Igaz, azok szerint, akik ezt a témát "kutatják", mostanában az amazon a divat, tehát nem elég a kedvesség, kell a sportosság és a női vadászösztön is, keverve a talpraesettséggel és játékossággal. A szűzies tartózkodás ideje lejárt, érteni kell mindenhez, amihez hajdanán szentségtörés lett volna. És aki mindezekkel a kvalitásokkal fel van fegyverezve, az valódi evolúciós élbajnoknak fog számtani! Minden ujjára kettő!

De mivel csereelméletről van szó, muszáj legyen valami a másik oldalon is. Ezt a valamit állítólag sokkal rövidebben meg lehet fogalmazni: pénz. A férfi legyen nagyjövőjű, nagydiplomás, nagyon intelligens (humoros), nagyon szociális, közepesen sportos és közepesen érzékeny is, egy kis jóképűséggel nyakon öntve.

De főként és legelsősorban keressen jól, dolgozzon biztos állásban, legyen lakása, kocsija, soha le nem merülő akkumulátorral rendelkező kisugárzása, a nőkkel való tapasztalata, tapintata és a megfelelő tapintása. Ezek után pályázhat maga is az evolúciós nagydíjra. A többiek meg benépesítik majd a maradék szárazföldeket (pl. amiken nincs se olaj, se földgáz)...

Mindez persze felháborító és túláltalánosított. Legalábbis két harminc éves férfi szerint, akik egy nagyjából tizenöt éves Mercedesszel robbantak le a város közepén, és miközben megpróbálták újra üzembe helyezni, homlokukat törölgetve megálltak egy sarkon pihenni. Emberforgatag vonult el mellettük, csupa siető, fiatal és tipegő városi lány.

Hö – így az egyik –, a a Hondával jöttünk volna, nem így suhognának el mellettünk.
Hja – így a másik.
Hö, amikor beültem először, emlékszel, az a fodrászcsaj még integetett is, mi?
Hja.
Azzal megszemlélték az egyik hölgy félig fedetlen, divatos kebleit, aki töretlen sebességgel hagyta maga mögött a szereplőket.
Meg amikor szombaton ott forgattam a Sanyi Lexusának a kulcsát az ujjam körül a bárpultnál! Hát nem a két szép szememért jött oda az a csaj – azzal kiköpött az utcára. – De annak milyen egy hordó segge volt!
Hja.
Az a Marcsi is hogy meghízott.
Hja.
Azt közbe hirdeti magát mindenféle társkeresőn. Meg rád is nyomult.
Hja.
Na ennél nekünk több eszünk van, mint az ilyet felszedni. Hogy néz má’ ki? Hö?
Hja.
Újabb leányzó libbent el, két méteres lábakon, bokáig érő, fényes fekete hajjal. Megállt a szájukban a bagó, és lassú lépésekkel egy közeli BMW felé hátráltak.
Na ennek a hirdetésére válaszolnék! Hö-hö.
Hja.
Aztá’ képzeld a Marcsi még meg is kérdezte, mivel foglalkozom. Mondtam neki, piacozom, arrébb ment. A hordóseggű.
Szőke fürtös tizenhat éves tündér közeledett, sziát köszöntek. A lány olajfoltos, borostás arcukra meredt, és megszaporázta.
Azéletigassságtalan…!
Hja.

Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu