"Karinthy Gábor mitikus lény lett, talán a neve miatt, talán, mert nagy költő volt, elátkozott. És a mitikus lények foglalkoztatják az emberek képzeletét. Nemcsak az idegenekét, hanem a családon belül is. Sőt talán ott még inkább."
Voltak könyvek, melyeket ajánlottam, mert tetszett. Olyan is volt, ami botrányt kavart, s késztetést éreztem. E mű mindegyik, és közben egyik sem. Az egyetlen, amit tiszta lelkiismerettel tárok elétek. A huszadik század hatalmas írónemzedéket nevelt fel. Van köztük olyan, akiről nem beszélünk, mert nem lehet. Van, akit mindenki ismer, szeret, és ha kiejted a nevét, eszedbe jut gyermekkori csínytevésed.
A könyv írója Karinthy Márton. Nagybátyját szerette volna megismerni, akiről Benedek István megírta az Aranyketrec című regényt. Túl sok volt a titok, a rejtély. Elhallgattak a szavak, félbeszakadtak a mondatok. Elindult hát felkutatni, hogy megismerje múltját, de nemcsak ezt tette.
Amit itt találsz, az maga a valóság. Nem mindig egyezik az elfogadott sémákkal. Hús-vér emberek, kik nem voltak különbek, szebbek, jobbak, mint mi. Sőt! Néha megrázó a három réteg, amelyet megvilágít. Ugrál az időben. Bemutatja nagyszülei – Karinthy Frigyes és Böhm Aranka – házasságát, életvitelét. Sokszor megdöbbenünk a prűdség teljes hiányától, az indulatok összecsapásától, a kegyetlen viszonyoktól. A második réteg apjával – Karinthy Ferenc – való kapcsolatát beszéli el. Néhol zavaró őszinteséggel fejti ki a kettőjük közti érzelemvilágot. Sokszor úgy éreztem, átlépi az intimitás határát: olyan eseményeket, nézeteket fed fel, melyekhez az átlagos embernek semmi köze. A harmadik réteget nagybátyja világa alkotja. Ahogy gondolkodik, ahogy gondolkodnak róla. Megismerteti egy elmeháborodott és környezetének mindennapjait. Eme három réteget átszövi a nagybátyja utáni kutatás. Átformálja a Karinthy-kultuszról alkotott képünket. S közben elénk tárja a lépcsőfokokat, amelyeken halad előre annak érdekében, hogy megtudja a lét értelmét, és saját lényének lényegét.
A regény hatalmas terjedelmű, és rendkívül összetett. Több stílus keveredik. Számos anyakönyvi kivonattal találkozhatunk – ezáltal megdől a sok ténynek vett kitaláció –, tehát dokumentum regény. Rengeteg interjú – többek közt megszólal Weöres Sándor, Majoros István, Benedek István – naplórészlet, melyeket főleg Karinthy Gábortól idéz. Visszaemlékezések, és persze fikció. A nyelvezete gondosan kimunkált, nyugodt, letisztult formákat mutat. Nincs benne a mai korra jellemző nagyzolás, durva szóhasználat.
Az irodalomtudomány és a Karinthy-kutatás szempontjából is nagy jelentőségű ez a mű. Vannak olyan történetek, bizonyítékok, amelyek megrengetik az eddig felállított, és tényként kezelt elméleteket. Mindemellett szórakoztató, érdekes, helyenként humoros. Nekünk magyaroknak készült a könyv, hogy jobban megértsük, ismerjük, tiszteljük nagyjainkat. Sőt, Karinthy egy részét csak mi ismerhetjük, ízlelhetjük, élhetjük át.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Voltak könyvek, melyeket ajánlottam, mert tetszett. Olyan is volt, ami botrányt kavart, s késztetést éreztem. E mű mindegyik, és közben egyik sem. Az egyetlen, amit tiszta lelkiismerettel tárok elétek. A huszadik század hatalmas írónemzedéket nevelt fel. Van köztük olyan, akiről nem beszélünk, mert nem lehet. Van, akit mindenki ismer, szeret, és ha kiejted a nevét, eszedbe jut gyermekkori csínytevésed.
A könyv írója Karinthy Márton. Nagybátyját szerette volna megismerni, akiről Benedek István megírta az Aranyketrec című regényt. Túl sok volt a titok, a rejtély. Elhallgattak a szavak, félbeszakadtak a mondatok. Elindult hát felkutatni, hogy megismerje múltját, de nemcsak ezt tette.
Amit itt találsz, az maga a valóság. Nem mindig egyezik az elfogadott sémákkal. Hús-vér emberek, kik nem voltak különbek, szebbek, jobbak, mint mi. Sőt! Néha megrázó a három réteg, amelyet megvilágít. Ugrál az időben. Bemutatja nagyszülei – Karinthy Frigyes és Böhm Aranka – házasságát, életvitelét. Sokszor megdöbbenünk a prűdség teljes hiányától, az indulatok összecsapásától, a kegyetlen viszonyoktól. A második réteg apjával – Karinthy Ferenc – való kapcsolatát beszéli el. Néhol zavaró őszinteséggel fejti ki a kettőjük közti érzelemvilágot. Sokszor úgy éreztem, átlépi az intimitás határát: olyan eseményeket, nézeteket fed fel, melyekhez az átlagos embernek semmi köze. A harmadik réteget nagybátyja világa alkotja. Ahogy gondolkodik, ahogy gondolkodnak róla. Megismerteti egy elmeháborodott és környezetének mindennapjait. Eme három réteget átszövi a nagybátyja utáni kutatás. Átformálja a Karinthy-kultuszról alkotott képünket. S közben elénk tárja a lépcsőfokokat, amelyeken halad előre annak érdekében, hogy megtudja a lét értelmét, és saját lényének lényegét.
A regény hatalmas terjedelmű, és rendkívül összetett. Több stílus keveredik. Számos anyakönyvi kivonattal találkozhatunk – ezáltal megdől a sok ténynek vett kitaláció –, tehát dokumentum regény. Rengeteg interjú – többek közt megszólal Weöres Sándor, Majoros István, Benedek István – naplórészlet, melyeket főleg Karinthy Gábortól idéz. Visszaemlékezések, és persze fikció. A nyelvezete gondosan kimunkált, nyugodt, letisztult formákat mutat. Nincs benne a mai korra jellemző nagyzolás, durva szóhasználat.
Az irodalomtudomány és a Karinthy-kutatás szempontjából is nagy jelentőségű ez a mű. Vannak olyan történetek, bizonyítékok, amelyek megrengetik az eddig felállított, és tényként kezelt elméleteket. Mindemellett szórakoztató, érdekes, helyenként humoros. Nekünk magyaroknak készült a könyv, hogy jobban megértsük, ismerjük, tiszteljük nagyjainkat. Sőt, Karinthy egy részét csak mi ismerhetjük, ízlelhetjük, élhetjük át.
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
