Élmunkás az élcsapatban (Szkárosi Endre: Merülő Monró)
könyv, 2007. március
Szkárosi Endre nem egyszerű figura. Képes arra, hogy nyílt színen szétvagdosson egy nadrágot, vagy mindenféle zajokat generáljon (akár önnön hangjával), összefirkálja a verseskötetét, és mindezt ráadásul irodalomnak hívja. És igaza van. Vérbeli avantgárd művész.
Az avantgárd – az ő tálalásában – igen komoly dolog (persze, egyáltalán nem nélkülözi a humort és az öniróniát). Nem hiába írt sok forrásértékű munkát, nemrég tanulmánykötete jelent meg a neoavantgárdról, ennek történetéről. Egyébként "civilben" az ELTE olasz tanszékének tanára, műfordító.
A mostani verseskönyv, a Merülő Monró tudatosan szerkesztett kötet, bár ez a tény esetleg csak többszöri végiglapozás után válik nyilvánvalóvá. A különféle (hol kevésbé, hol pedig jobban) elrejtett vendégszövegek legtöbbször dupla csavarral egymásra is reflektálnak, ha lineárisan olvassuk a kötetet. Aztán a Pasolini emlékére írt "robbanószerkezetversek", a verses puzzle-hoz hasonló "lábtextus", a felolvasási gyakorlatok betűkből s nem szavakból álló, kötött formájú versei mind egyvalamiről tanúskodnak: Szkárosi minden elérhető eszközzel ki tudja fejezni magát.
Vannak hagyományosabbnak mondható versek is: "(…) merre de merre de merre / adalék hátralék előleg / tégy már valami jót / vagy legalább valamit jól / valamikor valahogy (…)" – Részlet a Krónosz hagy még egy látleletet című versből.
Az összefirkált oldalak, a montázsok szerepeltetése a kötetben (azon kívül, hogy bemutatják Szkárosi munkásságát) feszegetik az irodalom – és ezzel együtt a művészet – határait. És, hát ez volna tulajdonképpen az avantgárd dolga, egy lépéssel a többiek előtt járni, ha már valaki egy "élcsapat" nevezetű irányzat tagja…
Tanácsos a kötetet többször, többfajta megközelítéssel elolvasni, mert rejtett összefüggésekre, nem várt poénokra bukkanhatunk. Hajrá!
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Szkárosi Endre (forrás: www.barcelonareview.com)
Az avantgárd – az ő tálalásában – igen komoly dolog (persze, egyáltalán nem nélkülözi a humort és az öniróniát). Nem hiába írt sok forrásértékű munkát, nemrég tanulmánykötete jelent meg a neoavantgárdról, ennek történetéről. Egyébként "civilben" az ELTE olasz tanszékének tanára, műfordító.
A mostani verseskönyv, a Merülő Monró tudatosan szerkesztett kötet, bár ez a tény esetleg csak többszöri végiglapozás után válik nyilvánvalóvá. A különféle (hol kevésbé, hol pedig jobban) elrejtett vendégszövegek legtöbbször dupla csavarral egymásra is reflektálnak, ha lineárisan olvassuk a kötetet. Aztán a Pasolini emlékére írt "robbanószerkezetversek", a verses puzzle-hoz hasonló "lábtextus", a felolvasási gyakorlatok betűkből s nem szavakból álló, kötött formájú versei mind egyvalamiről tanúskodnak: Szkárosi minden elérhető eszközzel ki tudja fejezni magát.
Vannak hagyományosabbnak mondható versek is: "(…) merre de merre de merre / adalék hátralék előleg / tégy már valami jót / vagy legalább valamit jól / valamikor valahogy (…)" – Részlet a Krónosz hagy még egy látleletet című versből.
Az összefirkált oldalak, a montázsok szerepeltetése a kötetben (azon kívül, hogy bemutatják Szkárosi munkásságát) feszegetik az irodalom – és ezzel együtt a művészet – határait. És, hát ez volna tulajdonképpen az avantgárd dolga, egy lépéssel a többiek előtt járni, ha már valaki egy "élcsapat" nevezetű irányzat tagja…
Tanácsos a kötetet többször, többfajta megközelítéssel elolvasni, mert rejtett összefüggésekre, nem várt poénokra bukkanhatunk. Hajrá!
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
