Szójáték
irodalom, színház, történelem, 2006. november
Kéz. Becsukta, kinyitotta. Kulcsba fonta. Járkált s megállt. Játszott a szája és teste. Olyan volt a keze, mint egy másik lény, ki vele együtt játssza a szerepét. A többiek? Ők vele éltek. Ott nekünk aznap este megmutatták a történelmet.
Élt egy ember a 16. században, kinek gondolatai, cselekedetei és életfilozófiája tömegeket mozgatott meg, embereket serkentett gondolkodásra. Ő volt Thomas Morus. A darab a halálához vezető utat hívatott bemutatni. Miként képes egy ember szembeszegülni a király akaratával, tudva azt, hogy ha nem mond le nézeteiről halálfia. Hogy képes megőrizni a humorát, cinikusságát, életkedvét, emberekbe vetett hitét és feltétlen szeretetét.
Az ősbemutató 1960-ban volt Londonban. Azóta változatlan sikerrel játsszák a Robert Bolt által rendezett darabot a világ számos országában. 6x6-os fekete színpad körülötte 150 férőhely. Egyszerű, profán díszlet, egy-két szék, egy asztal. Korhű jelmezek, alattuk fekete hétköznapi viselet. Semmi extra vagy nagyzolás. De már az első percben, ahogy ott állt a szolga könyvvel a kezében felvezetvén a történelmet, érdeklődéssel figyelted, mi lesz ebből. Először voltak dolgok, melyeket nem értettem, hiszen régen volt már az a bizonyos történelemóra. Aztán szép lassan, lépésről lépésre rájöttem ki kivel van, hogy bonyolódnak a szálak, ki kinek az ellensége, és ki kinek a barátja. Morus a jellem drámája. Azt próbálja bemutatni, hogyan élhet egy ember, aki gondolkodó, hithű és a király szolgája abban az időben, amikor VIII. Henrik megalapítja az anglikán egyházat. Morus nem volt hajlandó támogatni a királyt a válásában, hiszen diszpenzáció által vette nőül korán elhunyt bátyjának feleségét. A házasság-megszakítás számára összeegyeztethetetlen volt és egyházellenes. Henriknek végül sikerült megszabadulnia Katalin spanyol hercegnőtől, de Morus soha nem hajtott fejet a válás és a király újabb frigye felett. Henriknek, pedig "nem volt egy nyugodt éjszakája barátja miatt." Megpróbálta tőrbe csalni, de nem lehetett, Morus tiszta volt. Majd elvette mindenét, végül megvádolta egy kehellyel, börtönbe jutatta és kivégeztette. De hősünk nem tört meg. Még a halál árnyékában is, megőrizte azt, aki volt és mindig is lenni akart.
Sokáig nem tudtam eldönteni: Cromwell gyűlöli Thomast, vagy csak az állására pályázik. Majd volt egy mondat, mely megvilágított mindent. Ha nem bírja rá Morust a főhajtásra, az ő fője fog lehullni. Minden szállat a király mohósága és kegyetlensége mozgatott. Ő irányította Cromwell gyűlöletét. Érdekes volt eme két ember csatája. Cromwell sokszor vesztette el a fejét, sokszor hibázott, Morus egyszer sem. Mindig ércelődött, mindig több frappáns mondat volt a birtokában. A darab másik érdekessége William Roper és Margaret More szerelme. Margaret Thomas lánya felvilágosult, gondolkodó nő volt, ki meghaladta korát. Művelt, kin jól látszott édesapja nevelése. Ugyanaz az élces hang, ugyanazok a meglepő szófordulatok jellemezték beszédét. A szerelmes pár kapcsolata roppant modern volt. Sokszor meglepődtem, hogy vajon a korban a jegyesek átölelhették egymást a szüleik előtt, vagy csókolózhattak idegenek jelenlétében? Aztán rádöbbentem, ezzel is üzen a darab. Még jobban ráteszi a Morus-házra a haladó szelleműség bélyegét. A feleség Alice More egy egyszerűbb teremtés, aki szereti férjét, és fejet hajt akarata előtt.
A darab lehet a barátság szimbóluma is. "E.E. Reynolds találóan jegyezte meg: Morus életében nincs nyoma egyetlen megszakított barátságnak; Henrik életében nincs nyoma egyetlen meg nem szakított barátságnak." Az első felvonás vége előtt Norfolk herceg fel akarja adni hivatalát, mert azt gondolja, úgy maradhat Thomas barátja, ha mellé áll. Morust mélyen megbántotta eme gondolat. Attól, hogy a hatalom őket két ellentétes pólusra állítja, ők ettől még egy nézőponton lesznek. A barátság nem az állások és a hatalmi pozíciók szülöttje, hanem a lelkek harmóniája. De ott van egy ettől sokkal szembetűnőbb példa. Richard Rich többször elárulja a főhősünket, de ő gúnyosan mindig annyit jegyez meg, amikor Rich feljebb kerül a ranglétrán: "Szép a ruhája Richard!"
Odakint 24-én ázva az esőben lenyűgözött Eperjes Károly kézjátéka, és az, ahogyan a többi színész ehhez idomult. Káprázatosak voltak a szófordulatok, mulatságosak és tanulságosak. Hogy lehet kedvesen igazat mondani anélkül, hogy megbántsunk másokat. Morusnak ez volt az egyik életgondolata. Mindig mondjuk meg az igazat, de mindig úgy, hogy közben ne bántsunk meg másokat.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Élt egy ember a 16. században, kinek gondolatai, cselekedetei és életfilozófiája tömegeket mozgatott meg, embereket serkentett gondolkodásra. Ő volt Thomas Morus. A darab a halálához vezető utat hívatott bemutatni. Miként képes egy ember szembeszegülni a király akaratával, tudva azt, hogy ha nem mond le nézeteiről halálfia. Hogy képes megőrizni a humorát, cinikusságát, életkedvét, emberekbe vetett hitét és feltétlen szeretetét.
Az ősbemutató 1960-ban volt Londonban. Azóta változatlan sikerrel játsszák a Robert Bolt által rendezett darabot a világ számos országában. 6x6-os fekete színpad körülötte 150 férőhely. Egyszerű, profán díszlet, egy-két szék, egy asztal. Korhű jelmezek, alattuk fekete hétköznapi viselet. Semmi extra vagy nagyzolás. De már az első percben, ahogy ott állt a szolga könyvvel a kezében felvezetvén a történelmet, érdeklődéssel figyelted, mi lesz ebből. Először voltak dolgok, melyeket nem értettem, hiszen régen volt már az a bizonyos történelemóra. Aztán szép lassan, lépésről lépésre rájöttem ki kivel van, hogy bonyolódnak a szálak, ki kinek az ellensége, és ki kinek a barátja. Morus a jellem drámája. Azt próbálja bemutatni, hogyan élhet egy ember, aki gondolkodó, hithű és a király szolgája abban az időben, amikor VIII. Henrik megalapítja az anglikán egyházat. Morus nem volt hajlandó támogatni a királyt a válásában, hiszen diszpenzáció által vette nőül korán elhunyt bátyjának feleségét. A házasság-megszakítás számára összeegyeztethetetlen volt és egyházellenes. Henriknek végül sikerült megszabadulnia Katalin spanyol hercegnőtől, de Morus soha nem hajtott fejet a válás és a király újabb frigye felett. Henriknek, pedig "nem volt egy nyugodt éjszakája barátja miatt." Megpróbálta tőrbe csalni, de nem lehetett, Morus tiszta volt. Majd elvette mindenét, végül megvádolta egy kehellyel, börtönbe jutatta és kivégeztette. De hősünk nem tört meg. Még a halál árnyékában is, megőrizte azt, aki volt és mindig is lenni akart.
Sokáig nem tudtam eldönteni: Cromwell gyűlöli Thomast, vagy csak az állására pályázik. Majd volt egy mondat, mely megvilágított mindent. Ha nem bírja rá Morust a főhajtásra, az ő fője fog lehullni. Minden szállat a király mohósága és kegyetlensége mozgatott. Ő irányította Cromwell gyűlöletét. Érdekes volt eme két ember csatája. Cromwell sokszor vesztette el a fejét, sokszor hibázott, Morus egyszer sem. Mindig ércelődött, mindig több frappáns mondat volt a birtokában. A darab másik érdekessége William Roper és Margaret More szerelme. Margaret Thomas lánya felvilágosult, gondolkodó nő volt, ki meghaladta korát. Művelt, kin jól látszott édesapja nevelése. Ugyanaz az élces hang, ugyanazok a meglepő szófordulatok jellemezték beszédét. A szerelmes pár kapcsolata roppant modern volt. Sokszor meglepődtem, hogy vajon a korban a jegyesek átölelhették egymást a szüleik előtt, vagy csókolózhattak idegenek jelenlétében? Aztán rádöbbentem, ezzel is üzen a darab. Még jobban ráteszi a Morus-házra a haladó szelleműség bélyegét. A feleség Alice More egy egyszerűbb teremtés, aki szereti férjét, és fejet hajt akarata előtt.
A darab lehet a barátság szimbóluma is. "E.E. Reynolds találóan jegyezte meg: Morus életében nincs nyoma egyetlen megszakított barátságnak; Henrik életében nincs nyoma egyetlen meg nem szakított barátságnak." Az első felvonás vége előtt Norfolk herceg fel akarja adni hivatalát, mert azt gondolja, úgy maradhat Thomas barátja, ha mellé áll. Morust mélyen megbántotta eme gondolat. Attól, hogy a hatalom őket két ellentétes pólusra állítja, ők ettől még egy nézőponton lesznek. A barátság nem az állások és a hatalmi pozíciók szülöttje, hanem a lelkek harmóniája. De ott van egy ettől sokkal szembetűnőbb példa. Richard Rich többször elárulja a főhősünket, de ő gúnyosan mindig annyit jegyez meg, amikor Rich feljebb kerül a ranglétrán: "Szép a ruhája Richard!"
Odakint 24-én ázva az esőben lenyűgözött Eperjes Károly kézjátéka, és az, ahogyan a többi színész ehhez idomult. Káprázatosak voltak a szófordulatok, mulatságosak és tanulságosak. Hogy lehet kedvesen igazat mondani anélkül, hogy megbántsunk másokat. Morusnak ez volt az egyik életgondolata. Mindig mondjuk meg az igazat, de mindig úgy, hogy közben ne bántsunk meg másokat.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
