Párkeresés-tréning
párkapcsolat, 2006. május
A fogyasztói társadalom öreg bölcsei szerint a profi ismerkedés olyan, mint egy sikeres állásinterjú. Mivel így életünk hajnalát elhagyva és feltartóztathatatlanul "öregedve", mindkét dolog kezd baromira érinteni bennünket, gondoltam, nem árt áttekinteni, mit gondol erről a modernkor. Csak hogy le ne maradjunk.
A lényeg, hogy a legtöbb fiatal két dolgot akar igazán ebben a pillanatban: jó párkapcsolatot és jó állást. Állítólag, ha valaki használja az eszét, rájön, hogy mindkét dolgot ugyanúgy kell "megszerezni".
A párkeresés első lépése, hogy legyen kiszemelt célpont – mint álláskeresés esetében a kiszemelt munkáltató intézmény. Hogy ezt jól lehessen kiszemelni, ahhoz elvileg előtte be kell szerezni az önismeretet is, különben nem fogjuk tudni, mi áll jól nekünk. Mert ugye vannak, akik mindenhova küldözgetik a jelentkezésüket meg az önéletrajzukat, de ők önmagukat sem veszik igazán komolyan. Ha vagyunk olyan "intelligensek", és nem csupán az "állás", de annak a tartóssága is érdekel minket, akkor az úgynevezett önismeret még sokkal fontosabb. Ha még nincs kellő önismeretünk, gyorsan iratkozzunk be pszichodrámára, menjünk el raftingolni, és beszélgessünk a nagymamánkkal.
Ha már megvan a célpont is meg az önismeret is, akkor a továbbiakban össze kell hoznunk egy "interjút" (régies kifejezéssel: randevút). Itt számítanunk kell rá, hogy ezen az eseményen lényeges kérdéseket fognak nekünk feltenni, amire nem árt előre felkészülni, pláne, ha sok a jelentkező rajtunk kívül.
Először is öltözzünk fel kiadósan, hogy érezni lehessen rajtunk, ez a dolog roppant fontossággal bír. Hiszen amúgy is a legjobb arcunkat szeretnénk bemutatni, mindegy, ki mit mond arról, hogy mit nem tesz a ruha… A férfiak alaposan pucolják ki a cipőjüket is, a nők ne essenek hasra a tíz centis sarokkal. Legyünk csinosak, szerények, modernek, stílusosak, átlagosak és egyediek. Ha mindez egyszerre sikerül, az már önmagában megérte.
Az állásinterjúkon többnyire a következő kérdésekkel szembesülünk: Mit mondanál magadról? Milyen pozícióra vágysz? Miért épp téged kellene alkalmazni? És a többi… Hasonló, ám jóval burkoltabb faggatózásra a kiszemelt partner esetében is számíthatunk. Az tuti, hogy kell majd magadról beszélni, és nem feltétlenül arra lesznek kíváncsiak, mi történt a macskáddal karácsonykor, hanem hogy milyen hangszínnel beszélsz, mennyire válogatod meg a szavaidat, szemébe nézel-e a másiknak, nem vagy-e túl rámenős vagy éppen túl bizonytalan. Tulajdonképpen nem az számít, hogy konkrétan mit mondasz, hanem hogy hogyan mondod és miért éppen azt. Nem ajánlott túlzottan belebocsátkozni a részletekbe, illetve hosszúra nyúló mélylélektani fejtegetésekbe kezdeni arról, mit tartasz életed értelmének, és hogyan bánt veled anyád öt éves korodban, mert bár könnyes szemekkel fognak végighallgatni, nem valószínű, hogy "alkalmaznak". Legalábbis a "modernek" szerint. Kivételnek az a helyzet számít, ha éppen pszichológushallgatót fogtál ki. De ebben az esetben már vitatott, hogy jól jártál-e…
Hogy mindemellett milyen "pozícióra" vágysz, szintén nem elhanyagolható kérdés. Fontos tudni, részmunkaidőben vagy teljesben szeretnél-e dolgozni, mik a hosszú távú terveid, és milyen tapasztalatokkal rendelkezel. A szomorú tény az, hogy előnyben vannak mindazok, akiknek már van némi "gyakorlata" – és hátrányban azok, akiknek meg gyereke van. A legrosszabb helyzet, ha gyereked van, gyakorlatod nincs, de a párkeresés esetében ez szerencsére nagyjából kizárt.
Hogy miért éppen téged kellene alkalmazni, az a legrázósabb rész, pláne, ha a dolog számodra kitüntetett fontossággal bír, és főleg, ha vannak még jelentkezők… Az "interjú" eme pontja gyakorlatilag megfelel a legelsőnek, vagyis csak olyat mondj, amivel "eladhatod" magad. Mármint ha együtt szeretnél áramlani a modernséggel, mert akkor sajnos tudomásul kell venned, hogy eszmék ide, eszmék oda, ez bizony az evolúció, és az nem tréfál! Pláne, mert legújabb híresztelések szerint ma már az evolúció is kapitalista…
Tehát ha röviden megnyerted magadnak a frappáns és mégis szolid önfeltárásoddal a másik felet, megegyezésre jutottatok abban a tekintetben, ki milyen pozícióra vágyik (mármint férj/feleség szeretnél-e lenni vagy házibarát), és kedvesen meggyőzted az illetőt, hogy veled jár a legjobban. Hiszen elmesélted neki, milyen bátran kergettél meg egy grizzly medvét, hogyan szerelted meg a biciklidet egy hajsütővassal, akkor az összes fogyasztói evolúciós törvényt figyelembe véve el se menekülhetsz a siker elől!
Ha mégse menne ilyen fényesen a dolog, akkor már az elején lehet a gond, szóval iratkozz be pszichodráma haladóra, és próbáld ki a siklórepülést is, beszélgess még többet, mert az önismeretet állítólag olyasmi, amivel túljárhatsz az evolúció eszén…
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
A lényeg, hogy a legtöbb fiatal két dolgot akar igazán ebben a pillanatban: jó párkapcsolatot és jó állást. Állítólag, ha valaki használja az eszét, rájön, hogy mindkét dolgot ugyanúgy kell "megszerezni".
A párkeresés első lépése, hogy legyen kiszemelt célpont – mint álláskeresés esetében a kiszemelt munkáltató intézmény. Hogy ezt jól lehessen kiszemelni, ahhoz elvileg előtte be kell szerezni az önismeretet is, különben nem fogjuk tudni, mi áll jól nekünk. Mert ugye vannak, akik mindenhova küldözgetik a jelentkezésüket meg az önéletrajzukat, de ők önmagukat sem veszik igazán komolyan. Ha vagyunk olyan "intelligensek", és nem csupán az "állás", de annak a tartóssága is érdekel minket, akkor az úgynevezett önismeret még sokkal fontosabb. Ha még nincs kellő önismeretünk, gyorsan iratkozzunk be pszichodrámára, menjünk el raftingolni, és beszélgessünk a nagymamánkkal.
Ha már megvan a célpont is meg az önismeret is, akkor a továbbiakban össze kell hoznunk egy "interjút" (régies kifejezéssel: randevút). Itt számítanunk kell rá, hogy ezen az eseményen lényeges kérdéseket fognak nekünk feltenni, amire nem árt előre felkészülni, pláne, ha sok a jelentkező rajtunk kívül.
Először is öltözzünk fel kiadósan, hogy érezni lehessen rajtunk, ez a dolog roppant fontossággal bír. Hiszen amúgy is a legjobb arcunkat szeretnénk bemutatni, mindegy, ki mit mond arról, hogy mit nem tesz a ruha… A férfiak alaposan pucolják ki a cipőjüket is, a nők ne essenek hasra a tíz centis sarokkal. Legyünk csinosak, szerények, modernek, stílusosak, átlagosak és egyediek. Ha mindez egyszerre sikerül, az már önmagában megérte.
Az állásinterjúkon többnyire a következő kérdésekkel szembesülünk: Mit mondanál magadról? Milyen pozícióra vágysz? Miért épp téged kellene alkalmazni? És a többi… Hasonló, ám jóval burkoltabb faggatózásra a kiszemelt partner esetében is számíthatunk. Az tuti, hogy kell majd magadról beszélni, és nem feltétlenül arra lesznek kíváncsiak, mi történt a macskáddal karácsonykor, hanem hogy milyen hangszínnel beszélsz, mennyire válogatod meg a szavaidat, szemébe nézel-e a másiknak, nem vagy-e túl rámenős vagy éppen túl bizonytalan. Tulajdonképpen nem az számít, hogy konkrétan mit mondasz, hanem hogy hogyan mondod és miért éppen azt. Nem ajánlott túlzottan belebocsátkozni a részletekbe, illetve hosszúra nyúló mélylélektani fejtegetésekbe kezdeni arról, mit tartasz életed értelmének, és hogyan bánt veled anyád öt éves korodban, mert bár könnyes szemekkel fognak végighallgatni, nem valószínű, hogy "alkalmaznak". Legalábbis a "modernek" szerint. Kivételnek az a helyzet számít, ha éppen pszichológushallgatót fogtál ki. De ebben az esetben már vitatott, hogy jól jártál-e…
Hogy mindemellett milyen "pozícióra" vágysz, szintén nem elhanyagolható kérdés. Fontos tudni, részmunkaidőben vagy teljesben szeretnél-e dolgozni, mik a hosszú távú terveid, és milyen tapasztalatokkal rendelkezel. A szomorú tény az, hogy előnyben vannak mindazok, akiknek már van némi "gyakorlata" – és hátrányban azok, akiknek meg gyereke van. A legrosszabb helyzet, ha gyereked van, gyakorlatod nincs, de a párkeresés esetében ez szerencsére nagyjából kizárt.
Hogy miért éppen téged kellene alkalmazni, az a legrázósabb rész, pláne, ha a dolog számodra kitüntetett fontossággal bír, és főleg, ha vannak még jelentkezők… Az "interjú" eme pontja gyakorlatilag megfelel a legelsőnek, vagyis csak olyat mondj, amivel "eladhatod" magad. Mármint ha együtt szeretnél áramlani a modernséggel, mert akkor sajnos tudomásul kell venned, hogy eszmék ide, eszmék oda, ez bizony az evolúció, és az nem tréfál! Pláne, mert legújabb híresztelések szerint ma már az evolúció is kapitalista…
Tehát ha röviden megnyerted magadnak a frappáns és mégis szolid önfeltárásoddal a másik felet, megegyezésre jutottatok abban a tekintetben, ki milyen pozícióra vágyik (mármint férj/feleség szeretnél-e lenni vagy házibarát), és kedvesen meggyőzted az illetőt, hogy veled jár a legjobban. Hiszen elmesélted neki, milyen bátran kergettél meg egy grizzly medvét, hogyan szerelted meg a biciklidet egy hajsütővassal, akkor az összes fogyasztói evolúciós törvényt figyelembe véve el se menekülhetsz a siker elől!
Ha mégse menne ilyen fényesen a dolog, akkor már az elején lehet a gond, szóval iratkozz be pszichodráma haladóra, és próbáld ki a siklórepülést is, beszélgess még többet, mert az önismeretet állítólag olyasmi, amivel túljárhatsz az evolúció eszén…
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
