Argentin lecke kezdőknek és haladóknak (Gotan Project – Lunático)
industrial, zene, 2006. április
E havi ajánlónk egy olyan együttes új lemezét kívánja bemutatni, melyet már bizonyára sokan ismernek Olvasóink közül is. Nekik valószínűleg a formáció neve és az "új album" kifejezés önmagában is minőségi zenei élménnyel kecsegtet. Azoknak pedig, akiknek a Gotan Project még új, íme egy kis étvágygerjesztő!
Az együttes története 1995-ig nyúlik vissza. Ekkor találkozott egymással Párizsban először két alapító tag, Philippe Cohen-Solal és Christoph H. Müller. Az előbbi lemezlovasként illetve filmzenék konzulenseként dolgozott azelőtt, az utóbbi pedig svájci elektronikus együtteseket pallérozott briliáns technikai tudása segítségével. Müller és Cohen-Solal közös kiadót alapított Ya Basta! néven, mely sajátos, brazil gyökerű zenéket jelentetett meg. 1999-ben aztán megismerkedtek a kilenc éve a francia fővárosban élő argentin énekes-gitárossal Eduard Makaroff-fal, és megalakították a Gotan Projectet. Az első három – nagyon bíztató – maxi után 2001-ben jelent meg a La Revancha Del Tango című debütáló albumuk, mely óriási sikert aratott. Először Európát, majd a világ számos távoli országát bejárták fesztiválokon és klubokban fellépve. A BBC World Music Awards-on 2003-ban a "Best Newcomer", azaz a legjobb új előadó kitüntető címmel díjazták őket. 2004-ben adták ki az Inspiración-Espiración című mix-albumot, melyen Cohen-Solal szelektált saját számaik átdolgozásaiból és egyéb kiváló együttesek muzsikáiból. Ez a lemez is hűen tükrözte a Gotan Project különleges hangulatú zenei világát. A munka ezek után kezdődött meg az új albumon, mely ez év áprilisában jelent meg.
Úgy gondolom, a Lunático semmiben sem marad el elődjétől. A Gotan Project megmaradt a jól bevált receptnél, továbbra is a tradicionális argentin zenék (tangó, milonga, chacarera) és az elektronikus stílusok (főleg a dub) mesteri vegyítésével teremt atmoszférát. Ez nyilván már nem hat akkora újdonságként, mint 2001-ben, ha azonban egy együttes a már ismerős zenei világot új tartalommal tölti meg, a végeredmény ugyanolyan izgalmas maradhat, mint bármikor azelőtt. A lemez az első pillanattól megragadja az embert. Jöjjön akár négynegyed, akár tört alapú dal, a gitár és főleg a tangóharmonika állandó jelenléte különös, vidám melankóliát ébreszt az emberben. A gyönyörű, spanyol nyelvű énekek (a Mi Confession című dalban hip-hop betéttel megtámogatva) és az időnkénti zongora- vagy hegedűjáték pedig csak tökéletesítik a hatást. Igen, 56 percig úgy éreztem, hogy Argentínában ülök egy eldugott kis kávézóban, és hallgatom a helyi zenészek előadását. Istenem, de szép is lenne!
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu
Az együttes története 1995-ig nyúlik vissza. Ekkor találkozott egymással Párizsban először két alapító tag, Philippe Cohen-Solal és Christoph H. Müller. Az előbbi lemezlovasként illetve filmzenék konzulenseként dolgozott azelőtt, az utóbbi pedig svájci elektronikus együtteseket pallérozott briliáns technikai tudása segítségével. Müller és Cohen-Solal közös kiadót alapított Ya Basta! néven, mely sajátos, brazil gyökerű zenéket jelentetett meg. 1999-ben aztán megismerkedtek a kilenc éve a francia fővárosban élő argentin énekes-gitárossal Eduard Makaroff-fal, és megalakították a Gotan Projectet. Az első három – nagyon bíztató – maxi után 2001-ben jelent meg a La Revancha Del Tango című debütáló albumuk, mely óriási sikert aratott. Először Európát, majd a világ számos távoli országát bejárták fesztiválokon és klubokban fellépve. A BBC World Music Awards-on 2003-ban a "Best Newcomer", azaz a legjobb új előadó kitüntető címmel díjazták őket. 2004-ben adták ki az Inspiración-Espiración című mix-albumot, melyen Cohen-Solal szelektált saját számaik átdolgozásaiból és egyéb kiváló együttesek muzsikáiból. Ez a lemez is hűen tükrözte a Gotan Project különleges hangulatú zenei világát. A munka ezek után kezdődött meg az új albumon, mely ez év áprilisában jelent meg.
Úgy gondolom, a Lunático semmiben sem marad el elődjétől. A Gotan Project megmaradt a jól bevált receptnél, továbbra is a tradicionális argentin zenék (tangó, milonga, chacarera) és az elektronikus stílusok (főleg a dub) mesteri vegyítésével teremt atmoszférát. Ez nyilván már nem hat akkora újdonságként, mint 2001-ben, ha azonban egy együttes a már ismerős zenei világot új tartalommal tölti meg, a végeredmény ugyanolyan izgalmas maradhat, mint bármikor azelőtt. A lemez az első pillanattól megragadja az embert. Jöjjön akár négynegyed, akár tört alapú dal, a gitár és főleg a tangóharmonika állandó jelenléte különös, vidám melankóliát ébreszt az emberben. A gyönyörű, spanyol nyelvű énekek (a Mi Confession című dalban hip-hop betéttel megtámogatva) és az időnkénti zongora- vagy hegedűjáték pedig csak tökéletesítik a hatást. Igen, 56 percig úgy éreztem, hogy Argentínában ülök egy eldugott kis kávézóban, és hallgatom a helyi zenészek előadását. Istenem, de szép is lenne!
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
