Nemcsak távoli országokban éltek régebben extrémen öltözött sámánok. Itt, Magyarországon is előfordultak, még ha nem is az év minden szakában. Legalább is ez juthat eszünkbe, ha ránézünk a "Maszkos pásztorok" című képre, Korniss Péter Betlehemes című fotóalbumában. A mókás-ijesztő maszkok mögé rejtőzött, kifordított kabátban, nagy botokkal felszerelkezett "lények", akiknek cuccait még a Slipknot is elirigyelheti, a sámánok rokonai. Ősi, pogány rítusok, elfeledett istenek emlékeit hordozzák. Karácsonykor. A Csobánok (törökül a csobán pásztort jelent, s a csobánolás olyan móka, amikor a férfiak beöltöznek maszkos izéknek, és rosszalkodnak a faluban, elfoglalják a buszt, ilyenek), a Nyulas Pásztor mind-mind ősi korok ősi hiteinek továbbélései a keresztény karácsony ünnepében.
Régebben a karácsony több hetes buli volt, mindenféle nevezetes nappal és ezekhez kötődő népszokással. A legismertebb talán a betlehemezés, amikor a fiatalok pásztoroknak meg királyoknak öltözve, hordozható jászollal körbejárják a falu házait, mindenhová bekéredzkednek és előadják Jézus születésének rövidített történetét. Ilyen festett bajuszú legényeket és álhajjal feldíszített "pásztorokat" láthatunk akció közben az album első felében, a gyönyörűen komponált fekete-fehér képeken. Ezek kordokumentumok is, mutatják, miképpen ment a betlehemezés, a regölés a hatvanas-hetvenes évek vidéki Magyarországán és a szomszédos országok magyarok lakta településein. Egy szörnyre hajazó Mikulás kergeti a fiatal lányokat a meglepően fallikusra sikeredett hóember körül – ez is a karácsony része volt, ugyanúgy, ahogy az elmaszkírozott "Luca", aki megvarázsolta a tyúkokat, és kikérdezte a gyerekeket.
A kötet érdekessége, hogy a Kossuth-díjas fényképész (aki egyébként évtizedek óta foglalkozik a magyar népszokások művészi dokumentálásával) visszatért korábbi helyszíneire, megnézni a kamera szemével, mi is a helyzet betlehemezés-fronton manapság. Az eredmény több mint érdekes: találhatunk fülbevalós, hidrogénezett hajú betlehemes pásztort, Vans-cipős, emo-frizurás csobánt is. De valahogy mégis átjön az egész eredeti hangulata – még a beállított képeken is, amelyekkel a fényképész mostanában operál. Látszik, hogy készültek erre az emberek, megcsinálták a jelmezeiket, komolyan vették a mókát, amely így talán még tovább élhet egy picit. Ez az "Isten-szerette pogány" közösségi megmozdulás, ahogy Lázár Ervin előszavában olvashatjuk a találó megfogalmazást. Az impozáns kötetet Tari Lujza tanulságos írása zárja, ezzel kiművelhetjük magunkat regölésből, csobánkodásból, betlehemezésből, és még azt is megtudhatjuk, hogy a vörsieknél miért a tűzoltók vitték a betlehemet, meg hogy mi fér bele "Pista kétszáz literes gyomrába".
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 5. számában.
http://ikhok.elte.hu
Régebben a karácsony több hetes buli volt, mindenféle nevezetes nappal és ezekhez kötődő népszokással. A legismertebb talán a betlehemezés, amikor a fiatalok pásztoroknak meg királyoknak öltözve, hordozható jászollal körbejárják a falu házait, mindenhová bekéredzkednek és előadják Jézus születésének rövidített történetét. Ilyen festett bajuszú legényeket és álhajjal feldíszített "pásztorokat" láthatunk akció közben az album első felében, a gyönyörűen komponált fekete-fehér képeken. Ezek kordokumentumok is, mutatják, miképpen ment a betlehemezés, a regölés a hatvanas-hetvenes évek vidéki Magyarországán és a szomszédos országok magyarok lakta településein. Egy szörnyre hajazó Mikulás kergeti a fiatal lányokat a meglepően fallikusra sikeredett hóember körül – ez is a karácsony része volt, ugyanúgy, ahogy az elmaszkírozott "Luca", aki megvarázsolta a tyúkokat, és kikérdezte a gyerekeket.
A kötet érdekessége, hogy a Kossuth-díjas fényképész (aki egyébként évtizedek óta foglalkozik a magyar népszokások művészi dokumentálásával) visszatért korábbi helyszíneire, megnézni a kamera szemével, mi is a helyzet betlehemezés-fronton manapság. Az eredmény több mint érdekes: találhatunk fülbevalós, hidrogénezett hajú betlehemes pásztort, Vans-cipős, emo-frizurás csobánt is. De valahogy mégis átjön az egész eredeti hangulata – még a beállított képeken is, amelyekkel a fényképész mostanában operál. Látszik, hogy készültek erre az emberek, megcsinálták a jelmezeiket, komolyan vették a mókát, amely így talán még tovább élhet egy picit. Ez az "Isten-szerette pogány" közösségi megmozdulás, ahogy Lázár Ervin előszavában olvashatjuk a találó megfogalmazást. Az impozáns kötetet Tari Lujza tanulságos írása zárja, ezzel kiművelhetjük magunkat regölésből, csobánkodásból, betlehemezésből, és még azt is megtudhatjuk, hogy a vörsieknél miért a tűzoltók vitték a betlehemet, meg hogy mi fér bele "Pista kétszáz literes gyomrába".
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 5. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
