Ms Lessing
könyv, 2007. október
Mikor először olvastam Lessing könyvet, a német szakos ismerőseim rendre megkérdezték, hogy ez az a Lessing-e (t.i. G.E., a 18. századi nagy német drámaíró ), és én pironkodva vallottam be, hogy nem, ez "csak" Doris Lessing, az angol írónő, aki feminista, kommunista, afrikanista, de nekem tetszik. Aztán rákaptam a Lessing olvasásra, mert a könyv nagyon jó volt, és tessék, most megnyugodott a lelkem, most már ő is a.
És mivel most Nobel-díjat kapott, úgy éreztem, itt az idő, hogy recenzáljam a kedvenc Lessing könyvemet, amit egyébként angolul olvastam, The Golden Notebook a címe, magyarra le se fordították (na, majd most!).
A regény alapja öt darab jegyzetfüzet. Ezek határozzák meg aztán a szerkezetét, a történetszálait, a fő témáit is a regénynek. Az első a sorban egy fekete jegyzetfüzet, mely a leginkább "regényes" a részek közül. Ebben a főszereplő-írónő, Anna Wulf (áthallások Virginiára szerintem egyértelműek, nem csak a névből, persze, mint később látni fogjuk), az afrikai élményeit (fiatalkorának színhelyét) dolgozza fel. A második, egy vörös színű az angol kommunista párthoz és mozgalomhoz kötődő élményeit dolgozza fel. A harmadik, egy sárga, Anna Wulf második regényét tartalmazza (melyet aztán nem is fejez be, sőt, újabbakat és újabbakat kezd), írásával való küszködés az egész életén átvonul. A negyedik, a kék jegyzetfüzet, a voltaképpeni napló, személyes élmények, történések lejegyzésére szolgál. Ez talán kissé bonyolultan hangzik így, elsőre, de mint Wulftól megtudjuk, azért van ennyi könyvre szükség, hogy ő maga ne bolonduljon meg: "rendszerre" van szüksége (kezd már tisztulni, miért a név).
A könyv szerkesztésekor a négy könyv váltogatja egymást, így kétféleképpen lehet olvasni a regényt: vagy a könyvecskéket egyben (ez a lapozós változat - mindig előre kell lapozni a következő részlethez az adott könyvből), vagy a regényt az elsőtől az utolsó oldalig. Mindkettő mód valid, a teljes kép úgyis csak a végére, az ötödik, arany jegyzőkönyv elolvasása után válik.
Mert van egy ötödik könyv is, egy arany színű, melyben/mellyel Kosztolányival ellentétben Wulf nem anyjának ír, hanem magának, gyógyulásként. Mert mikor a leginkább bomlana elméje, összefogja gondolatait, egyesíti könyveit és megszületik a végeredmény: egy olyan könyv, melyben nem csak az elme bomlása, de annak újjáegyesülése is benne foglaltatik. Ekkor foghat bele az új regénybe, melyhez még egy kezdőmondatot is kap a volt szeretőjétől: "The two women were alone in the London flat" (A két nő egyedül volt a londoni lakásban). Nem mondom meg, mi a regény első mondata.
És mivel most Nobel-díjat kapott, úgy éreztem, itt az idő, hogy recenzáljam a kedvenc Lessing könyvemet, amit egyébként angolul olvastam, The Golden Notebook a címe, magyarra le se fordították (na, majd most!).
A regény alapja öt darab jegyzetfüzet. Ezek határozzák meg aztán a szerkezetét, a történetszálait, a fő témáit is a regénynek. Az első a sorban egy fekete jegyzetfüzet, mely a leginkább "regényes" a részek közül. Ebben a főszereplő-írónő, Anna Wulf (áthallások Virginiára szerintem egyértelműek, nem csak a névből, persze, mint később látni fogjuk), az afrikai élményeit (fiatalkorának színhelyét) dolgozza fel. A második, egy vörös színű az angol kommunista párthoz és mozgalomhoz kötődő élményeit dolgozza fel. A harmadik, egy sárga, Anna Wulf második regényét tartalmazza (melyet aztán nem is fejez be, sőt, újabbakat és újabbakat kezd), írásával való küszködés az egész életén átvonul. A negyedik, a kék jegyzetfüzet, a voltaképpeni napló, személyes élmények, történések lejegyzésére szolgál. Ez talán kissé bonyolultan hangzik így, elsőre, de mint Wulftól megtudjuk, azért van ennyi könyvre szükség, hogy ő maga ne bolonduljon meg: "rendszerre" van szüksége (kezd már tisztulni, miért a név).
A könyv szerkesztésekor a négy könyv váltogatja egymást, így kétféleképpen lehet olvasni a regényt: vagy a könyvecskéket egyben (ez a lapozós változat - mindig előre kell lapozni a következő részlethez az adott könyvből), vagy a regényt az elsőtől az utolsó oldalig. Mindkettő mód valid, a teljes kép úgyis csak a végére, az ötödik, arany jegyzőkönyv elolvasása után válik.
Mert van egy ötödik könyv is, egy arany színű, melyben/mellyel Kosztolányival ellentétben Wulf nem anyjának ír, hanem magának, gyógyulásként. Mert mikor a leginkább bomlana elméje, összefogja gondolatait, egyesíti könyveit és megszületik a végeredmény: egy olyan könyv, melyben nem csak az elme bomlása, de annak újjáegyesülése is benne foglaltatik. Ekkor foghat bele az új regénybe, melyhez még egy kezdőmondatot is kap a volt szeretőjétől: "The two women were alone in the London flat" (A két nő egyedül volt a londoni lakásban). Nem mondom meg, mi a regény első mondata.
Ezt megosztom Facebook-on!
