Második fejezet, melyben hőseink visszatérnek Hannover városába, útközben kikerülnek egy lángoló német várost, legyőzik a hóakadályt és a fáradtságot, látnak sok csodát, majd szerencsével hazatérnek.
Mi is az a CeBIT? Definíció szerint az információtechnológia és a híradástechnika legnagyobb seregszemléje Európában. Harminc esztendeje ad otthont a hannoveri vásárváros ennek a grandiózus rendezvénynek évről évre bebizonyítva azt, hogy van új a nap alatt.
Egyetemista csoportunk szervezett formában – bérelt busszal – utazott a helyszínre, és négy nap alatt megpróbálta a lehetetlent: végigjárni a 26 óriási pavilont. A kiállítás méreteiről elég talán csak annyi, hogy nap mint nap nyitáskor és zárás után az autópályák mindkét oldalán egy irányban halad a forgalom, hogy megelőzzék a 6 kilométernél vagy 1,5 óránál hosszabb dugókat. Az első napokon az időjárás nem igazán fogadta kegyébe az eseményt, a bajor hóhelyzet "light" változata elérte Hannover környékét is. Az idei kiállítás jelmondata: "Digital Solutions for Work and Life" volt, így a szokottnál is nagyobb érdeklődésre tarthatott számot, lévén nemcsak a hardcore IT szakmabelieket, de az egyszerű érdeklődő látogatókat is meg tudták szólítani.
A ’72-es olajválság előtt a Xerox cég létrehozott egy kutatóintézetet, a PARC-ot (Palo Alto Research Center), melynek elsődleges célja – az akkori gazdasági helyzetnek megfelelően –, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol a kooperáció új értelmet nyer. Ennek a kezdeményezésnek számtalan kézzelfogható eredménye született a fénymásolótól a lézerprinterig. A gazdasági helyzet romlása kritikus helyzetbe sodorta az azóta "takaréklángon" üzemelő programot, mivel a résztvevők többé nem voltak érdekeltek az információk megosztásában. A kiállítás területén az 5-ös stand adott otthon az úgynevezett CeBIT Mittelstand kezdeményezésnek, amelynek vezérmondata a "Shared Ideas Grow Bigger". És valóban, az 5-ös stand konferenciái és előadásai arról szóltak, hogy a jövő építése csak közösen lehetséges. Ez a kezdeményezés egyértelmű üzenet: a versenyt nem egymás ellen, hanem vállvetve kell megvívni, és a cél is lehet magasztosabb a versenytárs legyőzésénél.
Persze idén is voltak olyan gyártók, akik nem "mellesleg" a csomagolásra helyezték a hangsúlyt, gondolván, az új fejlesztések, eredmények helyett komolyabb eredményt lehet elérni néhány csinos hostess lánnyal, vagy néhány ajándék-kulcstartóval. Ez leginkább a videokártya és szórakoztató-elektronika területén érvényesülő cégekre volt jellemző, de neves alaplapgyártó cégek sem riadtak vissza a mára talán olcsónak ható marketingfogástól: néhány ingyen baseballsapka reményével kecsegtetett tizenévesek tömegek üvöltözték a márkanevet a standok előtt.
Idén is a CeBIT adott otthont a WCG Europe döntőinek az összes kiírt versenyszámban. Érkezésünk napján a szerencsések ismét láthatták, hogy kis hazánk lanpartykon népszerű játékait az igazi "menők" egy teljesen más dimenzióban játsszák.
A németeknél csak "handy"-ként emlegetett GSM telefonok is szép számmal képviseltették magukat, az egyik svéd gyártó a teljes termékpalettáját elhozta, mindent kézbe lehetett venni, ki lehetett próbálni. Immár hagyományosan a business és multimédia kategóriák csúcskészülékei a CeBIT után debütálnak, de a béta – rendszerint instabil, lassú szoftverrel szerelt mintapéldányokat itt már ki lehet próbálni. Teret nyer a Push To Talk és a wireless megoldásokon alapuló képnyomtatás.
Néhány itthoni oktató emlékszik még azokra az időkre, amikor a CeBIT-en kiállítóként jelentek meg, és nem csupán a látogatói szerep jutott osztályrészül. A lokálpatriótáknak azért némi vigaszt nyújtott egy, az adatmentésben világszínvonalú magyar cég standja, mely egyértelmű következménye annak, hogy ők nyitottak a német piacra. A régióból egyébként több ország gründolt össze nemzeti standot, ahol 10-15 cég kínálta termékeit, kereste az új kapcsolatokat. Ott voltak keleti és északkeleti szomszédaink is – nem rejtve véka alá az üzenetet: e két ország szívesen vállal – az otthoni bérszínvonalak miatt olcsó – IT outsorcing szerepet.
Érdekes kontraszt volt a GREENPEACE által a főbejárathoz építet cyborg-torzó, a Hihg Tegh – Highly Toxic felirattal. A bejáratnál az aktivisták osztogatta szórólapról kiderül: évente átlagosan 1,5 telefont dobnak ki a kukába a németek, ami ugye több millió darab és több tonna veszélyes hulladék.
Mivel is zárhatnám ezt a kis beszámolót? Talán azzal, hogy jövőre is lesz CeBIT. A tavalyi évben 46 hallgató jött el, idén ennél lényegesen kevesebben voltunk, melynek oka talán a finanszírozásban keresendő: a csökkenő hallgatói létszám csökkenő hallgatói normatívát eredményezett. Jövőre remélhetőleg több hallgatónak nyílik lehetősége a hannoveri kirándulásra.
Stavros
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 7. számában
http://ikhok.elte.hu.
Mi is az a CeBIT? Definíció szerint az információtechnológia és a híradástechnika legnagyobb seregszemléje Európában. Harminc esztendeje ad otthont a hannoveri vásárváros ennek a grandiózus rendezvénynek évről évre bebizonyítva azt, hogy van új a nap alatt.
Egyetemista csoportunk szervezett formában – bérelt busszal – utazott a helyszínre, és négy nap alatt megpróbálta a lehetetlent: végigjárni a 26 óriási pavilont. A kiállítás méreteiről elég talán csak annyi, hogy nap mint nap nyitáskor és zárás után az autópályák mindkét oldalán egy irányban halad a forgalom, hogy megelőzzék a 6 kilométernél vagy 1,5 óránál hosszabb dugókat. Az első napokon az időjárás nem igazán fogadta kegyébe az eseményt, a bajor hóhelyzet "light" változata elérte Hannover környékét is. Az idei kiállítás jelmondata: "Digital Solutions for Work and Life" volt, így a szokottnál is nagyobb érdeklődésre tarthatott számot, lévén nemcsak a hardcore IT szakmabelieket, de az egyszerű érdeklődő látogatókat is meg tudták szólítani.
A ’72-es olajválság előtt a Xerox cég létrehozott egy kutatóintézetet, a PARC-ot (Palo Alto Research Center), melynek elsődleges célja – az akkori gazdasági helyzetnek megfelelően –, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol a kooperáció új értelmet nyer. Ennek a kezdeményezésnek számtalan kézzelfogható eredménye született a fénymásolótól a lézerprinterig. A gazdasági helyzet romlása kritikus helyzetbe sodorta az azóta "takaréklángon" üzemelő programot, mivel a résztvevők többé nem voltak érdekeltek az információk megosztásában. A kiállítás területén az 5-ös stand adott otthon az úgynevezett CeBIT Mittelstand kezdeményezésnek, amelynek vezérmondata a "Shared Ideas Grow Bigger". És valóban, az 5-ös stand konferenciái és előadásai arról szóltak, hogy a jövő építése csak közösen lehetséges. Ez a kezdeményezés egyértelmű üzenet: a versenyt nem egymás ellen, hanem vállvetve kell megvívni, és a cél is lehet magasztosabb a versenytárs legyőzésénél.
Persze idén is voltak olyan gyártók, akik nem "mellesleg" a csomagolásra helyezték a hangsúlyt, gondolván, az új fejlesztések, eredmények helyett komolyabb eredményt lehet elérni néhány csinos hostess lánnyal, vagy néhány ajándék-kulcstartóval. Ez leginkább a videokártya és szórakoztató-elektronika területén érvényesülő cégekre volt jellemző, de neves alaplapgyártó cégek sem riadtak vissza a mára talán olcsónak ható marketingfogástól: néhány ingyen baseballsapka reményével kecsegtetett tizenévesek tömegek üvöltözték a márkanevet a standok előtt.
Idén is a CeBIT adott otthont a WCG Europe döntőinek az összes kiírt versenyszámban. Érkezésünk napján a szerencsések ismét láthatták, hogy kis hazánk lanpartykon népszerű játékait az igazi "menők" egy teljesen más dimenzióban játsszák.
A németeknél csak "handy"-ként emlegetett GSM telefonok is szép számmal képviseltették magukat, az egyik svéd gyártó a teljes termékpalettáját elhozta, mindent kézbe lehetett venni, ki lehetett próbálni. Immár hagyományosan a business és multimédia kategóriák csúcskészülékei a CeBIT után debütálnak, de a béta – rendszerint instabil, lassú szoftverrel szerelt mintapéldányokat itt már ki lehet próbálni. Teret nyer a Push To Talk és a wireless megoldásokon alapuló képnyomtatás.
Néhány itthoni oktató emlékszik még azokra az időkre, amikor a CeBIT-en kiállítóként jelentek meg, és nem csupán a látogatói szerep jutott osztályrészül. A lokálpatriótáknak azért némi vigaszt nyújtott egy, az adatmentésben világszínvonalú magyar cég standja, mely egyértelmű következménye annak, hogy ők nyitottak a német piacra. A régióból egyébként több ország gründolt össze nemzeti standot, ahol 10-15 cég kínálta termékeit, kereste az új kapcsolatokat. Ott voltak keleti és északkeleti szomszédaink is – nem rejtve véka alá az üzenetet: e két ország szívesen vállal – az otthoni bérszínvonalak miatt olcsó – IT outsorcing szerepet.
Érdekes kontraszt volt a GREENPEACE által a főbejárathoz építet cyborg-torzó, a Hihg Tegh – Highly Toxic felirattal. A bejáratnál az aktivisták osztogatta szórólapról kiderül: évente átlagosan 1,5 telefont dobnak ki a kukába a németek, ami ugye több millió darab és több tonna veszélyes hulladék.
Mivel is zárhatnám ezt a kis beszámolót? Talán azzal, hogy jövőre is lesz CeBIT. A tavalyi évben 46 hallgató jött el, idén ennél lényegesen kevesebben voltunk, melynek oka talán a finanszírozásban keresendő: a csökkenő hallgatói létszám csökkenő hallgatói normatívát eredményezett. Jövőre remélhetőleg több hallgatónak nyílik lehetősége a hannoveri kirándulásra.
Stavros
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 7. számában
http://ikhok.elte.hu.
Ezt megosztom Facebook-on!
