Továbbra is jól muzsikál a két londoni hős (4 Hero: Play With The Changes)
zene, 2007. március
Pionír. Stílusteremtő. Korszakalkotó. Ilyen és ehhez hasonló kifejezésekkel szokták illetni a brit 4 Hero csapatot, illetve korábbi munkáit. Nem csoda, hogy ha az együttes közel hat év hallgatás után új szerzői albumot jelentet meg, arra sokan felkapják a felkapnivalójukat.
Az eredetileg négytagú, ám igazából főleg Dennis "Dego" McFarlane és Mark "Marc Mac" Clair neve által fémjelzett észak-londoni kollektíva kalózrádiózással kezdte zenei pályafutását a nyolcvanas évek végén. Röviddel ezután az elektronikus tánczene hajnalán, ők is belevetették magukat az underground ütemek kreálásába, számos különböző néven kiadott alkotásuk mára már klasszikusnak számít a szcénában. Első LP-jüket 1992-ben jelentették meg In Rough Territory címmel, a két évvel későbbi Parallel Universe-t pedig sokan nemes egyszerűséggel csak "az" első drum’n’bass albumnak aposztrofálják. Azóta még két nagylemez fűződik a nevükhöz, az 1998-as Two Pages és a 2001-es Creating Patterns. Ezeken már organikusabb, jazz-közelibb alkotások találhatók, melyeket mind a kritikusok, mind a rajongók nagy többsége örömmel fogadott.
Úgy tűnik, a srácok nem akarnak letérni a megkezdett útról, és azt az egyedi stílust finomították tovább, ami mára már olyannyira jellemző rájuk: a jazz, a funk, a soul és a breakbeat sajátos ötvözete jellemzi a Play With The Changes című lemezt is. Kellemes basszus, hegedűszólamok, vokálok, némi szóló és tört ütem, nagyjából ez a recept. Semmi új, ami a hozzávalókat illeti, de a korrekt elkészítés és a remek alapanyag nyerővé varázsolja a végeredményt. Se szeri, se száma a neves vendégelőadóknak, akik közül többen már nem először dolgoznak együtt Degoékkal (Face, Carina Anderson, Ursula Rucker), vagy igazán régi motorosnak számítanak a zeneiparban (Larry Mizell). Szóval a fiúk bíznak a bevált dolgokban. Talán ezért is próbálkoztak meg a Les Fleur után egy újabb klasszikus feldolgozással: ezúttal Stevie Wonder Superwomanjét írták újra. Szerintem ez is kifejezetten jól sikerült.
Mint ahogy összességében a lemezre is elmondható ugyanez, a 4 Hero hozza a formáját és a Two Pages óta megszokott stílust. Egyértelműen hallgatásra érdemes.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Az eredetileg négytagú, ám igazából főleg Dennis "Dego" McFarlane és Mark "Marc Mac" Clair neve által fémjelzett észak-londoni kollektíva kalózrádiózással kezdte zenei pályafutását a nyolcvanas évek végén. Röviddel ezután az elektronikus tánczene hajnalán, ők is belevetették magukat az underground ütemek kreálásába, számos különböző néven kiadott alkotásuk mára már klasszikusnak számít a szcénában. Első LP-jüket 1992-ben jelentették meg In Rough Territory címmel, a két évvel későbbi Parallel Universe-t pedig sokan nemes egyszerűséggel csak "az" első drum’n’bass albumnak aposztrofálják. Azóta még két nagylemez fűződik a nevükhöz, az 1998-as Two Pages és a 2001-es Creating Patterns. Ezeken már organikusabb, jazz-közelibb alkotások találhatók, melyeket mind a kritikusok, mind a rajongók nagy többsége örömmel fogadott.
Úgy tűnik, a srácok nem akarnak letérni a megkezdett útról, és azt az egyedi stílust finomították tovább, ami mára már olyannyira jellemző rájuk: a jazz, a funk, a soul és a breakbeat sajátos ötvözete jellemzi a Play With The Changes című lemezt is. Kellemes basszus, hegedűszólamok, vokálok, némi szóló és tört ütem, nagyjából ez a recept. Semmi új, ami a hozzávalókat illeti, de a korrekt elkészítés és a remek alapanyag nyerővé varázsolja a végeredményt. Se szeri, se száma a neves vendégelőadóknak, akik közül többen már nem először dolgoznak együtt Degoékkal (Face, Carina Anderson, Ursula Rucker), vagy igazán régi motorosnak számítanak a zeneiparban (Larry Mizell). Szóval a fiúk bíznak a bevált dolgokban. Talán ezért is próbálkoztak meg a Les Fleur után egy újabb klasszikus feldolgozással: ezúttal Stevie Wonder Superwomanjét írták újra. Szerintem ez is kifejezetten jól sikerült.
Mint ahogy összességében a lemezre is elmondható ugyanez, a 4 Hero hozza a formáját és a Two Pages óta megszokott stílust. Egyértelműen hallgatásra érdemes.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
