Ms Lessing

könyv, 2007. október

Mikor először olvastam Lessing könyvet, a német szakos ismerőseim rendre megkérdezték, hogy ez az a Lessing-e (t.i. G.E., a 18. századi nagy német drámaíró ), és én pironkodva vallottam be, hogy nem, ez "csak" Doris Lessing, az angol írónő, aki feminista, kommunista, afrikanista, de nekem tetszik. Aztán rákaptam a Lessing olvasásra, mert a könyv nagyon jó volt, és tessék, most megnyugodott a lelkem, most már ő is a.

És mivel most Nobel-díjat kapott, úgy éreztem, itt az idő, hogy recenzáljam a kedvenc Lessing könyvemet, amit egyébként angolul olvastam, The Golden Notebook a címe, magyarra le se fordították (na, majd most!).

A regény alapja öt darab jegyzetfüzet. Ezek határozzák meg aztán a szerkezetét, a történetszálait, a fő témáit is a regénynek. Az első a sorban egy fekete jegyzetfüzet, mely a leginkább "regényes" a részek közül. Ebben a főszereplő-írónő, Anna Wulf (áthallások Virginiára szerintem egyértelműek, nem csak a névből, persze, mint később látni fogjuk), az afrikai élményeit (fiatalkorának színhelyét) dolgozza fel. A második, egy vörös színű az angol kommunista párthoz és mozgalomhoz kötődő élményeit dolgozza fel. A harmadik, egy sárga, Anna Wulf második regényét tartalmazza (melyet aztán nem is fejez be, sőt, újabbakat és újabbakat kezd), írásával való küszködés az egész életén átvonul. A negyedik, a kék jegyzetfüzet, a voltaképpeni napló, személyes élmények, történések lejegyzésére szolgál. Ez talán kissé bonyolultan hangzik így, elsőre, de mint Wulftól megtudjuk, azért van ennyi könyvre szükség, hogy ő maga ne bolonduljon meg: "rendszerre" van szüksége (kezd már tisztulni, miért a név).

A könyv szerkesztésekor a négy könyv váltogatja egymást, így kétféleképpen lehet olvasni a regényt: vagy a könyvecskéket egyben (ez a lapozós változat - mindig előre kell lapozni a következő részlethez az adott könyvből), vagy a regényt az elsőtől az utolsó oldalig. Mindkettő mód valid, a teljes kép úgyis csak a végére, az ötödik, arany jegyzőkönyv elolvasása után válik.

Mert van egy ötödik könyv is, egy arany színű, melyben/mellyel Kosztolányival ellentétben Wulf nem anyjának ír, hanem magának, gyógyulásként. Mert mikor a leginkább bomlana elméje, összefogja gondolatait, egyesíti könyveit és megszületik a végeredmény: egy olyan könyv, melyben nem csak az elme bomlása, de annak újjáegyesülése is benne foglaltatik. Ekkor foghat bele az új regénybe, melyhez még egy kezdőmondatot is kap a volt szeretőjétől: "The two women were alone in the London flat" (A két nő egyedül volt a londoni lakásban). Nem mondom meg, mi a regény első mondata.

Mit szólsz hozzá?

Rika

Rika

Van Bernát Klárának jónéhány olyan titulusa, ami úgy kezdődik, hogy "egykori", ezektől most tekintsünk el. Ha éppen nem külföldön tartózkodik, akkor tanít, ezen kívül kiállításokra, operába és koncertekre jár, érdekes könyveket és verseket olvas.

húzd fel a cikket!

Köszönjük visszajelzésedet . . .
    Tíz évvel később
    Hamis nosztalgiák verme
    Fregoli főoldal