Rövid, de erős (Az én jeles mondatom, Mikszáth Kálmán füveskönyve)
Nem szívlelem az aforizmagyűjteményeket, több okom is van rá. Nem szeretem a készen kapott, kiszűrt okosságot, sokkal jobb érzés, ha egy regény olvasása közben én magam figyelek föl egy-egy nagyszerű mondatra, bölcs elszólásra. Aztán meg bármilyen szellemes, bölcs is egy aforizmaíró, azért egy idő után monotonná válik az ilyesmi olvasása.
Mikszáth füveskönyve üdítő kivétel volt. A füveskönyveket nem tanácsos lineárisan olvasni, inkább csak felütni itt-ott, és utána felkiáltani, hogy "ééé, de igaza van nekije, ééé". De miért is? Bárhol ütjük fel, gyöngyszemekbe botlunk. Olyan, elsőre talán kegyetlennek ható, ám ha belegondolunk, nagyon is igaz sorok, mint "Hitvány portéka az ember. A lélek benne fusermunka", vagy "Van olyan csacsi…akarom mondani, van olyan ember is, aki abban találja ambicióját, hogy ő jó." Lakonikus tömörséggel mondják el egy dolog lényegét. Legyen az az emberi lélek, a politika, a szegénység, és egyáltalán, az élet.
Node, ha csak ilyesmikből állna, bármennyire is igazak és helytállók volnának a nagy prózaíró szelíd, ámde megingathatatlan szavai, mégsem vennénk le a polcról a füveskönyvét. Ezek nagyszerű sorok, viszont a politikai rész, az egyszerűen zseniális. Zseniális és félelmetes, mert ugyanannyira aktuális, mint amikor a maga is képviselőként működő Mikszáth észrevette és lejegyezte, írásaiba építette a jelenségeket.
"Isten ments, ahol csak egyfajta nemzetiség van. Ebből a rosszból jobb a többféle: ahol három van, ott már lehet velük kártyázni. Az egyik mindig ’tromf’ a másik kettő ellen, vagy a kettő tromf egy ellen, ahogy lehet." – Nézzünk csak végig egy híradót, a külpolitikai híreknél eszünkbe fog ez jutni. De a belpolitikára is érvényesek a szavai: "Szerencsére a pártok önmaguktól váltakoznak, ifjodnak. Az emberi szervezetnek hét év kell, míg átváltozik, a pártnak huszonnégy óra". A közélet sem változott azóta radikálisan: "Végre hát mégis sikerült nevezetes emberré lennem, ami nem nehéz Magyarországon, ha az ember valami olyat tesz, amit nem kellene – csak olyat ne tegyen, amit tenni kell, mert az ilyennel nem lehet feltűnni."
Ha még oldalakon keresztül szemezgetnék, lehet, hogy az élet minden területére találnék egy ráillő idézetet. De nem állom meg, hogy egy rám, mint újságíróra vonatkozót ne idézzek még, zárszóként:
"Igen, igen, valamikor én is okos embernek készültem. A prókátorság képezte törekvéseimnek célját. Apám mindig azt mondogatta nekem:
- Pompás egy mesterség! Az ember hazudik egy keveset, és kap érte sok pénzt.
Bárcsak hallgattam volna apámra, most nem kellene újságírónak lennem, ahol az ember, őszerinte éppen megfordítva, sokat hazudik, s kevés pénzt kap érte."
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Mikszáth füveskönyve üdítő kivétel volt. A füveskönyveket nem tanácsos lineárisan olvasni, inkább csak felütni itt-ott, és utána felkiáltani, hogy "ééé, de igaza van nekije, ééé". De miért is? Bárhol ütjük fel, gyöngyszemekbe botlunk. Olyan, elsőre talán kegyetlennek ható, ám ha belegondolunk, nagyon is igaz sorok, mint "Hitvány portéka az ember. A lélek benne fusermunka", vagy "Van olyan csacsi…akarom mondani, van olyan ember is, aki abban találja ambicióját, hogy ő jó." Lakonikus tömörséggel mondják el egy dolog lényegét. Legyen az az emberi lélek, a politika, a szegénység, és egyáltalán, az élet.
Node, ha csak ilyesmikből állna, bármennyire is igazak és helytállók volnának a nagy prózaíró szelíd, ámde megingathatatlan szavai, mégsem vennénk le a polcról a füveskönyvét. Ezek nagyszerű sorok, viszont a politikai rész, az egyszerűen zseniális. Zseniális és félelmetes, mert ugyanannyira aktuális, mint amikor a maga is képviselőként működő Mikszáth észrevette és lejegyezte, írásaiba építette a jelenségeket.
"Isten ments, ahol csak egyfajta nemzetiség van. Ebből a rosszból jobb a többféle: ahol három van, ott már lehet velük kártyázni. Az egyik mindig ’tromf’ a másik kettő ellen, vagy a kettő tromf egy ellen, ahogy lehet." – Nézzünk csak végig egy híradót, a külpolitikai híreknél eszünkbe fog ez jutni. De a belpolitikára is érvényesek a szavai: "Szerencsére a pártok önmaguktól váltakoznak, ifjodnak. Az emberi szervezetnek hét év kell, míg átváltozik, a pártnak huszonnégy óra". A közélet sem változott azóta radikálisan: "Végre hát mégis sikerült nevezetes emberré lennem, ami nem nehéz Magyarországon, ha az ember valami olyat tesz, amit nem kellene – csak olyat ne tegyen, amit tenni kell, mert az ilyennel nem lehet feltűnni."
Ha még oldalakon keresztül szemezgetnék, lehet, hogy az élet minden területére találnék egy ráillő idézetet. De nem állom meg, hogy egy rám, mint újságíróra vonatkozót ne idézzek még, zárszóként:
"Igen, igen, valamikor én is okos embernek készültem. A prókátorság képezte törekvéseimnek célját. Apám mindig azt mondogatta nekem:
- Pompás egy mesterség! Az ember hazudik egy keveset, és kap érte sok pénzt.
Bárcsak hallgattam volna apámra, most nem kellene újságírónak lennem, ahol az ember, őszerinte éppen megfordítva, sokat hazudik, s kevés pénzt kap érte."
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
