Eltelt a február, és volt itt nekünk egy Oscar gálánk. Ebben persze nincs semmi meglepő, az említett eseménynek alapvető tulajdonsága az, hogy minden évben megrendezik. Az viszont már korántsem fordul elő olyan gyakran, hogy két magyar jelölt is legyen a díjakra esélyes ötök között, éppen ezért néhány szóban mindenképpen érdemes említést tennünk róluk. Zsigmond Vilmost immáron ötödször jelölték a díjra, 1978-ban el is hozhatta a szobrocskát. Ezúttal sajnos nem őt választották a bírák, ettől függetlenül érdemes megtekinteni az általa fényképezett Fekete Dália című filmet, melyet e hónap 22-étől játszanak a magyar mozik. M. Tóth Géza először (és reméljük nem utoljára) kerülhetett a legjobb öt közé, Maestro című rövid animációs filmjével, mely a gála estéjén látható volt a királyi adónkon is. Rendkívül ötletes és humoros alkotás, egy igazi kis gyöngyszem ez, mindenkinek csak ajánlani tudom. Természetesen innen, szerény berkeinkből mi is gratulálunk mindkettőjüknek, egyben sok sikert kívánunk nekik a jövőben!
Ami a jelöléseket illeti, e havi választásunk sem panaszkodhat, sőt a nyerhető hatból hármat be is kasszírozott A faun labirintusa, Guillermo del Toro remekműve. A történet főhőse, a 11 éves Ofelia (Ivana Baquero) terhes és beteg édesanyjával a hegyek melletti erdőbe utazik. 1944-ben járunk Spanyolországban, a polgárháború véget ért, de az ellenállók még néhány helyen küzdenek a kialakulóban lévő diktatúra ellen. Az egyik gerillacsoportot felszámolni hivatott Vidal kapitány (Sergi López) úgy véli, hogy születendő fiának mindenképp az apja mellett a helye, ezért utaztatja Carment (Ariadna Gil) és a kislányt táborhelyére. A mesekönyveket bújó Ofelia számára ijesztő az új környezet, különösen a kegyetlen mostohaapa, akit most ismer meg. Az első éjszaka nem is igazán tud aludni, és amikor egy kis teremtmény jelenik meg a szobában, követi azt a közeli labirintusba. Ott egy különös lény, a Pan nevű faun (Doug Jones) jelenik meg neki, aki elmondja, hogy Ofelia egy titokzatos földalatti világ uralkodójának leszármazottja, és ahhoz, hogy visszatérjen, teljesítenie kell három próbát. A kislány neki is áll a hátborzongató feladatoknak, de csak magára számíthat, hiszen melyik felnőtt hinné el neki azt, amit látott? Közben viszont nem alakulnak jól a dolgok: édesanyja állapota egyre rosszabbodik, ráadásul fültanúja lesz annak, amikor a kapitány megparancsolja az orvosnak, hogy ha választania kell, a kisfiú életét mentse meg Carmené helyett. Ofeliának az anyján kívül egyetlen barátja van, a kapitány háztartását vezető Mercedes (Maribel Verdú). A csodalényekben azonban már ő sem hisz, ráadásul neki is megvan a saját titka, ami ha kiderül, sok ember életébe kerülhet.
Biztos vannak most olyanok, akik legyintenek, és már be is sorolták e művet az utóbbi időben gyakori, 12-es karikás fantasy filmek közé. Esetleg még a bemutatót is látták, ami szintén ráhajazhat erre a felvetésre. Nos, a világért sem szeretném lelőni a poént, de egyáltalán nem erről van szó. Itt nincs szörny, aki rátámad a jókra, és sárkány sincs, aki idő előtt hamuvá pörköli a gonoszokat. Az egyetlen, aki látja a különleges lényeket az Ofelia. Beszél velük, harcol ellenük, menekül előlük. De csakis ő. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem létezhetnek! Guillermo del Toro ezt a kettős szempontot helyezte a fókuszba, és ezt vezeti végig a film egésze során elképesztő precizitással. Két történeti szál fut egymás mellett, melyek csak nagyon ritkán, és nagyon felületesen érintkeznek egymással. De mégis érintkeznek. A rendező pedig a nézőre bízza, hogy melyik van hatással melyikre. Mi csak nézzük a kettős fronton küzdő kislányt, és nem tudjuk eldönteni, melyik világban van nagyobb veszélyben. A szigorú, kegyetlen feladatokat kiosztó faun nem félelmetesebb, de nem is kegyesebb, mint a hidegvérrel embereket gyilkoló Vidal kapitány. Mindkét "valóságban" lehetősége van jól és rosszul cselekedni, és lehetősége van arra, hogy véget vessen szenvedéseinek, de ennek minden esetben ára van. Szóval Del Toro grammra pontosan kiegyensúlyozta a mérlegét. Ránk, nézőkre van bízva, hogy eldöntsük, hiszünk-e még a mesékben, vagy már nem!?
Az alkotást március 8-ától játszák a magyar mozik. Mindenkinek azt javaslom, hogy menjen el és nézze meg ezt a lenyűgöző mexikói művet. Erről csak lemaradni lehet, csalódni benne biztosan nem!
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ami a jelöléseket illeti, e havi választásunk sem panaszkodhat, sőt a nyerhető hatból hármat be is kasszírozott A faun labirintusa, Guillermo del Toro remekműve. A történet főhőse, a 11 éves Ofelia (Ivana Baquero) terhes és beteg édesanyjával a hegyek melletti erdőbe utazik. 1944-ben járunk Spanyolországban, a polgárháború véget ért, de az ellenállók még néhány helyen küzdenek a kialakulóban lévő diktatúra ellen. Az egyik gerillacsoportot felszámolni hivatott Vidal kapitány (Sergi López) úgy véli, hogy születendő fiának mindenképp az apja mellett a helye, ezért utaztatja Carment (Ariadna Gil) és a kislányt táborhelyére. A mesekönyveket bújó Ofelia számára ijesztő az új környezet, különösen a kegyetlen mostohaapa, akit most ismer meg. Az első éjszaka nem is igazán tud aludni, és amikor egy kis teremtmény jelenik meg a szobában, követi azt a közeli labirintusba. Ott egy különös lény, a Pan nevű faun (Doug Jones) jelenik meg neki, aki elmondja, hogy Ofelia egy titokzatos földalatti világ uralkodójának leszármazottja, és ahhoz, hogy visszatérjen, teljesítenie kell három próbát. A kislány neki is áll a hátborzongató feladatoknak, de csak magára számíthat, hiszen melyik felnőtt hinné el neki azt, amit látott? Közben viszont nem alakulnak jól a dolgok: édesanyja állapota egyre rosszabbodik, ráadásul fültanúja lesz annak, amikor a kapitány megparancsolja az orvosnak, hogy ha választania kell, a kisfiú életét mentse meg Carmené helyett. Ofeliának az anyján kívül egyetlen barátja van, a kapitány háztartását vezető Mercedes (Maribel Verdú). A csodalényekben azonban már ő sem hisz, ráadásul neki is megvan a saját titka, ami ha kiderül, sok ember életébe kerülhet.
Biztos vannak most olyanok, akik legyintenek, és már be is sorolták e művet az utóbbi időben gyakori, 12-es karikás fantasy filmek közé. Esetleg még a bemutatót is látták, ami szintén ráhajazhat erre a felvetésre. Nos, a világért sem szeretném lelőni a poént, de egyáltalán nem erről van szó. Itt nincs szörny, aki rátámad a jókra, és sárkány sincs, aki idő előtt hamuvá pörköli a gonoszokat. Az egyetlen, aki látja a különleges lényeket az Ofelia. Beszél velük, harcol ellenük, menekül előlük. De csakis ő. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem létezhetnek! Guillermo del Toro ezt a kettős szempontot helyezte a fókuszba, és ezt vezeti végig a film egésze során elképesztő precizitással. Két történeti szál fut egymás mellett, melyek csak nagyon ritkán, és nagyon felületesen érintkeznek egymással. De mégis érintkeznek. A rendező pedig a nézőre bízza, hogy melyik van hatással melyikre. Mi csak nézzük a kettős fronton küzdő kislányt, és nem tudjuk eldönteni, melyik világban van nagyobb veszélyben. A szigorú, kegyetlen feladatokat kiosztó faun nem félelmetesebb, de nem is kegyesebb, mint a hidegvérrel embereket gyilkoló Vidal kapitány. Mindkét "valóságban" lehetősége van jól és rosszul cselekedni, és lehetősége van arra, hogy véget vessen szenvedéseinek, de ennek minden esetben ára van. Szóval Del Toro grammra pontosan kiegyensúlyozta a mérlegét. Ránk, nézőkre van bízva, hogy eldöntsük, hiszünk-e még a mesékben, vagy már nem!?
Az alkotást március 8-ától játszák a magyar mozik. Mindenkinek azt javaslom, hogy menjen el és nézze meg ezt a lenyűgöző mexikói művet. Erről csak lemaradni lehet, csalódni benne biztosan nem!
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
