(Miért) Pont Céen (?)
IT, 2006. március
Az új ülésszakát kezdő Országos Népi Gyűlés alkalmával felhívták az összes, Kínában működő szolgáltató vezetőjének figyelmét, hogy töröljék a nemkívánatos tartalmakat.
Sokak számára talán nem fog túlzott mértékű újdonsággal szolgálni ez az összefoglaló-szerűség, többeket bizonyosan egyenesen hidegen is hagy a téma. Elmenni mellette, úgy tekinteni mintha nem valós, és fontos kérdéskörről lenne szó, azonban semmiképpen sem érdemes.
Kiindulás
Bolygónk egyik legnépesebb országa a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK). Politikai rendszerét tekintve az egyik utolsó kommunista államról beszélhetünk, mely leginkább a Montesquieu-i hármas hatalommegosztás hiányát (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) és ezzel együtt bizonyos alapvető jogok csorbulását jelenti.
- - - - - - -
"Az állampolgár részére a politikai szabadság azt a lelki nyugalmat jelenti, amely abból a véleményből származik, melyet ki-ki saját biztonsága felől táplál. És ahhoz, hogy ez a szabadság meglegyen, olyan kormányzat szükséges, amely alatt az egyik állampolgárnak sem kell egy másik állampolgártól félnie.
Ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani."
- - - - - - -
Visszapillantó
Az Internet rohamos terjedésével a kínai vezetésnek is érdemben kellett foglalkoznia, már a kilencvenes évek vége felé. Sokan úgy gondolták ugyanis (talán joggal), hogy a Világháló nyújtotta információs (és egyben szólás-) szabadság olyasfajta nyomást generál majd a politikai vezetésre, mellyel az egyéb szabadságjogok kiterjesztése, a demokratikus intézmények felállítása könnyebbé, gyorsabbá válik. A Wired magazin – ezt cáfolandó – már 1997-ben olyan tervekről számolt be, miszerint a KNDK Központi Bizottsága (KB) döntése értelmében felállítják a Nagy Kínai Tűzfalat (NKT), mely az ország egészére nézve végzi a teljes Internetes forgalom szűrését. Az ötlet egyszerre tűnt abszurdnak és technológiai nonszensznek. A felvetést követően 2002-ig viszonylagos csend honolt, majd az Amnesty International tett közzé egy felmérést, mely szerint a négy legnagyobb kínai ISP (Internet-szolgáltató) hálózataira szűrőprogramot telepítettek, mely nem engedte az olyan szavak használatát, mint pl. "Tajvan", "Tibet" "Tienanmen", még e-mail küldése esetén sem. Az AI felmérését a nyugati hatalmak számára "igazolandó" a Harvard Law School két munkatársa összesen 200 000 internetes oldalt vizsgált ugyanebben az évben. Megállapításuk szerint az oldalak több mint tíz százaléka Kínából elérhetetlen volt.
Aktuell
Tavaly márciusban az új ülésszakát kezdő Országos Népi Gyűlés alkalmával felhívták az összes, Kínában működő szolgáltató vezetőjének figyelmét arra, hogy töröljék a szervereikről a nemkívánatos tartalmakat, pl. fórumbejzéseket, hozzászólásokat. Ugyanekkor az országban működő valamennyi Internet-kávézó tulajdonosa is figyelmeztetést kapott a "nemkívánatos" használat visszaszorítása érdekében. Ezek után érkeztek az első olyan hírek, melyek szerint a Google, a Microsoft és a Yahoo! is külön-külön tárgyalásokat folytat a kínai kormányzattal annak érdekében, hogy "korlátlanul" elérhetők legyenek szolgáltatásaik. A mára realizálódott megállapodások eredményeként mindhárom cég kvázi megkerüli a NKT-t, de saját rendszerén belül három kényes területre szűrést vezetett be. Ezek a politika, a vallás és a szex. Egy Google-on való keresés eredménye például sokkal kevesebb, és "politikailag korrektebb" találatot ad, mint a világon bárhol máshol. A Microsofttal és Yahoo!-val kapcsolatban a legfőbb kifogás (vád) pedig az, hogy aktívan együttműködik a kínai kormányzattal, melynek eredményeként blogokat törölnek, vagy újságírókat szolgáltnak ki a hatóságok számára. Mind a Microsoft vezetője, Bill Gates, mind Michael Callahan, a Yahoo! elnök-helyettese azzal magyarázta a kialakult helyzetet, hogy egyik oldalról kénytelenek betartani a kínai hatóságok előírásait – köztük a cenzúrára vonatkozókat is –, másrészt, ha nem így tennének, azzal maguk is törvényt sértenének. Egy kongresszusi meghallgatáson Callahan úr beszédében utalást tett viszont arra, hogy a nagy internetes cégek kínai jelenlétükkel elősegítik a szólás- és információszabadság erősödését, de egyedül nem képesek szembeszállni a cenzúrával.
Az érme másik oldala
Bár a cikk terjedelme nem teszi lehetővé átfogóbb, teljesebb kép felrajzolását, mégis megpróbálom az érme másik oldalát is megmutatni egy picit, hiszen az sem elhanyagolható, sőt. A teljesebb "igazsághoz" hozzátartozik az is, hogy a Google hasonló tartalomszűrést már végez európai, demokratikus országokban, bár sokkal kisebb mértékben. Franciaországban és Németországban – a helyi törvényeknek megfelelően – a náci propagandát és a náci relikviák adásvételével kapcsolatos linkeket szűrik. Szintén érdekes mozzanat, hogy az amerikai kongresszus képviselői hangosan tiltakoznak a szólásszabadság korlátozása és a kínai kormánnyal együttműködő vállalatok ellen. Közben észre sem veszik (?!), hogy saját házuk táján mi a helyzet. Az USA Igazságügyi Minisztériuma (DOJ) ugyanis hónapok óta harcol ugyanazen "dotkom óriásokkal" annak érdekében, hogy adjanak át számára keresési információkat felhasználóikról. Az adatokra, hogy milyen kulcsszavakra, tartalomra keresnek az amerikai civilek, azért van szükség állítólag, hogy megvizsgálják a tartalomszűrés jelenlegi hatékonyságát, amely a feltételezések szerint nem elégséges a gyermekvédelem szempontjából. A Google immár fél éve megtagadja az adatszolgáltatást, és vehemensen kritizálja az igazságügyiek ezen igényét, érvelésük szerint az elképzelés, hogy kulcsszavak alapján következtetnének szokásokra, teljes tájékozatlanságra vall, és értelmetlen is egyben. Szintén nem elhanyagolható szempont a cég életében a kérdés, hogy vajon megfelelően tudnák-e kezelni az adatokat, anélkül, hogy a cég riválisai ne tudjanak betekintést nyerni, és információkat gyűjteni technológiájáról. A legfőbb szempont azonban mégis az, hogy a felhasználók bizalma megrendülne a Google együttműködése esetén, ami elkerülhetetlen forgalomcsökkenéshez vezetne.
Többen egyetértenek abban, hogy a DOJ kérése – amelyre egyébként a Microsoft és a Yahoo! is részben reagált –, csak az első lépés afelé, hogy aktívan, és törvényi hatállyal cenzúrázzák az amerikai webet. Ez egy gondolattal továbblépve azt is jelenti, hogy akár kötelezhetik is a Google-t és más vállalatokat arra, hogy szolgáltatassák ki az egyes felhasználók adatait – amely egyáltalán nem esne messze a mai kínai gyakorlattól.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Sokak számára talán nem fog túlzott mértékű újdonsággal szolgálni ez az összefoglaló-szerűség, többeket bizonyosan egyenesen hidegen is hagy a téma. Elmenni mellette, úgy tekinteni mintha nem valós, és fontos kérdéskörről lenne szó, azonban semmiképpen sem érdemes.
Kiindulás
Bolygónk egyik legnépesebb országa a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK). Politikai rendszerét tekintve az egyik utolsó kommunista államról beszélhetünk, mely leginkább a Montesquieu-i hármas hatalommegosztás hiányát (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) és ezzel együtt bizonyos alapvető jogok csorbulását jelenti.
- - - - - - -
"Az állampolgár részére a politikai szabadság azt a lelki nyugalmat jelenti, amely abból a véleményből származik, melyet ki-ki saját biztonsága felől táplál. És ahhoz, hogy ez a szabadság meglegyen, olyan kormányzat szükséges, amely alatt az egyik állampolgárnak sem kell egy másik állampolgártól félnie.
Ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani."
- - - - - - -
Visszapillantó
Az Internet rohamos terjedésével a kínai vezetésnek is érdemben kellett foglalkoznia, már a kilencvenes évek vége felé. Sokan úgy gondolták ugyanis (talán joggal), hogy a Világháló nyújtotta információs (és egyben szólás-) szabadság olyasfajta nyomást generál majd a politikai vezetésre, mellyel az egyéb szabadságjogok kiterjesztése, a demokratikus intézmények felállítása könnyebbé, gyorsabbá válik. A Wired magazin – ezt cáfolandó – már 1997-ben olyan tervekről számolt be, miszerint a KNDK Központi Bizottsága (KB) döntése értelmében felállítják a Nagy Kínai Tűzfalat (NKT), mely az ország egészére nézve végzi a teljes Internetes forgalom szűrését. Az ötlet egyszerre tűnt abszurdnak és technológiai nonszensznek. A felvetést követően 2002-ig viszonylagos csend honolt, majd az Amnesty International tett közzé egy felmérést, mely szerint a négy legnagyobb kínai ISP (Internet-szolgáltató) hálózataira szűrőprogramot telepítettek, mely nem engedte az olyan szavak használatát, mint pl. "Tajvan", "Tibet" "Tienanmen", még e-mail küldése esetén sem. Az AI felmérését a nyugati hatalmak számára "igazolandó" a Harvard Law School két munkatársa összesen 200 000 internetes oldalt vizsgált ugyanebben az évben. Megállapításuk szerint az oldalak több mint tíz százaléka Kínából elérhetetlen volt.
Aktuell
Tavaly márciusban az új ülésszakát kezdő Országos Népi Gyűlés alkalmával felhívták az összes, Kínában működő szolgáltató vezetőjének figyelmét arra, hogy töröljék a szervereikről a nemkívánatos tartalmakat, pl. fórumbejzéseket, hozzászólásokat. Ugyanekkor az országban működő valamennyi Internet-kávézó tulajdonosa is figyelmeztetést kapott a "nemkívánatos" használat visszaszorítása érdekében. Ezek után érkeztek az első olyan hírek, melyek szerint a Google, a Microsoft és a Yahoo! is külön-külön tárgyalásokat folytat a kínai kormányzattal annak érdekében, hogy "korlátlanul" elérhetők legyenek szolgáltatásaik. A mára realizálódott megállapodások eredményeként mindhárom cég kvázi megkerüli a NKT-t, de saját rendszerén belül három kényes területre szűrést vezetett be. Ezek a politika, a vallás és a szex. Egy Google-on való keresés eredménye például sokkal kevesebb, és "politikailag korrektebb" találatot ad, mint a világon bárhol máshol. A Microsofttal és Yahoo!-val kapcsolatban a legfőbb kifogás (vád) pedig az, hogy aktívan együttműködik a kínai kormányzattal, melynek eredményeként blogokat törölnek, vagy újságírókat szolgáltnak ki a hatóságok számára. Mind a Microsoft vezetője, Bill Gates, mind Michael Callahan, a Yahoo! elnök-helyettese azzal magyarázta a kialakult helyzetet, hogy egyik oldalról kénytelenek betartani a kínai hatóságok előírásait – köztük a cenzúrára vonatkozókat is –, másrészt, ha nem így tennének, azzal maguk is törvényt sértenének. Egy kongresszusi meghallgatáson Callahan úr beszédében utalást tett viszont arra, hogy a nagy internetes cégek kínai jelenlétükkel elősegítik a szólás- és információszabadság erősödését, de egyedül nem képesek szembeszállni a cenzúrával.
Az érme másik oldala
Bár a cikk terjedelme nem teszi lehetővé átfogóbb, teljesebb kép felrajzolását, mégis megpróbálom az érme másik oldalát is megmutatni egy picit, hiszen az sem elhanyagolható, sőt. A teljesebb "igazsághoz" hozzátartozik az is, hogy a Google hasonló tartalomszűrést már végez európai, demokratikus országokban, bár sokkal kisebb mértékben. Franciaországban és Németországban – a helyi törvényeknek megfelelően – a náci propagandát és a náci relikviák adásvételével kapcsolatos linkeket szűrik. Szintén érdekes mozzanat, hogy az amerikai kongresszus képviselői hangosan tiltakoznak a szólásszabadság korlátozása és a kínai kormánnyal együttműködő vállalatok ellen. Közben észre sem veszik (?!), hogy saját házuk táján mi a helyzet. Az USA Igazságügyi Minisztériuma (DOJ) ugyanis hónapok óta harcol ugyanazen "dotkom óriásokkal" annak érdekében, hogy adjanak át számára keresési információkat felhasználóikról. Az adatokra, hogy milyen kulcsszavakra, tartalomra keresnek az amerikai civilek, azért van szükség állítólag, hogy megvizsgálják a tartalomszűrés jelenlegi hatékonyságát, amely a feltételezések szerint nem elégséges a gyermekvédelem szempontjából. A Google immár fél éve megtagadja az adatszolgáltatást, és vehemensen kritizálja az igazságügyiek ezen igényét, érvelésük szerint az elképzelés, hogy kulcsszavak alapján következtetnének szokásokra, teljes tájékozatlanságra vall, és értelmetlen is egyben. Szintén nem elhanyagolható szempont a cég életében a kérdés, hogy vajon megfelelően tudnák-e kezelni az adatokat, anélkül, hogy a cég riválisai ne tudjanak betekintést nyerni, és információkat gyűjteni technológiájáról. A legfőbb szempont azonban mégis az, hogy a felhasználók bizalma megrendülne a Google együttműködése esetén, ami elkerülhetetlen forgalomcsökkenéshez vezetne.
Többen egyetértenek abban, hogy a DOJ kérése – amelyre egyébként a Microsoft és a Yahoo! is részben reagált –, csak az első lépés afelé, hogy aktívan, és törvényi hatállyal cenzúrázzák az amerikai webet. Ez egy gondolattal továbblépve azt is jelenti, hogy akár kötelezhetik is a Google-t és más vállalatokat arra, hogy szolgáltatassák ki az egyes felhasználók adatait – amely egyáltalán nem esne messze a mai kínai gyakorlattól.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
